2007. június. 14. 13:09 Utolsó frissítés: 2007. június. 14. 13:09 Fókuszban

Koalíciós vita a biztosítási reformról

Áthidalhatatlannak látszik az ellentét az SZDSZ több-biztosítós egészségügyi modellje és az MSZP "egy OEP - több OEP" bűvkörében mozgó teóriája között. A liberálisok által a koalícióban maradás feltételéül szabott megállapodás június végi határideje vészesen közeleg.

Horváth Ágnes és Kóka János.
Tartanák a lépést
© Müller Judit
Minden jel szerint komolytalan volt a múlt héten kijelenteni, hogy az MSZP-nek van alternatív javaslata az SZDSZ több-biztosítós egészségügyi modelljével szemben. A több kötetbe foglalt, összesen több száz oldalnyi tanulmánycsomag, amit a múlt keddi koalíciós egyeztetésen prezentáltak a szocialisták, a szerzők meghatározása szerint is közbenső munkaanyag, irányokat is csak vájt fülűek tudnak kihallani belőle, modellnek pedig végképp nem nevezhető. Ennek ismeretében nem tudni, mire alapozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt a kijelentését, hogy június 25-éig biztosan létrejön a megállapodás a koalíciós partnerek között. Egyelőre csak annyi biztos, hogy az MSZP-frakció vasárnap kategorikus nemet mondott a liberálisok elképzelésére, a kormányfő viszont hétfőn az SZDSZ képviselőcsoportja előtt azt állította: saját ötlete van a kompromisszumos megoldásra. A részletekbe azonban nem avatta be a kisebbik kormánypárt tagjait, arra hivatkozva, előbb saját frakciótársaival próbálja meg elfogadtatni azokat. Márpedig az érdemi szabályozási munka csak a politikai kompromisszum megkötése után kezdődhet el.

Az SZDSZ továbbra is ragaszkodik a valódi versenyhez, melyben az ügyfél kegyéért vetélkedő biztosítók kényszerítenék ki a minőségi ellátást, a költségekkel takarékoskodó, ugyanakkor hatékony gyógyítást. Az Európa legpiacibb modelljét, a holland példát alapul vevő több-biztosítós rendszertől azt is remélik, hogy megszűnik a hálapénz, jóllehet érdemi keresetnövekedést egyelőre senki sem ígért az egészségügyben dolgozóknak. Az üzleti alapon működő biztosítók nem válogathatnának az ügyfelek között, senkit sem utasíthatnának vissza, a krónikus, drága kezelést igénylő betegek többletkiadását egy közös kockázati alapból lehetne számukra kompenzálni - így nem sérülne a szolidaritás elve. Nincs értelme csupán kiegészítő, extra szolgáltatásra üzleti biztosítást ajánlani - állítják a több-biztosítós modell hívei -, hiszen amíg hálapénzzel minden megszerezhető, senki sem fog drága biztosítást kötni.

Nem a mostani kompromisszumkeresés eredménye, hiszen az SZDSZ választási programjában is szerepelt, hogy nem szüntetnék meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), ám nem lenne kitüntetett szerepe a biztosítók között. Ahhoz az elvi alapvetéshez viszont ragaszkodnak, hogy amíg csak egyetlen, monopolhelyzetű szolgáltatásvásárló szervezet van, az nem teheti meg, hogy válogasson a szolgáltatók között - ezt a lehetőségét több alkotmánybírósági döntés is korlátozza -, vagyis nem alakulhat ki versengés s így minőségjavulás sem.

A liberális javaslat a maga vegytisztaságában akár szerethető is lenne, ám a társadalom több kérdésben is elutasító, gyanakvással fogadja az üzleti vállalkozások beengedését az utolsó nagy szocialista-egalitáriánus rendszerbe. Bár mindenki látja, hogy régóta nő az egészségügyben az egyenlőtlenség, a köztulajdonú kórházak magánpraxisok, magánbetegek, "főorvosi ágyak" paraszolvenciát termelő terepei, az ismert rosszat még mindig sokan jobbnak tekintik, mint a szépnek lefestett, de bizonytalan jövőt. Kétségkívül sokat rontott az SZDSZ-es javaslatok "piacképességén" az a tény, hogy a rendszerváltás óta egyetlen tárcavezető sem vált olyan népszerűtlenné, mint Molnár Lajos. A liberális miniszter - a költségvetési kényszer okán - megszorításokkal, a kórházi kapacitások szűkítésével, továbbá a vizitdíj bevezetésével kezdett hozzá az átalakításhoz, 5-6 ezer orvost és szakdolgozót kényszerítve új munkahely keresésére.

