A fundamentalisták mindannyian opportunisták - tartja egy arab mondás, amely különösen érvényes a története során a realitásokhoz állandóan igazodó Hamászra. Bár a mozgalom elődje vallási elvek iránt kötelezte el magát, döntéseit az évek során rendszerint az ideológia és a politika kényes kölcsönhatása jellemezte. A Hamász eredete az Egyiptomban 1928-ban alapított, a társadalom vallási alapon történő megújítását hirdető Muszlim Testvériséghez (MT) kötődik. A muszlim törvénykezés, a sária bevezetéséért síkraszálló MT-alapító, Haszan al-Banna 1935-ben küldte első követeit az akkor brit mandátumterület Palesztinába. Jeruzsálemben tíz évvel később létre is jött az első iroda, és az 1948-as első arab-izraeli háború idején már több mint 25 alapszervezet összesen majdnem húszezer tagot számlált. Ám a háború után a Gázai övezet egyiptomi, Ciszjordánia jordániai felügyelet alá került, emiatt az MT háttérbe szorult.

Az e két terület, továbbá a Golán-fennsík és a Sínai-félsziget elvesztésével járó 1967-es háború megalázó arab vereségét az MT azzal magyarázta, hogy isten így büntette az iszlámtól elforduló palesztinai arabokat. Mivel az MT közvetlenül nem intézett kihívást az izraeli megszállás ellen, kapcsolata a zsidó állammal kevésbé volt problémás, mint a Jasszer Arafat vezette, világi Palesztinai Felszabadítási Szervezettel (PFSZ). Vallási nézeteit a mecseteken keresztül terjesztette, s az 1973-ban Gázában alapított Iszlamista Központ (al-Mudzsama) révén intézményesítette is tevékenységét. Az al-Mudzsama kiterjedt szociális hálózatot épített ki, és 1978-ban ugyancsak Gázában létrehozta az Iszlamista Egyetemet, amely pár év alatt a megszállt területeken működő legnagyobb felsőoktatási intézménnyé vált. Az al-Mudzsama azonban továbbra is vallási szervezet maradt, és állítólag Izrael sem bánta, hogy a megszállt területeken létrejön egy rivális hatalmi centrum az erőszakot hirdető PFSZ-szel szemben. Az izraeli hatóságok által 1978-ban még jótékonysági szervezetként bejegyzett al-Mudzsama az adakozásokból és a gazdag öbölbeli monarchiáktól kapott pénzekből fejlesztette - óvodákból, iskolákból, klinikákból, ingyenkonyhákból álló - szociális hálózatát, amelyet állítólag még az izraeli kormány is pénzügyi segítségben részesített.

Ám hiába ellenezte az erőszakot a mozgalom több befolyásos ideológusa, a palesztin tömegeknek egyre inkább elegük lett abból, hogy az al-Mudzsama csak spirituális eszközöket hirdetett a megszállás ellen. A mozgalom vezetése felismerte, hogy csak akkor képes hatni a palesztin társadalomra, ha politikailag is népszerűvé válik. Így az MT gázai szárnyát 1969 óta vezető Ahmed Jaszin sejk 1983-ban két félkatonai szervezetet is létrehozott, majd az 1987-es első intifáda kirobbanása teremtette meg a lehetőségét annak, hogy fegyveres tevékenységének is nagyobb hangsúlyt adjon, és ezáltal az erőszakos ellenállás terén versenyre keljen a PFSZ legfőbb erejével, a Fatahhal. Jaszin több társával létrehozta az Iszlamista Ellenállási Mozgalmat (arab rövidítéssel Hamászt), és az 1988-as alapító chartában rögzítették, hogy a végső cél iszlamista állam létrehozása egész Palesztinában és Izrael elpusztítása. A Hamász gyűlölete immár Izraelre és nem a PFSZ-re irányult.

Az erőszak politikája bevált. A Hamász elutasította a PFSZ és Izrael által 1993-ban kötött oslói megállapodást, majd végrehajtotta első öngyilkos merényletét. Azóta több mint ötszáz embert ölt meg a több mint 350 támadásban, amelyekből mintegy hatvan kamikazeakciót a 2000-ben kezdődött második intifáda alatt követett el. Becslések szerint a Hamász évi mintegy 70 millió dollárból gazdálkodik, csak Irán támogatása elérheti a 20-30 millió dollárt. Katonai szárnya, az egy mártírról elnevezett Ezzedin al-Kasszám több mint ezer tagot számlál. Egy öngyilkos merénylet egyes számítások szerint mindössze 150 dollárba kerül, nem számítva a kamikaze családjának juttatott 3-5 ezer dollárt.

Jaszin sejk azonban 2004-ben elérkezettnek látta az időt, hogy mozgalmának a második intifáda alatt tovább nőtt népszerűségét politikai tőkére váltsa. Újabb pragmatikus fordulatként - fogalmazott a HVG-nek Mahdi Abdul Hadi kelet-jeruzsálemi palesztin szakértő - meghirdette, hogy akár hosszú távú, 10-15 éves tűzszünetre is hajlandó, és indulni kíván a helyi, illetve a parlamenti választásokon. Ám még ebben az évben izraeli rakéta végzett vele, csakúgy, mint utódjával, Abdelaziz al-Rantisszivel, aki az intifáda fő céljának a megszállt területek felszabadítását tekintette, amibe Izraelt magát már nem értette bele.

A tavalyi önkormányzati és az idei parlamenti választásokra való felkészülés során az addig arctalan Hamász több olyan pragmatikus politikust vonultatott fel, akik a városok élén már bizonyították rátermettségüket. Politikai vezetőinek szerény életstílusa, magas iskolázottsága eltér a PFSZ vezéreiétől. Vezetőik sokszor nemcsak az izraeli, de a palesztin börtönt is megjárták, általában sokgyermekes, rendezett családban élnek. Valószínű, hogy a Hamász - ha hű marad opportunista múltjához - csak akkor mond le az erőszakról, ha a palesztinok körében annak már nincs tömeges támogatottsága, azaz politikai hozadéka. A terrorizmus és Izrael démonizálása - mutatnak rá szakértők - nem szerves része annak az ideológiának, amelyből a mozgalom született. Ha ez igaz, akkor már csak az a kérdés, a Hamász vajon nem változott-e meg olyan mértékben, hogy már nem képes visszatérni eredeti filozófiájához, miszerint a helyes út az iszlám erőszakmentes követése.