A határ menti romániai városokban szinte lépten-nyomon magyarul beszélő, forintot-lejt hangosan átszámolgató családokba, társaságokba botlik az ember. Mariana Cibu, a nagyváradi Crisul Supermarket igazgatónője szerint a határ túloldaláról érkezett vevők mintegy 40 százalékkal emelték meg a magyarul Körös nagyáruházként emlegetett üzlet forgalmát. A nagyváradi kereskedő a HVG tudakozódására még kategorizálni is hajlandó Magyarországról jött ügyfeleit: a többség olcsóbb ruházati cikkeket és lábbeliket keres, de "van egy szűk réteg, amely választékos ízléssel a kifejezetten drága, minőségi holmikat, például a kézi festésű porcelánedényeket, kézi szövésű perzsaszőnyegeket, drága lakberendezési cikkeket, netán a legjobb évjáratú román borokat vadássza". Sok az átruccanó az építőanyag-telepeken is. Szatmárnémetiben például kelendő a csempe, a járólap, de főként a Romániában lényegesen olcsóbb csemperagasztó. A keleti szomszédhoz átrándulók többsége persze kihasználja az üzemanyagárak különbségéből adódó előnyöket is, hiszen odaát a benzin még mindig 24 600-26 000 lejbe (153-161 forintba) kerül literenként.

Május óta mégis a cukor a magyar bevásárlóturisták legkeresettebb romániai árucikke. Ennek kilóját ugyanis a határ túloldalán már 17 ezer lejért (106 forint) is meg lehet kapni, zsákos kiszerelésben pedig még olcsóbb. A legnagyobb forgalmat a helyiek szerint a nagyváradi Metro raktáráruház bonyolítja le, amelynek parkolójában külön cukordepó működik. Bár a Metro Cash & Carry Romania nem közölt adatokat, a parkolóban álló gépkocsik alapján feltételezhető, hogy hétköznaponként az idelátogatók harmada, hétvégeken pedig akár a fele Magyarországról érkezik. Ezek bevásárlókocsijában szinte kötelezően ott van a cukor - amiből kevesen adják alább 100 kilónál -, de sokan étolajat is itt vásárolnak.

A cukorturizmus beindulását az tette lehetővé, hogy májustól, az uniós szabályoknak megfelelően, megszűnt a magánszemélyekre vonatkozó 50 kilós behozatali korlátozás, a személyenként és naponta engedélyezett 175 euró értékű termék pedig romániai árakon több mint négy mázsa cukrot jelent. Ráadásul az elárusítóhelyeken hamarosan megjelennek a "tax free" feliratok is. Az áprilistól érvényes szabályok értelmében ugyanis azok a vevők, akik egy helyen minimum 2,5 millió lejt (nem egészen 16 ezer forintot) költenek, és az áru kivitelét igazoló vámhatósági pecsétet a számlával együtt az üzletben utólag bemutatják, visszakapják az áfát. Igaz, ez még csak az ígért jövő: az igazoláshoz szükséges nyomtatványok csak most készülnek a bukaresti Nemzeti Nyomdában.

A bizniszből persze nem csak az áruházak akarják kivenni a részüket. A határ menti romániai falvakban engedéllyel aligha rendelkező zugárusok üzletelnek a hirtelen kurrenssé vált termékkel, sőt már egyes benzinkutaknál is fel lehet tankolni cukorral. A nagyszalontai határátkelő közelében lévő Ecco benzinkútnál is embermagasságú cukorbarikád várja a vásárlókat.

Persze a cukorlerakatok nemcsak az alkalmi spájzolóknak, hanem a feketézőknek is kiváló terepet kínálnak. Bár nevét nem árulja el, az egyébként jogszabályok nem tiltotta módszerbe a HVG-t is beavatja egy gyulai nepper: e szerint felfogad három munkanélkülit, kiváltja nekik azt a fejenként 175 eurót, amiért - úgymond személyes használatra - bármit behozhat a kontójukra, kocsijába ülteti őket, és irány Románia. Még az útiköltségen is spórol, mivel odaát tankol. Újabban pedig a cukorszállító teherautók már egészen a magyar-román határig eljönnek. Rezsiként a román fináncoknak fizetett, utasonként ötszáz forint borravalót említi, hogy ne kekeckedjenek a gyakori felbukkanás okán. Naponta ugyanis háromszor fordul, így aztán, mint mondja, "a cukron a román vámosok is kaszálnak". Az áru magyarországi terítéséről már nem szól, amit viszont tudni: Kelet-Magyarország üzleteiben napjainkban alig vesznek cukrot. Nem csoda: a magánimportból származó édesítőszer kilójáért 150-160 forintot kérnek a 180-220 forintos bolti árral szemben.

