Hidegvérrel
Sem a kormányzat, sem a pártok nem voltak szolidárisak a múlt hét végi, ezúttal a melegek és szimpatizánsaik ellen irányuló utcai ostrom áldozataival. A bíróságok pedig szinte bujtogatják enyhe ítélkezési gyakorlatukkal az elkövetőket.
A rendőrség az áldozatokat védte, és nem az elkövetőket - jelenleg ez az egyetlen tény ad okot némi bizakodásra a múlt hét végi melegellenes attak után. A Szivárvány Misszió Alapítvány szervezésében immár 12. alkalommal megrendezett meleg méltóság napi felvonulást szélsőjobboldali támadás érte, a szombat délutáni utcai zavargások nyomán a rendőrség 57 embert állított elő, hét civil - zömükben felvonulók - és tucatnyi rendőr sérült meg. Az a néhány politikus, aki mutatóban megjelent a rendezvényen, céltáblává is vált: támadás érte Horn Gábor SZDSZ-ügyvivőt, Léderer Andrást, az SZDSZ Új Generáció elnökét, Lévai Katalin (MSZP) európai parlamenti képviselőt és Szetey Gábor volt miniszterelnökségi államtitkárt. Föltűnő volt viszont a fajsúlyos közszereplők, közjogi méltóságok távolmaradása. Nem vállalt a helyszínen szolidaritást a szexuális másságukat a fenyegetések közepette is vállalókkal egyetlen kormánytag, az emberi jogokra jelszavakban kényes, Fodor Gábor nevével fémjelzett új SZDSZ-vezetés, illetve Demszky Gábor, Budapest liberális főpolgármestere sem. Miközben például Londonban a város új konzervatív polgármestere, Boris Johnson vezette a menetet, a párizsi felvonuláson pedig részt vett a homoszexualitását nyíltan vállaló polgármester, Bertrand Delanoe és a volt kulturális miniszter, Jack Lang is (a kelet-európai rendezvényekről lásd Más világ című cikkünket a 35. oldalon).
A szélsőséges csoportok aktívan készültek akciójukra, mozgósításuk, fenyegetőzéseik nyilvános fórumokon is nyomon követhetőek voltak. Így fordulhatott elő, hogy alig pár száz meleg, illetve szimpatizáns indult el a menettel az Erzsébet térről, holott soraikban - tapasztalta a HVG tudósítója - számos külföldi aktivista is akadt. Egykor - és világszerte jelenleg is - jellemző, karneválian harsány kamionjaik helyett rendőrségi teherautók kísérték az útjukat. Valamint a fölvonulóknál jóval nagyobb számban megjelent rendőrök (összesen 2200 egyenruhás vett részt a hét végi akcióban). A Hősök terére tartó menetet az első komoly támadás a Liszt Ferenc téren érte - addigra a rendőrség már könnygázzal volt kénytelen oszlatni az Oktogonnál, de ennek híre csak telefonüzenetekből jutott el a felvonulókhoz. A melegeket az Andrássy út mindkét oldaláról támadták: maró, savas anyagokkal töltött palackokat, füstölő vegyülettel teli üvegeket, záptojásokat, hanggránátokat, azonosíthatatlan, robbanó hatású tárgyakat dobáltak feléjük, illetve maró, bűzös, megjelölést is szolgáló színezékkel szennyezett vizet spricceltek rájuk. Néhány száz nyugalmas méter után a pokol a Hősök terénél szabadult el. Ott már a menet ideje alatt a randalírozók rendőrségi járműveket gyújtogattak, rendőrökre támadtak, majd a kerülő útvonalon, a Benczúr utca felől érkezett fölvonulás résztvevőit mintegy csapdába ejtették. A hosszú percekig tartó ostrom nyomán a szervezők a tervezett koncertet lemondták, a fölvonulókat a rendőrség a kisföldalattin menekítette el a helyszínről.
A Szivárvány Misszió hétfői közleménye szerint a melegek a történtek ellenére elégedettek a rendőri fellépéssel. Valóban: a rendőrök viszonylag gyorsan megfékezték a támadásokat, amelyek - ellentétben az eddigi szomorú gyakorlattal - nem folytatódtak az éjjeli órákban. (Utóbb derült csak ki, a rendőrség kötelékébe tartozott az a mentőorvosnő, aki a szemtanúk szerint előítéletességből nem volt hajlandó sérült felvonulókat ellátni, esetét a budapesti főkapitányság vizsgálja.) Csakhogy ekkora erő bevetése mellett még ennyi személyi sérülés is jelentősnek mondható, különös tekintettel a sérült rendőrök magas számára és arányára. Ráadásul a HVG által megkérdezett biztonsági szakemberek sem értenek egyet abban, jó ötlet volt-e mégoly nagy erőkkel védett kordonok közé, kvázi karanténba szorítani a minden oldalról támadott felvonulókat. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lapzártánk utánra, csütörtökre kért jelentést a történtekről Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztertől és Kovács Tamás legfőbb ügyésztől.
