Sovány vigasz a jobbára csak vegetáló hazai textil- és ruhagyártó, valamint a kereskedőcégeknek, hogy ha már labdába sem tudnak rúgni a világ textilpiacán, többségük legalább kimaradt az EU és Kína között nyáron fellángolt kvótaháborúból (lásd Maradványérték című írásunkat a 94. oldalon) is. A júliusban rapid módon visszaállított uniós kvótarendszernek alig egy tucat hazai importőr esett áldozatául, nekik is csupán 53 importkérelmük ragadt bent a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatalnál, ahol a cégek nevét üzleti titokként kezelik. A várólistára került teljes árumennyiség nem éri el a 800 ezer darabot - tette hozzá Kaufmanné Szirmai Katalin, a hivatal vezetője. Legtöbben a férfi vászonnadrággal fürödtek be, ebből mintegy 400 ezer darab várja a vesztegzár feloldását.

A kárvallottak ugyanakkor dollárszázezerben mérik a veszteségüket. A sportruházat forgalmazására szakosodott Budmil Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Rt. elnök-vezérigazgatója, Hegedüs Vilmos a HVG-nek megjegyezte, cége háromszáz karton áruja vesztegel a raktárban, holott annak ellenértékét már az év elején kifizették a kínai gyártóknak. Miután bizonytalan, mikor juthatnak hozzá a holmihoz, kénytelenek voltak új áru után nézni, ami pluszkiadást jelent. Így aztán a Budmil csatlakozott nyugat-európai társaihoz, és tiltakozó levélben szólította fel az EU kereskedelmi biztosát, Peter Mandelsont, bírálja felül a nyáron hozott intézkedéseket. Hasonló cipőben jár a Jeans Club üzleteket működtető, azonos nevű, magyar tulajdonban lévő cég is. Albrecht György ügyvezető igazgató szerint ők már tavaly ősszel megrendelték az árut, és a hajó már úton volt, amikor az EU bevetette a kvótafegyvert, ezért abban reménykedik, valahogyan lekerülhetnek a várólistáról.

A magyar cégek persze nem bölcs előrelátásból, hanem kényszerből maradtak ki a Nyugat-Európában jellemző ázsiai termeltetésből. Az áttelepüléshez ugyanis komoly tőkeerő és megfelelő szériaszám szükségeltetik, hiszen a kínai gyárak például nadrágból, pólóból egy-egy színből és méretből háromszázas darabszám alatt szóba sem állnak a megrendelőkkel - jegyezte meg Hegedüs a HVG-nek. A minőség hullámzásának elkerülése érdekében tanácsos hazai alkalmazottakat is kiköltöztetni évente legalább néhány hónapra, ami viszont nehezen fér bele a kis és közepes cégek büdzséjébe. Azt pedig csak az igazán nagy gyárak és kereskedőláncok engedhetik meg maguknak, hogy kínai vegyes vállalatot hozzanak létre, és saját gyártósoraikon termeljenek. A kisebb nyugati cégek, csakúgy, mint a gyér számú magyar vállalkozások - köztük a családi tulajdonban működő Griff Rt. - jellemzően a divatot diktáló mamutcégek Kínában gyártott modelljeiből válogatnak, vagy szerényebb darabszámra adnak bérmunka-megrendelést.

A kockázatok ellenére a termelési költségek a Távol-Keleten vonzóan alacsonyak: egy póló anyag- és bérköltséggel, szállítással együtt Kínában hozzávetőleg 1 USA dollárba kerül, míg ugyanezért a magyar gyárak 2-2,5 dollárt kérnek. A kínai textilkvóta életben tartása a vállalatokat újabb vándorlásra készteti ugyan, de maradnak Ázsiában: Indiában, Pakisztánban. Utóbbiak biztos pozícióit Törökország, esetleg Kelet-Európa olcsónak számító országai veszélyeztethetik, mindenekelőtt Románia, ahol 1,5 dollárba kerül egy-egy póló varrása. E versenytársakkal szemben azoknak a magyar cégeknek sincs túl sok esélyük, amelyek átélték az ezredforduló után a minimálbérek drasztikus megemelését, és azzal egy időben a forint 10-15 százalékos erősödését. A végső csapást a hazai textiliparra pedig éppen a távol-keleti import megugrása mérte. A 2000-2002-ben még 100 ezres létszámot foglalkoztató ágazat mára 80 ezer fősre apadt, és a folyamat nem ért még véget - állította Neményiné Gyarmathy Júlia, a Könnyűipari Vállalkozások Szövetségének elnöke. Erre utal az is, hogy az idei év első hónapjaiban páratlan kínai áruözön zúdult a magyar piacra (lásd táblázatunkat).

