Az amszterdami OLVG kórház bár modern építésű, fikarcnyit sem tér el a németalföldi puritánság jól bevált hagyományától, szemlátomást semmilyen felesleges luxusra nem áldoz. Holott a hazai léptékhez szokott szem elkerekedik az igazgató adatait hallva: az 555 ágyas, többszakmás, járó- és fekvőbeteg-ellátást végző kórház éves bevétele 222 millió euró. Ez napi devizaárfolyamon számolva 57 milliárd forint, legalább tízszer annyi, mint egy hasonló profilú és méretű magyar kórház büdzséje. Az igazgató szerint a hozzájuk járó betegek legfeljebb annyit éreznek a reformból, hogy rövidebb lett a várakozási idő, az ellátás minősége azonban nem változott. Persze ezt itt úgy kell érteni, hogy a meglehetősen magas színvonalat tartották, annak ellenére, hogy 2006. január 1-je óta csak a költségtakarékosságban érdekelt magánbiztosítókkal lehet szerződést kötni. Mindezt a saját szemével is láthatta az SZDSZ egészségpolitikusaiból és újságírókból álló magyar csoport, amely a holland fővárosban tájékozódott, hogyan is működik az az egészségügy, amelyben a betegek szabadon választhatnak biztosítót.

Szó sincs semmi szabadosságról, vadkapitalizmusról - a kórházak és a biztosítók keze is számtalan dologban meg van kötve. A különböző betegségek ellátásáért járó teljesítményfinanszírozás, valamint az egy ágyra jutó költségtérítés nagyságát az állam szabja meg, a biztosítóknak pedig a mennyiségi korlát meghatározásában van szavuk. "Bár tíz biztosítóval van szerződésünk, bevételeinknek mindössze 8 százaléka szabadpiaci alku eredménye, egyelőre mindössze ennyire ad lehetőséget a törvény. Alig várjuk, hogy ez az arány jövőre 20 százalékig emelkedjen" - mondta Douwe Hemrinka, az OLVG egyik vezetője. A holland jogszabályok szerint a kórházak csak nonprofit szervezetek lehetnek, amely kötöttség oldása szintén szerepel a középtávú reformtervekben.

A biztosítók kötöttségei másfélék. Ők egyetlen ügyfelet sem utasíthatnak vissza, a drága ellátásra szoruló, krónikus bajokkal küszködőket is kötelesek felvenni a listájukra. Igaz, az állam a biztosítóhoz bejelentkezett drága ügyfelek arányában többé-kevésbé kompenzálja ezeket a többletkiadásokat. "Egyelőre ráfizetéses az üzlet - mondta Jeroen Crasborn, az ország 16 millió lakosából 1,2 millió ügyfelet kiszolgáló Agis biztosító orvosi tanácsadója. - Igazán nincs még hatásunk a költségekre, az orvosok gyógyítómunkájába nem szólunk bele, s a betegeket is csak a szolgáltatók minőségi mutatóival tudjuk győzködni, de nem kényszeríteni, melyik kórházba menjenek." Tegyük hozzá, a biztosítók veszteségei azért nem kétségbeejtő méretűek: tavaly 600 millió euró mínuszuk volt, ami a 48 milliárdos teljes kiadás 1,3 százaléka. Ennyit bizonyosan megér a piacszerzésbe fektetni, hiszen mindenekelőtt árengedménnyel tudják magukhoz édesgetni az ügyfeleket.

A reform indulásakor a kormány úgy számolt, hogy az ország valamennyi lakosának évi 1100 eurót kell majd befizetnie az általa választott biztosító kasszájába. A versengésnek köszönhetően végül átlagosan mintegy 50 euróval lett alacsonyabb ez az összeg. Ez azonban csak egy része - pontosan 50 százaléka - a befizetéseknek, ehhez jön a munkáltatók dolgozóik után jövedelemarányosan fizetett járuléka, ami a teljes egészségügyi kiadások 45 százalékát fedezi. Utóbbi nem a biztosítókhoz, hanem egy központi kockázatkiegyenlítő alapba kerül, amit a költségvetés még megtold további 5 százalékkal. Ez az alap hivatott a szolidaritási elvet fenntartani: kompenzálni a biztosítókat az átlagosnál költségesebb betegek száma szerint, s havi 90 eurót fizetni a 18 éven aluli gyermekek "ingyenes" ellátásáért.

Ha valaki nem képes a saját részét maradéktalanul kifizetni, annak szociális támogatással segítenek pótolni a hiányzó összeget. A legfrissebb adatok szerint 247 ezren (a lakosság 1,5 százaléka) kerülték ki valami módon a kötelező magánbiztosítást, ugyanakkor a hollandok 57 százaléka a munkáltatója révén csoportosan szerződik a biztosítókkal, az egyéni ügyfeleknél nagyobb kedvezményre, többletszolgáltatásokra szert téve. A reform indulásakor a hollandok 18 százaléka döntött úgy, hogy élve a választás lehetőségével, faképnél hagyja a korábbi biztosítóját; az idén már csak az ügyfelek 4,5 százaléka váltott biztosítót.