"Legkevesebb 200 milliárd forintot takaríthatna meg az állam évente, és a szolgáltatások színvonala sem csorbulna" - sorolja a kistérségi társulások melletti érveit Jauernik István, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának MSZP-s alelnöke -, feltéve, hogy a települések hajlandóságot mutatnak a közigazgatás, a közszolgáltatás terén a szövetkezésre. Négy-öt falu együtt bizonyára könnyebben meg tudja fizetni a nyelvtanárokat, a logopédust, mint külön-külön; fel tudja építtetni a hiányzó tornatermet, a gyermekeket pedig iskolabusz vihetné a színvonalasabb képzést nyújtó, közösen fenntartott iskolába - legalábbis elvileg. De ingázhatnak a kistelepülések között az orvosok, védőnők is, és adóbehajtással sem kell okvetlenül minden apró falvacska önkormányzatának foglalkoznia. Továbbá a szövetkező települések akár a felsoroltaknál nagyobb fába is vághatják a fejszéjüket: közösen teremthetnek munkahelyeket, vagy gondoskodhatnak a szennyvíz- és hulladékgazdálkodásról.

A társulás nemcsak előnyökkel kecsegtet, hanem hovatovább kényszer is. A központi költségvetés tavaly 1350 milliárd forintot költött, az idén pedig 1460 milliárdot fordít csaknem 3200 önkormányzat teendőinek és működésének finanszírozására, csakhogy ez a normatív támogatás - a szakértők és az érintettek egybehangzó értékelése szerint - nem fedezi a helyhatóságok költségeit. Mivel a kötelező társítás szándéka megbukott (lásd Erővel nem megy című írásunkat a 96. oldalon), a 2004. december 1-jén életbe lépett törvény a többcélú kistérségi társulásokról jobbára csak ösztönzőkkel operál. Az önkéntes alapon létrejött társulások tavaly 7,7 milliárd forint, az idén pedig a költségvetési törvényben elkülönített 15,4 milliárd forint felhasználására pályázhatnak. Többnyire meg is teszik: a statisztikai szempontok alapján meghatározott 166 kistérségből április elejéig 123 többcélú - azaz például az oktatásban-nevelésben, a szociális és az egészségügyi ellátásban egyaránt együttműködő - társulás jött létre, 34 helyen pedig egyetlen célra (területfejlesztésre) fogtak össze a települések.

A tavaly november 30-áig megalakult társulások február 15-éig pályázhattak a számukra meghirdetett 9 milliárd forintnyi plusztámogatásra (ami a szokásos, minden intézménynek járó normatíva felett folyósítható). Bár a kormányrendelet pontosan meghatározta, hogy a támogatást milyen mutatószámok alapján lehet igényelni, a pályázók nem tudták előre, valójában mennyit fognak kapni - az egyes mutatókhoz rendelt konkrét összegeket ugyanis csak az elbírálás eredményét közlő bel- és pénzügyminisztériumi rendeletben hirdették ki (lásd táblázatunkat). Bár ez némi késéssel - március 16-a helyett április 5-én - jelent meg, a 108, érvényes pályázatot benyújtó kistérségnek járó summa kifizetése a Belügyminisztérium (BM) szerint emiatt nem csúszik. Az a 68 kistérség, amelyik már február 15-étől elkezdte a vállalt feladatok megvalósítását, a januártól márciusig esedékes járandóságot már megkapta, a többiek április 1-jétől, illetve július 1-jétől jutnak hozzá a havonta folyósított összeghez.

Némi üröm az örömben, hogy azok a pályázók, akik az adatlapokat rosszul töltötték ki - például csak utólag vették észre, hogy az igényelhetőnél kevesebb pénzt kértek -, pótlólag nem kapnak kiegészítést. Jövőre annyiban módosul a rendszer, hogy a normatívákra nem pályázni kellene, hanem azokat a már működő kistérségeknek címezve beépítenék a költségvetési törvénybe - feltéve, hogy a parlamentben elfogadják Lamperth Mónika belügyminiszter javaslatát.

A 9 milliárdból a legtöbbet, 3,1 milliárd forintot a közoktatás támogatására osztotta ki a BM. Ezenkívül további 856 milliót elkülönített az úgynevezett pedagógiai - például iskolapszichológiai, logopédiai, gyógypedagógiai - szakszolgálatok támogatására, ám erre újra pályázni kell. A társulások működésére 2,5 milliárd, a szociális és gyermekjóléti feladatok ellátására 1,7 milliárd, a mozgókönyvtárak üzemeltetésére pedig 200 millió forint jutott. A legtöbbet, csaknem 256 millió forintot a kaposvári kistérségnek ítélte oda a BM. "Ez nagyon nagy segítség. Maximum 170-180 millióra számítottunk" - örvendezett a HVG-nek Lőrinczné Kiss Ilona, Somogyjád polgármestere, egyúttal a kistérség elnöke. Így már a közoktatási feladatok 80 százalékára futja - tette hozzá. A 77, nagyrészt ötszáz fősnél kisebb lélekszámú településből álló kaposvári kistérségben már 1993-ban rádöbbentek az önkormányzatok, hogy egyedül nem boldogulnak, és létrehozták a társulást.

