"Nem helyes, ha politikai pártok önös pártpolitikai célból szórakoznak, eszközként használják bármelyik kisebbségi csoportot, beleértve például ezt az életmódkisebbség-csoportot, a homoszexuálisokat" - nyilatkozta Orbán Viktor egy múlt heti reggeli műsorban a Tv2-n. A Fidesz-MPSZ elnöke ezzel az SZDSZ-nek üzent, kizárólag a liberálisok provokatív kampányának tulajdonítva, hogy Semjén Zsolt, az Országgyűlés emberi jogi és kisebbségi bizottságának fideszes alelnöke - Orbán szavaival - "kemény és harcias mondatokra" ragadtatta magát. Egy kereszténydemokrata rendezvényen ugyanis Semjén azt mondta: "Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re."

A Fideszben egységes álláspont, hogy nincs ok Semjén visszahívására bizottsági posztjáról, még ha a kormánypárti képviselők határozottan követelik is ezt, emlékeztetve arra, a Barroso vezette Európai Bizottságba jelölt olasz kereszténydemokrata politikusnak, Rocco Buttiglionénak már jóval enyhébb kijelentések miatt is a fejét vették (HVG, 2004. október 30.). A Fidesz-MPSZ országos választmánya most különben is a párt tisztújító kongresszusára koncentrál, amit a testület múlt heti ülésén május végére hívtak össze.

Bár a jelenlegi pártelnöknek nincs - és a jelekből ítélve a 2006-os választásokig nem is igen akad majd - kihívója, egyelőre nyitott kérdés, hogy a kongresszus után is ő marad-e a párt első számú vezetője. Orbán esetleges távozása kizárólag azon múlik, napirendre kerül-e a pártelnöki és a miniszterelnök-jelölti poszt szétválasztásának - ma még mérlegelés tárgyát képező - ötlete. A kormányfőjelöltség ugyanis lehetőséget adna az exminiszterelnöknek a napi politikai küzdelmekből való kiemelésére. Orbán egyébként nem csinál titkot abból, hogy az országgyűlési képviselőség és a pártelnökség szabta keretek túlságosan szűkek számára. A múlt héten maga is azzal indokolta a - februári országértékelő beszédében beharangozott - nemzeti konzultációs program elindítását, hogy ki akart lépni a "pártelnöki sánc" mögül. Több jel utal azonban arra, hogy a program húzóneveit tömörítő, múlt héten megalakult nyolctagú Nemzeti Konzultációs Tanácsot Orbán ezúttal is csak az aktuális politikai érdekeinek megfelelő, amolyan egyszer használatos testületnek szánja. Ahogyan ma már hanyagolja például a pártnak az 1998-as választások előtt számos szolgálatot tevő Professzorok Batthyány Körét vagy a polgári körök általa életre hívott csúcsszervét, a Szövetség a Nemzetért kört, illetve a mozgalom egyik operatív testületét, a Demokrácia-központot, úgy könnyen hasonló sorsra juthat a Konzultációs Tanács is.

A testület összetétele ugyanakkor arra enged következtetni, Orbán ezúttal sem tudta átlépni saját árnyékát. Bár a tagok (Finta József építész, Hoffmann Rózsa pedagógus, Iván László gerontológus, Jókai Anna író, Náray-Szabó László, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, Pozsgay Imre politikus, Schöpflin György, a párt európai parlamenti képviselője és Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora) többsége hivatalosan nem kötődik a Fideszhez, politikai elkötelezettsége alapján csupán Pozsgay lóg ki a sorból. A Hazafias Népfront utolsó főtitkára, aki az "átkosban" megjárta az MSZMP Központi Bizottságát, a nyolcvanas évek végén pedig államminiszterként jutott politikai pályája csúcsára, a Fidesz ügynöktörvényügyben képviselt álláspontja alapján akár persona non grata is lehetne. A párt ugyanis azt vallja, semmi keresnivalója nincs a közéletben olyanoknak, akik egykor "haszonélvezői" voltak az ügynöki hálózat működésének. Ezt mondja Kövér László választmányi elnök, volt titkosszolgálati miniszter is, bár ő - néhány képviselőtársával egyetemben - a nemzetbiztonság érdekeire való tekintettel továbbra is korlátozná az ügynökiratok nyilvánosságát (HVG, 2005. március 12.). Ezt azonban a pártban nem értékelik olyan súlyos megosztottságnak, ami szemben fordíthatná egymással a pártot ténylegesen irányító ötös fogat (Orbán és Kövér mellett Áder János frakcióvezető, illetve Pokorni Zoltán és Schmitt Pál alelnökök) tagjait.

Orbán olvasatában Pozsgay különben is olyan megtérőnek számít, aki más elbánást érdemel, mint egykori állampárti vezetőtársai. Hasonlóan egyébként az MSZMP csúcsait és az MSZP-t szintén megjárt Szűrös Mátyáshoz, aki ma már a "történelmi" Szociáldemokrata Párt elnökeként azt hirdeti, hogy az igazi szociáldemokráciának "a nemzeti oldalon van a helye". Pozsgay ráadásul még korábban is kezdte a politikai átzsilipelést, mint Szűrös: a kilencvenes évek elején az MDF-es Beke Katával Nemzeti Demokrata Szövetség néven alapított pártot, 1998-ban pedig az MDF támogatásával indult mandátumért (a sárbogárdi körzetben 5,5 százalékot kapott).

Egyelőre talány, hogy az MSZP-ben csak "Orbán népfrontos restaurációs kísérleteként" emlegetett nemzeti konzultáció milyen szerepet tölt majd be a Fidesz választási felkészülésében. A párt vezetése egyelőre igyekszik Orbán személyes akciójaként feltüntetni a programot, amit azonban maximális támogatásáról biztosított a párt minden fontos fóruma. Eközben - szintén a pártelnök instrukciói alapján - gőzerővel folyik a Fidesz-MPSZ választási-kormányzati szakmapolitikai anyagainak kidolgozása. A Navracsics Tibor által vezetett "Polgári kormányzás 2006" munkacsoport - amelynek irányítóját esetleges jövendőbeli kancelláriaminiszterként is emlegetik a Fideszben (Stumpf István e felállásban a nemzeti fejlesztésért felelős miniszter lenne) - a következő fél évben minden hónapban vitára bocsát egy-egy vitairatot. A nemzeti kulturális koncepció már elkészült, Pálinkás József a múlt héten be is mutatta egy konferencián. Ezt követi majd áprilisban a Mikola István által jegyzett egészségügyi-jóléti program, majd pedig májusban Matolcsy György interpretálásában a gazdasági növekedés polgári programja. Mindezekből Navracsics stábja őszre gyúrja össze a választási program első változatát, amit szintén "társadalmi vitára" bocsátana a Fidesz-vezérkar.

DOBSZAY JÁNOS