Szakcsi Lakatos Béla: Szentivánéji álom
Bemutató: október 17., Budapesti Operettszínház

A Shakespeare-színmű csupa bolondság, temperamentum. És persze ihlető, finom líra Mendelssohn korában és a jelenben is. Hiszen szeretni, bolondulni, valakiért oly jó… A két szerelmespár, a tündérfejedelem és királynője, illetve a műkedvelő színészként csetlő-botló mesteremberek szövevényes történetéből Müller Péter Sziámi, Böhm György és Kerényi Miklós Gábor kerekített jól használható librettót a jeles jazzmuzsikus, Szakcsi Lakatos Béla számára. A versek költőiek, pedig Sziámi jó néhány mai kifejezést, fordulatot is belecsempész a szövegbe. Azt hiszem, az Elisabeth című musical hosszan tartó magyarországi sikerének is Sziámi verselése az egyik kulcsa. Olyanok ezek a „fordítások”, mint Karinthy Micimackója: szellemesebbek, mint az eredeti.

A shakespeare-i történet vázát a szerzők megtartották, tehát akinek nem volt előképe a dráma alapján, az is pontosan tudhatja, hogy miről van szó. Hogy kinek a kedvéért vált Theseus és Hippolyta párosa tehetős roma családdá, csak sejthető: Szakcsinak kínáltak föl lehetőséget, hogy egy kis jazzbe oltott roma zenét is beleszőhessen a darabba. A zene helyénvaló és invenciózus is, bár a jelenetek kissé túlméretezettek. De az is lehet, hogy csak a szereplők (Csengeri Ottília és Németh Attila) tolakodó, harsány jelenléte kelti a nézőben ezt az érzést.

Szakcsi Lakatos Béla muzsikája stílusos és jól strukturált: a kettősök, szólók, kvartettek operai igényű felépítése elmélyült és odaadó munkára vall. Ahol elszakad a konkrét történéstől – például a darab fináléját megelőző indiai hangvételű énekkari és zenekari számban –, ott gyönyörűséges, emelkedett, zene szól, amit vágyunk viszonthallani. Színességében, a teljes mű jó hangzásában komoly szerepe van Pejtsik Péternek, aki a hangszerelés kényes feladatát vállalta.

A darab remek szerepeket kínál a társulat fiatal művészeinek. Szabó P. Szilveszter és Janza Kata Oberon és Titánia tündéri alakját formálja meg; az ifjú szerelmeseket, azaz Lysander és Hermia, illetve Demetrius és Heléna kettősét Dolhai Attila és Vágó Bernadett, valamint Szabó Dávid és Peller Anna játssza – a műfaj teljes eszköztárát bevetve. A kamaszkor alsó határán épp csak átlépő lányok sikoltozva ünnepelték Szabó P.-t és Dolhait, a fiúk (civilben családapák) vonzereje talán más színielőadásokra is becsábítja a tinédzsereket. Dolhai egyelőre romlatlan technikával, szépen énekel, bizonyára jó énekmesterrel dolgozik. Három fantasztikus – Kosztolányi idejében úgy mondták – kabinetalakítás örvendezteti meg a nézőt. Kiemelkedő Bereczki Zoltán Zubolya, Kerényi Miklós Máté Puckja és Földes Tamás Vackora. Bereczkit sokat foglalkoztatja színháza: többnyire sápatag hősszerelmesként, holott pazar a humora, briliáns a mozgása. Rendkívüli módon sajátja Zuboly kettős figurája a szamárbőrben és az „önmegvalósító” mesterember alakjában. Tökéletesebbet aligha lehet elképzelni.

Velich Rita kortalan és mesés, ugyanakkor látványos kosztümöket tervezett, pompásan funkcionálnak Turi Erzsébet bizarr díszletei, Duda Éva koreográfiája lendületes. A mű ősbemutatója a Szegedi Szabadtéri Játékokon már lezajlott augusztusban. Kerényi Miklós Gábor, a színház igazgatója a produkció rendezőjeként ünnepet varázsolt a Szentivánéji álom kőszínházi premierjéből is. Szükségünk van ilyen vidám ünnepekre.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely