Szubjektív

Mondja el véleményét Fórumunkban!

"Mondj, amit akarsz Istenről, de légy óvatos Mohameddel" - hangzott a középkori keresztény misszionáriusok egyik irányelve a muszlim világban, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy az iszlám vallás követői olykor még Allah kifigurázását is elnézték, de nem bocsátották meg a Próféta és családja sértegetését. Úgy fest, hogy az intelem ma is érvényes, hiszen egy dán lapban tavaly szeptemberben megjelent Mohamed-karikatúrákkal szembeni tiltakozások a múlt héten erőszakos akciókba torkolltak szerte a muszlim világban. A kedélyek e hét elején sem csillapodtak, Gázától Pakisztánig tízezrek vonultak az utcákra, kedden pedig már a fekete-afrikai Nigerben is százezren tüntettek.

Ázsiában és a Közel-Keleten dán nagykövetségeket gyújtottak fel, dán zászlókat égettek, Gázában az Európai Unió, Teheránban az EU soros elnöki tisztét betöltő Ausztria képviseletét támadták meg. Szélsőséges vallási vezetők az istenkáromlók kivégzésére, a karikaturisták kezének levágására szólítottak fel, és büntetéssel fenyegették meg azon országok állampolgárait, amelyek sajtóorgánumai másodközlésben lehozták a gúnyrajzokat. Egy norvégiai radikális muszlim vezető hadüzenetnek nevezte a rajzokat, a palesztin Rámalláhban pedig beleszőtték Oszama bin Laden éltetését is a tiltakozásba. Az afganisztáni tüntetéseknek keddig legalább öt halálos áldozatuk volt.

Mohamed szent és sérthetetlen - emlékezhetett volna a Nyugat 1988-ból, amikor Salman Rushdie indiai származású brit író Sátáni versek című, a Prófétát kigúnyoló regénye óriási felháborodást váltott ki a muszlim világban. Már csak azért is, mert volt olyan muszlim szerző, aki akkor a Légy óvatos Mohameddel címet adta a Rushdie-ügyről írt könyvének. A sajtószabadság szent és sérthetetlen - vallják viszont Nyugaton, aminek tanúbizonyságaként több mint egy tucatnyi európai országban, köztük Magyarországon is, valamint az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon mintegy harminc újság mutatta be a karikatúrákat, amit muszlim körökben csak újabb provokációnak tartottak.

A harag és a düh annak ellenére nem csillapodott, hogy a rajzokat eredetileg közlő dán napilap, a Jyllands-Posten bocsánatot kért, hozzátéve, hogy sohasem jelentette volna meg a karikatúrákat, ha tudja, mi kerekedik belőle. Tayyip Erdogan török és José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök az International Herald Tribune című lapban közösen jegyzett cikkben szólítottak fel nyugalomra, különben "mindkét fél vesztes lesz". Akár békítőleg is hathatott volna, hogy a Vatikán és a washingtoni külügyminisztérium is sértőnek nevezte a rajzokat. Kurtis Cooper amerikai külügyi szóvivő kijelentette: "Tiszteljük a sajtószabadságot, de annak felelősséggel is párosulnia kell." Kollégája pedig felhívta a figyelmet, hogy "az iszlámellenes képek elfogadhatatlanok, csakúgy, mint az antiszemita képek", amelyekkel egyébként tele van az arab sajtó.

Sajnos nem talált visszhangra a muszlim oldalról érkező mérsékelt hangnem sem. A minapi palesztin választáson fényes győzelmet arató iszlamista Hamász szóvivője a rajzokkal egyetemben elítélte a külföldiek elleni erőszakot és fenyegetést is, Mahmúd Zahár, a mozgalom vezetője pedig ellátogatott a Gázai övezet egyetlen katolikus templomába, hogy ott ítélje el a keresztények elleni atrocitásokat. Az egyiptomi al-Ahrám Weekly azon háborodott fel, hogy a "muszlim világ kollektív energiája egy kis európai ország megbüntetésére irányul, miközben amerikai katonai bázisok fertőzik az arab világ szívét". A rajzok közül hármat leközlő jordániai al-Sihan hetilap szerkesztője azt kérdezte: "Mi okoz több kárt az iszlámnak? Ezek a karikatúrák, vagy azok a képek, amelyeken muszlim túszejtők elvágják áldozatuk torkát?" A választ hamar megkapta: elcsapták az állásából.

Többen azonban a feszültség további szításában érdekeltek. Irán megszakította kereskedelmi kapcsolatait Dániával, és visszahívta nagykövetét Koppenhágából. Teheránban kedden is folytatódtak a tüntetések, de ezeken már "Halál Amerikára" jelszavakat is skandáltak. A legnagyobb példányszámú iráni napilap, a Hamsahri pályázatot hirdetett a holokausztról szóló legjobb karikatúra címére, hogy - mint az újság írta - kiderüljön, hol a határa a sajtószabadságnak. A The Daily Telegraph pedig arra mutatott rá, hogy a dán - vagy mint előfordult, annak hiányában a svájci - zászló elégetése nemcsak nemzet-, de vallásgyalázásnak is tekinthető, hiszen mindkettőn kereszt van.

A La Stampa című olasz lap helyszíni tudósítása szerint Libanonban szegény falvakból több száz fiatalt toboroztak napi húsz dollárért - egyheti keresetért -, hogy részt vegyenek a bejrúti tüntetéseken. A Gázai övezetben, ahol amúgy is nagy hagyományai vannak a zászlóégetésnek, több vállalkozó előre feltöltötte dánlobogó-készletét, hogy darabját 11 dollárért árulja. Ezekből is nyilvánvaló, hogy a muszlim világban szinte egyszerre, a múlt pénteki imák után eszkalálódó tiltakozások és zavargások nem annyira spontán, mint inkább szervezett módon borították el a térséget.

Pedig az ügy a megértés szándékával indult. Tavaly nyáron Kaare Bluitgen dán szerző Mohamedről gyermekeknek írt könyvéhez keresett illusztrációkat, de - a holland filmes, Theo van Gogh 2004-es meggyilkolásához hasonló megtorlástól félve - három művész is visszautasította a felkérést. Amikor a Politiken című napilap öncenzúrával vádolta őket, riválisa, a Jyllands-Posten - laptársát cáfolva és a sajtószabadságot dicsőítve - karikaturistáknak hirdetett pályázatot: gúnyolják ki Mohamedet. A lap egy tucatnyi rajzot közölt, melyek közül az egyik a Próféta fején lévő turbánt bombaként ábrázolta.

Három karikaturista halálfenyegetést kapott, a 160 ezres dániai muszlim közösség imámjai tiltakoztak, és egy alkalommal ötezren vonultak az utcákra. A dán kormány a sajtó mellé állt, a jobbközép pártja élén kisebbségben kormányzó és ezért a parlamentben egy bevándorlásellenes pártra támaszkodó Anders Fogh Rasmussen kormányfő pedig októberben tíz muszlim ország nagykövetét sem volt hajlandó fogadni a kérdésben. Rasmussen kijelentette, "szükség van a provokációra, és nem fogadom el, hogy a vallás tisztelete gátolja a bírálatot, a humort és a szatírát". Reagálása - a londoni The Independent lap szerint - aligha lehetett meglepő, mivel az eltökélten protestáns Dániában régi hagyománya van a szatirikus gúnyrajzoknak (előfordult, hogy Jézust merev pénisszel ábrázolták). Ahmed Abu Laban, az ország egyik legbefolyásosabb radikális muszlim vezetője gyakorta vádolja iszlámgyűlölettel Dániát, ahol - a médiát is beleértve - szerinte lekezelően bánnak a muszlimokkal.