Szocialista alternatívák kormányfői megrendelésre (Oldaltörés)

Kökény Mihály. Konzílium
© Fazekas István
A szocialisták alternatív reformjavaslataként valójában azok a szakértői elemzések járnak kézről kézre, amelyeket áprilisban a Miniszterelnöki Hivatal rendelt meg. Gyurcsány valószínűleg ekkor ébredt rá, hogy az SZDSZ vezette egészségügyi tárcától, ahol már a több-biztosítós modell törvényi szövegének a kidolgozásával foglalkoztak, nem várhat alternatív javaslatokat, noha eredetileg az volt a minisztérium feladata. Szűk két hónap alatt több tanulmány is készült, egyebek mellett a magántőke szerepvállalásáról, az OEP tevékenységének és hatókörének gyökeres megváltoztatásáról, a piaci verseny növelésének lehetőségeiről. MSZP-közeli szakemberek szerint a mindeddig "elosztóhivatalként" működő OEP-et 100 százalékos állami tulajdonú nonprofit részvénytársasággá kellene alakítani, ezáltal valóságos gazdálkodói jogosítványokkal felruházni. A munkaanyag szerint a kistérségek lennének az ésszerűsítés, az ellátásszervezés bázisai, összefogva a terület háziorvosi, járó- és fekvőbeteg-ellátását. Ők kapnák meg lakosságszám alapján azt a társadalombiztosítási fejkvótát, amelyből gazdálkodhatnának. Az ellátásszervezéssel megbízhatnának magáncéget - akár biztosítót is -, a lényeg a helyi szükségletek és lehetőségek összehangolásával javítani az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a betegek irányítását. Az ellátás valamennyi szintjén számítanának a magánerőre, amelytől nemcsak többletbefektetést várnak, hanem az intézményi gazdálkodás és menedzsment professzionális átszervezését is.

Míg a Medgyessy-kormány idején éppen az SZDSZ lobbizott az irányított betegellátási rendszer (ibr) további kiterjesztéséért, s az akkor MSZP-s vezetésű egészségügyi tárca vonakodott a több-biztosítós modell csírájának gondolt forma továbbfejlesztésétől, most úgy látszik, fordult a kocka, legalábbis a favorizált kistérségi ellátásszervezés az ibr-re hajaz. Még ezt is inkább támogatnák, mint az üzleti biztosítókat. "Ez illúzió, a régiók, mint a kapacitáselosztásnál is láttuk, nem hajlandóak racionalizálni. Az érdek-képviseleti szervek mindenekelőtt az intézményeik fenntartásában érdekeltek" - véli Mihályi Péter, az SZDSZ egészségpolitikusa. A nagyobbik koalíciós partner egészségtudorai viszont nem politikusok, hanem szakemberek kezébe tennék a kistérségi ellátásszervezést. Bár célszerű lenne a politikát a lehetőségekhez képest távol tartani az egészségügy-menedzseléstől, a kivitelezés a hazai jogi környezetben - ahol az önkormányzatokat érintő döntések kétharmados parlamenti többséget igényelnek - meglehetősen bizonytalannak látszik.

"Ne feledjük, hogy a biztosítókról való döntés csak az egyik a sürgős feladatok közül, hiszen az alap- és a járóbeteg-ellátás megerősítése, a finanszírozás volumenkorlátainak lazítása sem tűr halasztást. Botorság azt gondolni, hogy akármilyen biztosítási reform önmagában orvosolná ezt a problémát" - vélekedett Kökény Mihály, a parlament egészségügyi bizottságának MSZP-s elnöke.

Mindeközben a Fidesz vezetése Pokorni Zoltán alelnök szerint most azt mérlegeli, beleilleszthető-e népszavazási kampányába az egybiztosítós szisztéma bebetonozása. Egy ilyen kérdést magánszemélyek kérésére már hitelesített az Országos Választási Bizottság, az ellenzék vezető ereje attól teszi függővé az ötlet támogatását, hogy a kérdés egyértelműen kizárja-e a profitorientált piaci alapú rendszer létrejöttét. A színfalak mögött viszont Gógl Árpád már leporolta minisztersége idején meg nem valósult terveit. Gógl nem zárja ki a kiegészítő - az alapcsomagban nem szereplő - szolgáltatásokra köthető üzleti alapú biztosítást, a vállalkozói ellátásszervezést, ugyanakkor "közmegegyezés alapján" növelné az egészségügy köz- és magánfinanszírozását. Az előbbit bizonyára nem a járulék-, az utóbbit pedig nem az adócsökkentés Fidesz által szorgalmazott programja keretébe illesztené.

GÁTI JÚLIA