Szakemberek becslése szerint magánszemélyek csomagtartójában májusban ötezer, júniusban hét-nyolcezer tonna cukrot hozhattak be Romániából, amit főleg Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Szolnok, Hajdú-Bihar megyében terítettek. Az adatok bizonyára nem túlzóak, hiszen az üzlet nagyban megy, a bács-kiskuni vámkommandó legnagyobb fogása a július 15-ei házkutatások során 140 tonna cukor volt. Egy nappal később Békés megyében is találtak ötven tonnát. Feltételezések szerint a nem túl jó minőségű román édesítőszerrel főként a pálinkafőzéshez töltik fel a házi raktárakat. A Vám- és Pénzügyőrség Dél-Alföldi Regionális Parancsnokságának sajtószóvivője, Bunyevác Miloje alezredes szerint egyébként nemcsak cukrot hoznak jelentős mennyiségben, hanem alkoholt és cigarettát is. Ezek ugyanis Romániában húsz százalékkal, Szerbiában harminc-ötven százalékkal olcsóbbak, mint idehaza.

A Szerbiában is virágzó magyar bevásárlóturizmus legfőbb haszonélvezője a szabadkai bolhapiac. Tavaly november óta öt fedett csarnokot is építettek, most húzzák fel a hatodikat. Nyilván megéri: naponta tíz-tizenötezren is megfordulnak a konjunktúra áldásait élvező helyen. Az árak a magyar számokat ismerők számára elbűvölőek: Adidas, Puma és Nike szabadidőruhák például öt-hatezer forint értékű dinárba kerülnek. Igaz, valószínűleg török eredetű hamisítványok, ám a magyar fővárosban ilyesmikért is kétszer ennyit kérnek. A sport- és bőrcipőkhöz és a márkásnak látszó farmerekhez már ezer forintért is hozzá lehet jutni. Viszik - mint Romániában a cukrot - a három-ötszáz forintos törülközőket, az ezer-kétezer forintos plédeket, a filléres zoknikat. Na és a tradicionális szerbiai portékákat, a tiszta szeszt, pálinkát vagy konyakot. A hazai ár feléért - lelkesedik a magyar - a bolondnak is megéri.

Amíg Szabadka alig győzi a magyarországi bevásárlórohamokat, a kereskedelmi szomszédvárban, Szegeden, a Balkán kapujaként elhíresült bolhapiac pang. Néhány hónap alatt fordult a kocka. Pavilonsorok néptelenedtek el, a kínai kolónia megtizedelődött, és a Lada-alkatrész-kereskedővé emelkedett üzbég atomfizikus, Abdulajev is hazament szabadságra. A piac ügyvezető igazgatója, Bikádi János viszonylagos pozitívumként legfeljebb azt említheti, hogy legalább kevesebb a dolga a rendfenntartó gárdájának, a zsebtolvajok ugyanis követték a keresletet.

"Hoznak ezek mindent, ásványvizet, sört, sajtot, cukrot, mosóport, ruhaneműt" - mondta az egyik határ közeli benzinkút üzemeltetője, amikor megtudta, Ukrajnába készülünk piacnézőbe. A slágercikk persze a cigaretta, no meg az üzemanyag; "egy ukrán kútnál legalább tízszer nagyobb a forgalom, mint nálunk" - tette hozzá. Pluszszolgáltatásként még arra figyelmeztetett, hogy célszerű kis címletű forintbankókkal is készülni az útra. A kétszázast errefelé gyakran csak "zöldkártyának" nevezik, a kilépőknek ugyanis az ukrán oldalon állítólag ilyen bankjegyet illik az ellenőrzésre benyújtott útlevélbe tenni. A sorompónál strázsáló határőrnek elég egy kerek százast a markába nyomni, az átkelő után néhány száz méterre posztoló rendőr viszont hangulatától függően 200-400 forintot is kérhet - mondják. Azért visszafelé a kiskatona ismét elvárja a százast, az úti okmányba csúsztatott "zöldhasú" pedig ezúttal az ukrán vámosnak dukál. Nem tudni, hogy a záhonyi határállomásnál szombat délelőtt mintegy másfél-két kilométeres sorban álló több száz autós közül hányan jártak el e használati utasítás szerint - a HVG tudósítói mindenesetre, a helyi szokásokkal dacolva, "baksis" nélkül lépték át a határt.

