Dél-Oszétiában - csakúgy, mint Abháziában - úgy erősödtek a függetlenségi törekvések, ahogyan önálló államként fokozatosan stabilizálódott a Szovjetunióból kivált Grúzia. 1989 novemberében az akkor még a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság autonóm területeként működő Dél-Oszétia népképviselőinek tanácsa autonóm köztársasággá nyilvánította a térséget. A grúz legfelső tanács azonban alkotmányellenesnek minősítette a döntést, amelyet nem egészen egy évvel később újabb hasonló követett: 1990 szeptemberében már a Szovjetunióból kiválni készülő Grúziától való függetlenségét kiáltotta ki Dél-Oszétia - erről 1992 januárjában 99 százalékban igen voksokat hozott népszavazást is tartottak. A referendum jogszerűségét sem Tbiliszi, sem Moszkva nem ismerte el, sőt Tbiliszi válaszul még a maradék autonómiájától is megfosztotta a rebellis régiót.

Chinvaliban - meglehetősen körmönfont jogi érveléssel - egyebek között azzal igyekeznek alátámasztani az önállósági törekvéseket, hogy 1991 tavaszán Grúzia Dél-Oszétia nélkül lépett ki a Szovjetunióból, és mivel akkor egyoldalúan érvénytelenítette az év végéig, a Szovjetunió feloszlatásáig még érvényes szövetségi törvényeket, nem tekinthető a szakadár térséget magában foglaló szovjet Grúzia jogutódjának. Ráadásul Grúzia nem, Dél-Oszétia viszont részt vett a Szovjetunió fennmaradásáról 1991. március 17-én tartott népszavazáson, nem voksoltak viszont a szakadár területen két héttel később, amikor Grúziában volt referendum az ország függetlenségéről.

1991 januárjában a grúz belügyi erők megpróbálták az ellenőrzésük alá vonni Chinvalit, de kudarcot vallott a kísérlet, amelyet szórványos összecsapások követtek, majd 1991 végén - akkor, amikor Tbilisziben puccsal megbuktatták az ellenzéki íróból lett nacionalista államfőt, Zviad Gamszahurdiát - polgárháború tört ki. Az összecsapások elől tízezrek menekültek a szomszédos, Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiába, grúz nemzetiségű lakosainak jelentős része elhagyta Chinvalit. 1992 júliusában a már a volt szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze vezette Grúzia és Oroszország Dagomiszban megállapodást írt alá az összesen 2-4 ezer emberéletet követelő konfliktus lezárásáról. Ez rendelkezik arról is, hogy a válságövezetben orosz, grúz és oszét kéksisakosok gondoskodnak a béke fenntartásáról. A következő évek viszonylag békésen teltek, igaz, közben elfogadták Dél-Oszétia alkotmányát, himnuszát, 1996-ban pedig megtartották az első elnökválasztást. 2001 decemberében került hatalomra a jelenlegi elnök, Eduard Kokojti, aki a következő év tavaszán már azt kérte Moszkvától, ismerje el Dél-Oszétia függetlenségét, és a köztársaságot fogadják be Oroszországba.

Miután 2004 elején elfoglalta a grúz elnöki posztot, Mihail Szaakasvili következetesen a grúz földek újraegyesítésére törekedett, egyszersmind igyekezett elérni, hogy Dél-Oszétiában nemzetközi kéksisakosok váltsák fel a válságban érintett Oroszország katonáit. A tbiliszi parlament 2006 februárjában határozatban szüntette be a békefenntartó missziót a grúz-oszét konfliktusövezetben, és intervenciónak minősítette a régióban tett orosz lépéseket, öt hónappal később pedig már az orosz békefenntartók azonnali kivonását sürgették a képviselők.

2005 januárjában, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén, Strasbourgban Szaakasvili még békegesztust tett Dél-Oszétiának: széles körű autonómiát kínált neki az egységes grúz államon belül. Eduard Kokojti azonban határozottan visszautasította az ajánlatot. Dél-Oszétia független köztársaság, szó sem lehet egységes grúz államról - mondta, és Chinvali tavaly novemberben megerősítette ezt az álláspontját, amikor Oroszországtól és a nemzetközi szervezetektől újra a függetlenség elismerését kérte.