Aligha mossák le magukról az amerikaiak, hogy siettették Szaddám Huszein kivégzését, noha sajtóértesülések szerint - részben a muszlim ünnepek miatt - állítólag éppenséggel késleltetni akarták az akasztást. Az USA - afgán származású, szunnita vallású - bagdadi nagykövete, Zalmay Khalilzad is interveniált a halasztás érdekében, és szabályos, aláírt jogi dokumentumok benyújtásához igyekezett kötni, hogy az amerikai őrizetben lévő exdiktátort átadják az irakiaknak. Washington végül Nuri al-Maliki iraki kormányfő és vezetőtársai eltökéltségét látva nem gördített akadályt a kivégzés elé, és nem is vállalt benne közvetlen szerepet, de a koporsóba helyezett holttestet az amerikai hadsereg helikoptere szállította vasárnap hajnalban az expedíciós csapatok Tikrit melletti bázisára, ahol átadták az irakiaknak.

A karácsonyi szünetet a texasi Crawfordban lévő birtokán töltő George W. Bush amerikai elnök visszafogott közleményben nyugtázta a kivégzést, megjegyezve - amivel számos jogi szakértő nem ért egyet -, hogy az exdiktátort tisztességes tárgyalás után érte a vég. Ezt Bush mérföldkőnek minősítette "az iraki demokrácia megteremtéséhez vezető úton", ám úgy vélte, a halálos ítélettel és annak végrehajtásával nem ér véget az iraki erőszakhullám, amelyet már csak a hivatalos washingtoni álláspont nem kezel polgárháborúként.

Az egymás ellen harcoló síita és szunnita milíciák által egyaránt megszállónak tekintett amerikaiak az év utolsó napjaiban maguk is túlhaladtak két mérföldkövön. Katonai áldozataik száma először az iraki háborút is magában foglaló terrorizmus elleni küzdelem indokául szolgáló 2001. szeptember 11-ei terrortámadások halottainak számát múlta fölül, majd a múlt csütörtökön, pár nappal az év vége előtt, átlépte a 3 ezres határt is. Márciusban pedig az iraki az USA harmadik leghosszabb katonai konfliktusává válik a vietnami, illetve a függetlenségi háború után.

Bush Crawfordban a kiútról is tanácskozott, többek között a december 18-án hivatalba lépett új védelmi miniszterrel, Robert Gatesszel, a külügyi tárca irányítójával, Condoleezza Rice-szal, valamint Dick Cheney alelnökkel. Jóllehet a James Baker volt republikánus külügyminiszter és Lee Hamilton, a képviselőház külügyi bizottságának egykori demokrata elnöke által vezetett Iraki Munkacsoport egyebek mellett az amerikai katonai jelenlét átszervezését és mérséklését javasolta, ám az elnök a napokban nyilvánosságra hozni ígért új stratégiájában éppen az ellenkezőjére hajlik. Bush állítólag arra készül, hogy - jelentősebb gazdasági segítség mellett - akár 20 ezer fővel is növeli az amerikai expedíciós hadsereg 140 ezres létszámát. Ettől az átmenetinek szánt erősítéstől várná a Fehér Ház, hogy úrrá legyen a tavaly augusztus óta felerősödött vallási erőszakon.

A létszámnövelés egyik legvehemensebb támogatója a 2008-as elnökválasztáson való elindulását fontolgató John McCain republikánus szenátor - akinek egyik fiát is Irakba vezényelhetik ennek során -, ám az ötlet még a republikánusok körében sem túl népszerű. A héten a kongresszus mindkét házának irányítását átvevő demokraták közül ugyan csak a mandátumát függetlenként megújító connecticuti szenátor, Joe Lieberman híve az erőfeszítések fokozásának, ám társai alighanem kénytelenek lesznek elfogadni a Bush-ötletet, mivel alternatívával egyelőre képtelenek előállni. Az új stratégia áldozatául eshet az Irakban állomásozó amerikai katonák főparancsnoka, George W. Casey tábornok, aki a szerepvállalás fokozatos mérséklésének a híve volt. Az eredetileg idén nyárra várt hazarendelését most akár februárra előrehozhatják.

NAGY GÁBORA