Sok esetben nem a közös cél, hanem a pályázati pluszbevétel lehetősége kényszerít házasságra - int óvatosságra Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára. "Nem tudom, mi marad ezekből a társulásokból, ha jövőre vagy azt követően elmaradnak a támogatások" - fűzte hozzá. Szavait a mezőcsáti kistérség példája igazolja, e "szövetség" tavaly a 100 százalékos - tehát minden települést magában foglaló - társulásokat 80-120 millió forinttal támogató pályázat vonzására állt össze. "A kistérség minden önkormányzata forráshiányos, nagy segítség az a 92 millió forint, amit elnyertünk" - jellemezte a helyzetet a HVG-nek Kovács Mihály, a kistérségi iroda munkatársa. A települések közötti együttműködés azonban a 2004 januárjában alakult mezőcsáti kistérségben olyannyira gyerekcipőben jár, hogy szociális vagy közoktatási feladatra nem is igényelhettek normatív támogatást - így a mostani pályázaton kevesebb mint 15 millió forinttal kellett beérniük.

Nem biztos, hogy minden település egyértelműen profitál az efféle együttműködésekből. A kényszeres társulások jövőjét Ladányi János szociológus kimondottan sötéten látja: "Kevés a garancia arra, hogy amíg a központi település a kistérségi pénzekből valóban gyarapszik, a perifériára kerülők nem szakadnak le egyre jobban." Ennek az egyik fő oka a közlekedés hiányossága. Folyamatosan ritkulnak ugyanis a mikrokörzet központja felé induló, veszteséges busz- és vasútjáratok, így a távolabb lakóknak a néhány kilométerre lévő szomszéd faluba való kiruccanás akár egész napos program is lehet; az amúgy is szűkös munkalehetőségeket pedig tovább csökkenti, hogy a három műszakos beosztást nem sokan merik elvállalni. "A régi közöstanács-rendszertől való félsz is ott munkál az önkormányzatok elöljáróiban, így, hacsak forráshiány nem kényszeríti őket, ragaszkodnak a függetlenséghez" - említ egy másik szempontot Zongor.

Alsózsolca hasonló okok miatt maradt ki a miskolci kistérségi társulásból. "Mérlegeltünk, de a várható pluszbevétel miatt nem éri meg feladni az önállóságunkat" - magyarázta Zsiros Sándorné, az ipari parkja miatt viszonylag szerencsés helyzetben lévő község polgármestere. E döntés következménye, hogy a kistérség egésze elesett a fejlesztési források egy részétől. A tavalyi pályázaton Magyarország legnépesebb, 280 ezer főt számláló miskolci kistérsége éppen az utolsó pillanatig vacilláló Alsózsolca távolmaradása miatt nem lehetett 100 százalékos társulás, így csak a szerényebb, 20-50 millió forintos kvótából részesülhetett. A nagyobb - tehát 80-120 millió forintos - összegből Mészáros Miklós miskolci jegyző szerint meg lehetett volna oldani a központi orvosi ügyeletet a térség 40 településén. A kiérdemelt 46 millió forintból végül a közoktatási szakszolgálati feladatokra, EKG-készülékekre és a segélykérő jelzőkészülékes rendszer kialakítására futotta.

"Nagyon igazságtalan volt a tavalyi pályázat" - háborog még ma is Lőriczné, miután a kaposváriak két falucska vonakodása miatt tavaly alig 43 millió forintot kaphattak. Az aránytalanságot ma már a BM is elismeri. A tárca - a már szétosztott, 9 milliárd forintos normatív támogatáson felül - az idén május 15-ei határidővel ismét meghirdette a többcélú kistérségi társulások megalakulását ösztönző pályázatot, ezúttal azonban már nem az a legfontosabb szempont, hogy az adott térség településeinek hány százaléka vesz részt a társulásban, hanem figyelembe veszik a kistérségek különböző adottságait, például a társulásokban lévő önkormányzatok vagy az ott élő lakosság létszámát.

A közoktatási feladatokra való társulástól ódzkodnak a legtöbb helyen, sok kistelepülés egyszerűen nem akarja elveszíteni iskoláját, óvodáját. A társult települések iskoláinak el kell érniük a közoktatási törvényben előírt - alsó tagozatban 21, felső tagozatban 23 fős - átlaglétszám felét, az ősszel induló osztályokban pedig már a 75 százalékát. Ragaszkodik általános iskolájához a salgótarjáni kistérségben lévő Bárna is, holott az évente 27 millió forintba kerülő intézmény költségvetésének legfeljebb a felét fedezi a szokásos állami normatíva. Nem társul közoktatásra a bonyhádi kistérségbe tartozó Bátaapáti sem. Bár a helyi általános iskolában a 23 alsó tagozatos gyerekre öt tanár is jut, az önkormányzat az épülő atomhulladék-lerakó (HVG 2005. január 29.) után járó tetemes támogatásból egyelőre gond nélkül finanszírozza az intézményt.

A legkisebbek mindennapi utaztatását egyébként a pedagógusok sem tartják jó ötletnek. "Az lenne a kívánatos, ha minden településen volna alsó tagozatos oktatás, és csak a szaktantermet, szaktanárokat igénylő, felső tagozatos osztályokat működtetnék társulásban" - tanácsolja Árok Antal, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke. A pécsi kistérséghez csatlakozó Aranyosgadány alsósai azonban - mivel az önkormányzat már nem tudta tovább fenntartani az iskolát - februártól a 3 kilométerre lévő pellérdi iskola padjait koptatják. Iskolabusz nincs, az önkormányzat nyolcszemélyes mikrobuszába pedig a kicsik nem férnek be, ezért a fuvarozásba a pellérdieknek is be kell segíteniük. Bár a pécsi kistérség tavaly a BM pályázatán elnyert 95 millió forintból 35 millióért öt iskolabuszt is vásárolt, amelyből a három szomszédos falu gyerekeit befogadó Pellérdnek is ígértek egyet, Pergerné Szabó Piroska jegyző még nem tudja, a járművet mikor kapják meg.

HERMAN BERNADETT