Addig-addig húzták-vonták, míg a szűrő átszakadt: az Országos Választási Bizottság (OVB) a legutóbbi ülésein szabad folyást engedett az egymással feleselő népszavazási kezdeményezéseknek. Zöld utat kaptak a Fidesz által hitelesítésre szánt kérdések éppúgy, mint az azok ellentétpárjaként Kálmán László nyelvész által megfogalmazottak. De jóváhagyott a testület a már korábban "lefedett" témakörökben újabb indítványokat is: Nagy Tamás MSZOSZ-elnök szintén a termőföldvásárlásról, Kazincbarcika MSZP-s polgármestere pedig a kórház-privatizációról kérdezne, igaz, másként, mint a Fidesz vagy Kálmán. Átment az OVB-n egy házaspár a magánbiztosítók működésének korlátozását célzó indítványa is, legutóbb pedig a munkahelyi szieszta bevezetésére vonatkozó referendumkezdeményezés. Hogy milyen következményekkel járna, ha a sokszor egymást kizáró "igenek" külön-külön is megkapnák a többséget, az OVB nem vizsgálta.

A kérdések dömpingszerű átengedése válasz lehet arra, hogy az Alkotmánybíróság (AB) korábban - egyes értelmezések szerint - elvonta a testület döntési jogát, amikor a Fidesz kérdéseinek hitelesítésére utasította az OVB-t (HVG, 2007. június 30.). Csakhogy ezúttal valóban olyan dilemmáról van szó, amely túlmutat a választójogi megítélésen. Sőt, a kérdés már nem az, hogy - mint arra Bauer Tamás volt szabaddemokrata képviselő a múlt héten az Élet és Irodalomban megjelent írásában felhívta a figyelmet - valamelyik hitelesített referendumpont alkotmányossága vitatható volna. Szerinte a kérdéshalmaz így, egyben képez egy olyan "új", illetve más minőséget (népszavazási csomagot), amelynek átengedése ellentétben áll azzal az alkotmányértelmezéssel, amelyet 1993-ban az - akkoriban épp Sólyom László által vezetett - AB vallott.

"A népszavazás a parlamentáris rendszerben a hatalom képviseleti gyakorlásának kiegészítésére, befolyásolására irányul, tehát komplementer jellegű" - mondta ki az AB 1993-ban, elutasítva a Létminimum Alatt Élők Társasága indítványát, amely a parlament feloszlatását szerette volna népi úton kikényszeríteni. A Fidesz népszavazási kezdeményezésének nem a direkt céljai alkotmányellenesek (például a tandíj- vagy a vizitdíjeltörlés), hanem a mögöttes, ugyanakkor deklaráltan kimondott szándék: a politikai rendszer destabilizálása, a kormány "visszahívása" - érvel Bauer, aki szerint a kérdéscsomag a kormány politikájának egészét igyekszik mérlegre tenni, amiről a választók alapesetben csak a négyévenként esedékes országgyűlési választásokon mondhatnak véleményt. Az 1993-as AB-határozat is kiemeli: a képviseleti demokrácia lényege, hogy a politikusok és a választóik közötti jogi függőség a választásokkal megszűnik, politikai természetű kapcsolattá szűkül, s hogy "a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják a szavazataikkal". A Sólyom-féle AB épp ezért határozottan elutasította a referendum minden olyan formáját, amely "burkolt módon az Országgyűlés visszahívásának Alkotmányba iktatását jelentené". A kormány politikájának kulcspontjait támadó ellenzéki referendum ettől csak annyiban tér el, hogy nem a parlament, hanem a kormány visszahívásának burkolt módon történő alkotmányba iktatását célozza. Kérdés, hogy az államfő is osztja-e most az egykor általa vezetett AB érveit.