Novemberben az ügy átcsapott Dánia határain, amiről azonban a nyugati sajtó nem számolt be. A dán imámok lobbikörútra indultak a Közel-Keletre, magukhoz véve a rajzokat - állítólag három olyat is, amelyek a közölteknél sokkal sértőbbek voltak. Ez a három - melyek szerzői ismeretlenek - fajtalankodónak és pedofilnek mutatta a Prófétát, ami a megalázó középkori keresztény Mohamed-ábrázolásokra emlékeztethette a muszlimokat. A koppenhágai kormány decemberben már arra figyelmeztette állampolgárait, hogy ne utazzanak Pakisztánba, ahol tüntettek az országuk ellen. Január első napján a valamennyi muszlim országot tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete (OIS) közleményében "közönnyel" vádolta a dán kormányt, és felszólította tagjait, bojkottálják azokat a kulturális projekteket, amelyekben a dánok is társfinanszírozók. Egy hétre rá az ötezer példányban megjelenő Magazinet norvég keresztény hetilap úgy érezte, itt az idő neki is bemutatni a karikatúrákat.

Az izzó parázs azt követően lobbant lángra, hogy január 26-án Szaúd-Arábia visszahívta nagykövetét Koppenhágából, és bojkottot hirdetett a dán áruk ellen. A következő, pénteki napon a mecsetekben elítélték a rajzokat, majd múlt szerdán az országos megjelenésű France Soir bulvárlap - nem sokat törődve a novemberi franciaországi külvárosi zavargásokkal - lehozta a karikatúrákat, amelyek megkezdték európai tündöklésüket. A muszlimok szemében az európai érzéketlenséget csak fokozta, hogy Rasmussen kormányfő lapzártánkig nem kért bocsánatot, rámutatva, hogy azt nem teheti meg a magántulajdonú és független lap helyett. Keddi sajtótájékoztatóján pedig a párbeszéd fontosságáról beszélt.

Bár európai vezetők mérsékletre intettek, és az EU-elnök Ausztria kemény hangú üzenetben figyelmeztetett 19 közel-keleti országot, hogy felelősek az európai képviseletek védelméért, dán politikusok az euobserver.com portál szerint csalódottak a lagymatag európai reagálás és a közös EU-fellépés hiánya miatt, ami mögött félelem és tanácstalanság éppúgy meghúzódhat. Az osztrák elnökség azonban egyelőre a kivárás álláspontjára helyezkedett. A szolidaritás hiányát a dánok az üzleti életben is tapasztalhatják. A dán áruk ellen a Közel-Keleten meghirdetett - akár százmillió dolláros nagyságrendű kárt okozó - bojkottól az európai versenytársak inkább elhatárolódnak. A svájci Nestlé, az olasz Ferrero hirdetésekben tudatták, termékeik nem dán eredetűek, a francia Carrefour pedig jelezte, levette polcairól a dán termékeket.

"Azt hiszem, inkább a párbeszédre kellene törekednünk, nem pedig a termékek bojkottjára, zászlók égetésére" - ütött meg a Reuters hírügynökségnek józanabb hangnemet egy Dubaiban élő libanoni marketingigazgató. A kérdések valóban égetőek: egyetemes jog-e a provokáció, szabad-e a szólás, ha az másokat sért, meghajoljon-e az európai világi társadalom egy nyilvánvalóan engesztelhetetlen térség diktátumai előtt? Az elvi megfontolások mellett azonban az a gyakorlati kérdés is felmerül: erősíti vagy gyengíti a szélsőségeseket, ha pellengérre állítják őket? A brit alsóház mindenesetre - részben a Rowan Atkinson, alias Mr. Bean vezette komikusok kampányának köszönhetően - egyetlen szavazattal épp múlt kedden vetette el azt a munkáspárti törvényjavaslatot, amely szigorította volna a vallási gyűlöletkeltés fogalmát. Ennek alapján Nagy-Britanniában a dán karikatúrák akkor sem jelenhettek volna meg, ha lett volna ilyen szándék.

KERESZTES IMRE