A kormányfő felhívása nem szól a szabadságát töltő Szilvásy György titkosszolgálati miniszternek. Ennek az lehet az oka, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) ezúttal - rendőrségi források szerint - alapos elemzést osztott meg a rendőri vezetőkkel. Noha úgy tudni, hiányzott az anyagból, hogy a Regnum Marianumtól induló, fegyelmezetten zajló ellentüntetésre minden jel szerint csak azért lesz szükség, hogy rendőri erőket vonjon el a tényleges támadóktól. Mindenesetre értesüléseink szerint az NBH és a rendőrség előtt is ismert volt az embervadászatot szervezők kiléte, illetve azok a kritikus pontok is, ahol a támadások várhatóak voltak - igaz, mindennek a kispekulálásához aligha van szükség hatalmas szakapparátusra. A nyílegyenes, felétől mindkét irányban szervizúttal is "védett" sugárúton például balhéra alkalmas pont gyakorlatilag csak ott van, ahol a támadások meg is történtek. Az árpádsávos-posztnyilas agytröszt kiléte sem titok, ellenkezőleg, kellő hatósági föllépés hiányában - mint honlapjaikon jelenleg is olvasható - vezetőik büszkén vállalják magukat. Úgy tudni, a támadók irányítói a 2006 őszén "Kossuth tériekként" elhíresült szélsőjobboldaliakból, futballultrákból, a Magyar Gárda "civilben" megjelent tagjaiból, az ügyészi fellépésre betiltott Vér és Becsület helyébe lépett Blood & Honour Hungária nemzetiszocialista csoportosulás, valamint a Pannon Nemzeti Gárda tagjai közül kerültek ki. A vezető triász a hagyományos: Polgár Tamás, Toroczkai László, illetve Budaházy György.
Jellemző, hogy az efféle "kiemelt" akciók idejére az amúgy egymással versengő szervezetek felfüggesztik a rivalizálást - emlékezetes, hogy a zömében idősebbekből verbuválódott Kossuth téri csapat már-már bohózatszerű belharcokat folytatott, s a féllegális ifjak között is elterjedt például a Pannon Gárdát alapító és elnöklő, a pomázi Csaba Királyfi Fesztivál felett is bábáskodó Poszpischek Tamás "szakmai" féltékenykedésének a híre a Magyar Gárdával, valamint a sokak szerint önjelölt főszerepben tetszelgő Polgár-Toroczkai-Budaházy hármassal. Polgár amúgy blogján elismerte: közülük való az a három férfi, akik vegyi anyagokat tároltak egy Andrássy úti lakásban. "Barátaink természetesen azért voltak ott, hogy megdobálhassák a buzikat" - írja, igaz, hozzáteszi, "fegyverük" veszélytelen eszköz, a horgászcsalinak használt, igen büdös vajsav volt.
A három gyanúsítottat a rendőrség - amely most külön akciócsoporttal keresi a támadókat - lefogta, majd még az éjjel szabadon engedte. És itt merül fel a legfontosabb kérdés: ha a hatóságoknak valóban alapos és megbízható értesüléseik voltak a szombati akció szervezőiről és menetéről, miért nem semlegesítették időben a vezetőket. Alap éppenséggel volna rá: a jog az efféle tettek előkészületét is bünteti. A nem hivatalos válasz mindig ugyanaz: amennyiben bíróság elé kerülnek a zavargók, ha megszületik is az elmarasztaló ítélet, a verdikt szánalmasan enyhe. Valóban: nehéz nem felfedezni részrehajlást az ítélkezési gyakorlatban (lásd Az első éjszakák joga című írásunkat). Márpedig a hatóságok helyzete így nehezebb, mint ha "csak" az ártatlanság vélelmét kellene úgymond felülírniuk: az amúgy közismert elkövetők zömének kvázi papírja van arról, hogy szokásos cselekménye nem veszélyes a társadalomra, nem büntetendő, illetve legfeljebb bocsánatos csínytevés. Holott a szombati, illetve a melegeket a tavalyi felvonulás éjszakáján, szórakozóhelyeiket pedig a napokban ért támadások már fölfoghatók kisebbségellenességgel motivált emberölés kísérletének. És ehhez nem is volna szükség vasszigorú ügyészre, csak a józan észre, esetleg arra, hogy az ilyen ügyekben bíráskodók esetleg teszteljék a saját bátorságukat - például a megtámadottak közé vegyülve egy-egy attak során.
Ilyesmiről gondolkodhatott környezete szerint a kormányfő is, amikor a közjogi méltóságok összetrombitálásával kerekasztalt sürgetett a támadás másnapján. Csakhogy egyelőre úgy tűnik, Gyurcsány, csakúgy, mint az ügyben megszólaló többi politikus, még ebben a drámai helyzetben is a saját pecsenyéjét sütögeti. Hiszen ülésezett már bizottság szélsőségügyben - éppenséggel a jelenleg rendészeti szakállamtitkár Gönczöl Katalin vezetésével -, tevékenységük eredménye az utcákon tapasztalható. Az ellenzék másodvonalbeli emberei által kiadott, idézni is méltatlan közleményekben sajnálkozik - a Fidesz a kormány tehetetlenségét mantrázza, az MDF szerint pedig el kellett volna halasztani a fölvonulást. A parlament rendkívüli ülését lapzártánkig senki sem kezdeményezte összehívni. A lapzártánk idején hivatalos kijevi úton tartózkodó Sólyom László köztársasági elnök hallgat - főosztályvezetője, Kumin Ferenc úgy fogalmazott a HVG-nek, "jelenleg nincsen napirenden az ő közreműködése" -, Gyurcsány, miután ismételten előhozta a jobbszél-Jobbik-Fidesz kapcsolatot, a kilencvenes évek eleji Demokratikus Charta utánérzéseként úgynevezett Magyar Chartát sürget. Szigorúan azutánra, hogy a demokrácia védelmezői kinyaralták magukat: akinek fontos, két hónap múlva, szeptember 6-án megvédheti a köztársaságot.
RÁDI ANTÓNIA
Az első éjszakák joga