A magyarok kedvelt úti céljának számító ungvári piac őrzött parkolójában zárás előtt két órával nagyjából minden harmadik kocsi magyar. Cigarettát szinte mindenki vett, ára ugyanis negyede a magyarországinak. Jól fogy a sör, a cukor és az olcsó sajt is, de nem panaszkodnak a ruhaárusok sem. Tréningruhát 4 ezer forintért, bőrnek tetsző edzőcipőt 8 ezerért, gyöngyvászonból készültet 6 ezerért lehet kapni, persze mindegyiken ott virít egy-egy világmárka logója. "Ma vagy 25 párat eladtam, és legalább ennyi elfogyott a másik standunkon, a feleségemnél is. Majdnem mindegyik vevő magyar volt" - adott piaci gyorsjelentést egy zárásra készülő árus. Sietve azt is hozzátette még: portékája nem csempészáru, legális import. "Igaz, nem teljesen eredeti, amolyan utángyártott" - tett részleges beismerést. De hát mit számít ez, ha például egy háromrészes "olasz" öltönyért 21 ezer forintnyi hrivnyát kell csak fizetni. Esküvői és estélyi ruhához viszont csak valutáért lehet hozzájutni - a legolcsóbb 40, a legdrágább 140 dollárba kerül -, de ez is kevesebb, mint itthon a kölcsönzés díja.

Az ungvári piacig egyébként csak azok zarándokolnak el, akik nagybevásárlásra készülnek. A többség csupán tankolni fordul egyet, és legfeljebb egy órát tölt a határ túloldalán. A 95-ös benzin literje ugyanis alig több mint 110, a gázolajé pedig mintegy 80 forintba kerül. A határ utáni egy kilométeren belül három benzinkút is a Magyarországra tartókra rendezkedett be: külön rámpákat rendszeresítettek például, amelyekre felhajtva oldalra lehet dönteni a kocsit, hogy az üzemanyag-betöltőnyílás fölülre kerüljön, és így a tank szinte minden köbcentiméterét kihasználhatják.

Gyakorlatilag mindenki vásárolni megy - osztotta meg tapasztalatait a HVG-vel Czap István alezredes, a záhonyi vámhivatal parancsnoka, aki szerint júniusban napi 5000-5500 ember lépte át náluk a határt. A vízumkényszer ellenére az idén mintegy 25-30 százalékkal több utassal van dolguk, mint tavaly. "Itt szinte mindenki potenciális csempész" - fogalmazott a vámparancsnok, éppen ezért a belépő autók csomagtartóját és utasterét minden esetben megnézik, a gyanúsakat pedig tüzetes vizsgálatra küldik. Tízből nyolc esetben jó a vámosok szimata. Csak Záhonynál, ahol a magyar-ukrán közúti határforgalom mintegy 40 százaléka zajlik, az idén június végéig már közel kétszer annyian, majd négyezren akadtak fenn a rostán, mint a tavalyi esztendő első hat hónapjában. Míg tavaly ebben az időszakban 463 ezer doboz cigarettát foglaltak le, addig az idén már 787 ezret - sorolta az adatokat Czap István.

Még a május óta ugyancsak EU-tag Szlovákiát sem kímélik a magyar bevásárlóturisták. A legkeresettebb az üzemanyag. A párkányi Reál-K benzinkút forgalmának 70 százalékát - mondja egy kutas - a magyarok adják, sokan még külön kannát is megtöltenek. A városbeli Jednota szupermarketben viszont nem méricskélik a magyarországi vásárlók arányát, igaz, nem is igen lehetne: az esztergomi Suzukiban dolgozó környékbeliek is gyakran magyarországi bankkártyákkal fizetnek. Hogy "odaátról" érkezik valaki, leginkább onnan sejthető, mondják, hogy elsősorban tejet és sört vásárol - kartonszámra. A tartós tej litere 18-22 korona körül változik, egy üveg sör pedig márkától függően 7-15 koronáért kapható. Emellett édességek, hús és tejtermékek, sőt friss zöldség-gyümölcs is szerepelhet a magyar vásárlók listáján. Ezen a tájon az EU-csatlakozás kevés változást hozott a bevásárlóturizmusban; a legszembeötlőbb újdonság a vámosok eltűnése volt.