A magyar példa mutatja, hogy a kínai importnak a piacvédelem érdekében bevezetett kvótákkal sem lehet gátat szabni - jegyezte meg a HVG-nek Major István, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára. Az uniós csatlakozás előtt Magyarország élt a mennyiségi korlátozás lehetőségével, és Major szerint legálisan egyetlen darab pulóverrel sem érkezett több a megengedettnél az országba. A kereskedők mégis valósággal elárasztották a piacot kínai termékekkel. A bevált trükkök közül kezdetben a vámolásra váró ruhák alulszámlázása dívott, gyakran 150-200 forintos értéket tüntettek fel például egy télikabát áraként. A vámeljárás 2002-es megszigorítása óta gyakori, hogy a szállítmány mennyiségéből húznak le egy nullát, azaz 100 ezer helyett például csak 10 ezer darab szerepel a papírokon - fedett fel néhány bevált fogást Sipos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szóvivője. Becslések szerint a kínai kereskedők mára mintegy 20 százalékát hasították ki a 344 milliárd forint értékű hazai ruházati piacnak, és egy évtized alatt több mint 3500 kereskedőcéget hoztak létre. Közvetett jelenlétüket - vagyis a kínai eredetű áruk mennyiségét a hipermarketekben és bevásárlóközpontokban - a szakemberek még csak megbecsülni sem tudják.

HVG

A kínai dömping ellentétes érzéseket váltott ki: olykor vad indulatokat kelt, miközben a portéka összességében kelendőnek bizonyult. A hazai kereskedőktől pedig a vádaskodás sem áll távol, s meglehet, panaszaiknak van tapasztalati alapja is. Szerintük a távol-keleti árusok sikereiket elsősorban olcsóságuknak köszönhetik, amihez az is hozzájárul, hogy mintha a magyar hatóságok tőlük nem követelnék meg szigorúan a pénztárgép használatát. A HVG-nek név nélkül nyilatkozó vállalkozók úgy vélik, az "adómegtakarítással" keresett pénz alapozta meg a kínai kereskedők utóbbi két-három évben tapasztalható stratégiaváltását is, miszerint a piacokról egyre inkább a kisebb-nagyobb boltokba költöznek, sőt a vidéki nagyvárosok és a főváros régi áruházainak egy részét is átvették: az egykori Skála-áruházak többsége már távol-keleti bérlők kezében van. Még az sem kizárt, hogy a kínai befektetők repülőtérre tesznek szert Magyarországon: az év végén bezárni tervezett taszári katonai légi bázis polgári fejlesztéséről is tárgyal a héten Kínába látogató Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az ottani nagybefektetőkkel.

Tipikus példa a helyfoglalásra a szegedi. Ott a Cserepes soron, Szeged Józsefvárosában kezdték meg a terjeszkedést, ma pedig már körülbelül száz üzlethelyiséget működtetnek kínai kereskedők a Tisza-parti városban. A belváros meghódítása a szegedi Skálával érte el csúcspontját. A bérlők, akárcsak a cserepes sori cégek, budapesti bejegyzésűek, és az árut is többnyire a fővárosban szerzik be. Főként a két konkurens ázsiai nagykereskedelmi áruházból, a 2003 tavaszán megnyitott, 205 ezer négyzetméteres AsiaCenterből és a közeli China Martból.

A magyarországi kínai kereskedőket a jelek szerint még csak meg sem legyintette az uniós kvótaháború. A HVG információi szerint Magyarország uniós csatlakozása előtt - biztos, ami biztos - óriási készleteket halmoztak fel pólóból, fehérneműből, cipőből, és ha azóta mégis utánpótlásra volna szükségük, ismét "címkéznek". Azaz a kínai árut kvótamentes országokon - például Kambodzsán, Pakisztánon - keresztül utaztatják, ahol az ottani származást jelölő felirattal látják el. Újabban a VPOP tapasztalata szerint az sem ritka, hogy a címkét, sőt a - hamisított - márkajelzést a hazai varrodákban kapja meg a határra még "név nélkül" érkezett póló és nadrág. A vámosok már több alkalommal is egyenként 30-50 millió forint értékű, Magyarországon felcímkézett, hamisított árut foglaltak le az idén.

MINK MÁRIA