Rendőri és államigazgatási karrierje során Pintér Sándor mindvégig kényesen vigyázott rá, hogy megtartsa a beszélő viszonyt az ellenzékbe szorult politikai oldallal. A sofőrből jogvégzett rendőrtisztté avanzsált Pintér az 1990-es taxisblokád idején szerzett kiemelkedő érdemeket: miközben a rendőri vezetők jelentős része nem kis kárörömmel szemlélte az őket szóval-gesztusokkal kommunista kövületnek bélyegző kormány vergődését, az akkori Pest megyei főkapitány-helyettes kiállt az Antall-kormány mellett. Ezzel a karrierje is meglódult: budapesti, majd országos rendőrfőkapitánnyá léptették elő. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) élén kötött szövetséget az őt az Országos Rendőr-főkapitányságra (ORFK), majd a Belügyminisztériumba, illetve a vállalkozói életbe is követő Valenta Lászlóval, egykori pénzügyi helyettesével. Az ORFK élén volt módja megismerkedni Princz Gáborral, a Teve utcai rendőrpalotát - 14 nagy értékű rendőrségi objektumért, köztük a budapesti Deák téri, jelenleg luxusszállóként üzemelő volt BRFK-épületért cserébe - felépítő Postabank Rt. akkori első emberével. 1996 végén áldozatául esett a Kuncze Gábor, a Horn-kormány belügyminisztere által vezényelt, a robbantásos merényletek felderítésének hiányosságaival indokolt rendőrségi lefejezésnek (HVG, 1996. december 7.). Ekkor, környezete szerint minden előzmény nélkül érkezett Csányi Sándor mentőöve: az OTP Bank közgyűlése az igazgatóságba választotta (HVG, 1997. május 10.). Meglehet, Csányi pusztán ráérzett: jó befektetés a tehetséges és munkamániás, ám partvonalra szorult főrendőr felkarolása. Csányi pénzt is adott: az OTP Bank beszállt Pintér ekkoriban alakult biztonsági cégébe, a Preventív-Security Rt.-be is.

Az Orbán-kormány 1998-as megalakulásakor nem volt kérdés Pintér visszatérése, a szerep azonban, amelyet rá osztottak, sokakat meglepett. Miközben a párt több "erős embere", így Áder János és Szita Károly neve is szerepelt a belügyi bársonyszékre esélyeseké között, őt többen még a második választási forduló előtt is MSZP-rendezvényeken vélték látni. Fideszes berkekben állítják, Orbán Viktort meggyőzte az a katonás fegyelem, amellyel parancsait Pintér visszaigazolta, s Orbán előrelátása is segíthette a választást: Pintér miniszteri kinevezésével egy csapásra véget értek az akkor sorozatos robbantások. Bársonyszékbe kerülésénél is talányosabb azonban, mi tarthatta hivatalában a belügyminisztert akkor, amikor már szinte hetente szóltak hírek a tárca vezetőjének megkérdőjelezhető alvilági kapcsolatairól (HVG, 2002. február 16.), s Pintér egyik felvetést sem védte ki maradéktalanul. Az Orbán megfontolásait ismerők szerint többször "rezgett a léc", különösen amikor Pintér olyan befolyásos emberekkel került ellentétbe, mint Simicska Lajos akkori adóhivatali elnök, illetve Kövér László volt titkosszolgálati miniszter. Előbbivel az adónyomozók vezetői posztján különböztek össze: fideszes berkekben Pintér ötletének mondják a Teve utcai "aranybazár" kapcsán utóbb védhetetlenné vált Pelikán László kinevezését (HVG, 1999. január 30.). Kövér - illetve formálisan utóda, Demeter Ervin - jelöltje, a nemrégiben hivatali visszaélés miatt nem jogerősen lefokozott Bácskai János ellenében pedig Mikó István rendőrtisztet kívánta belobbizni a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ élére, sikertelenül.