Jevgenyij Nyesztyerenko dalestje, Peter Konwitschny előadása,
Csajkovszkij: Anyegin – a Szlovák Nemzeti Színház produkciója
A Bartók+szlávok Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretében
június 15., Miskolc

Peter Konwitschny pompásan építette föl téziseinek rendszerét, s egyáltalán nem mutatkozott akadémikusnak. Kiosztottak egy alapszöveget, amelynek gondolatait élőben kommentálta, Mesterházi Máté figyelmes segítségével. Olyan logikusan kapcsolódott az egyik részlet a másikhoz, hogy nehéz bármit is kiemelni, hiszen épp azt állítja: „Egyetlen résztémát sem lehet a teljesség összefüggése nélkül megragadni, ebből ad jó leckét az opera.” Vagy az operett, amit Konwitschny nagyra becsül, s azt állítja, hogy A mosoly országában Lisa és Szucsong szerelme épp oly erős, mint Trisztáné és Izoldáé. Megjegyzi, hogy Schönberg azért haragudott Lehárra, mert képtelen volt olyan varázslatos dallamot alkotni, mint a Vágyom egy nő után… Szerinte az 1920-as évek megértéséhez mindkettőjük alapos ismerete szükséges. A Titus kegyelmét unalmas operának mondják sokan, de Konwitschny úgy véli: csak a rendezések unalmasak. Ebből a szomorú operából egy japán színház számára készült rendezés részletét mutatja. Szentségtörő és lefegyverzően mulatságos. Azután – hiszen ez Bartók-fesztivál – saját Kékszakállú-interpretációjából kínál egy részletet. Az ötödik kép, a herceg „messzenéző, szép könyöklője” egy hulladékmező. Kifejti: a nyugati patriarchális társadalom mentalitását akarta megmutatni. A férfiak vezérelte társadalom lakhatatlanná tette a világot, elhasználta az anyaföldet, és ugyanez a viszonya a nőhöz is – ezt akarta tudtunkra adni. Végül – mint valami szelíd kiadású Savonarola – Konwitschny arra kér minket, hogy velük, színházcsinálókkal együtt változtassuk meg a világot. Engem meggyőzött, rám számíthat.

Az ország egyik legszebb zsinagógája a miskolci – sajnos nem használják, a fesztivál szervezői takaríttatják ki nyaranta. Itt adta dalműsorát Jevgenyij Nyesztyerenko, zsúfolt ház előtt. Orvos ismerősöm azzal kábított, hogy híre van egy horvátországi asszonynak, aki csodás fiatalító kúrákon adja vissza a gyermekáldás lehetőségét nagymamáknak. Marhaság, persze. De eszembe jut, amint az orosz basszista hangja betölti a zsinagóga terét és megrezegteti az ablakokat. Az ízületek kopottak, mert egy-egy szám között leül, de az orgánum és a kedély megifjodott. Glinka, Rahmanyinov, Dargomizsszkij csipkefinomságú líráját tolmácsolja, közbeszúrja Varlam bordalát, és az ária nyomán egy egész jelenet elevenedik meg. Tomboló siker, és a mester megtáltosodik, egymás után adja a ráadásokat, köztük a Bolhadalt és istenhozzádként az Elindultam szép hazámbult – magyarul. A tudás és az áldott tehetség vegyületének titkát nem fejtettük meg, de közelebb kerültünk hozzá.

Nyitott színpad várta a publikumot a Miskolci Nemzeti Színházban. Söpörnek, jönnek-mennek a színen, egy kétségbeesett üvöltés ad jelt a karmesternek (Pavol Selecký), hogy kezdődhet az Anyegin. Sallangtalan, gondosan fölépített előadás, amely valóban az emberi viszonyokról szól; két egyenrangú hőssel, Tatjánával és Anyeginnel. Ez a darab ledobja magáról a túlforszírozott modernizálást, valójában kamaramű, néhány énekkari betéttel. A pozsonyi kórus jó; tudják, miért vannak színpadon. Velük kapcsolatos Konwitschny szerintem legizgalmasabb leleménye: Anyegin hajnali mulatozásából, rosszlányok társaságában érkezik Tatjánához. A bódult csajok körében oktatja ki a lányt, aki így duplán megalázottá válik, hiszen féltett titka nyilvánossá vált.

Adriana Kohutkova (Tatjana) néhány éve, Budapesten Káel Csaba Szöktetésében mutatkozott be. A koloratúrból sikerrel igazolt a sima lírai szopránfachba. Olgának Terézia Kružliaková adott erős karaktert. Lilia Larinová (nomen est omen) Larinája, Jitka Sapara-Fischerová Filipjevnája, Ludovít Ludha Lenszkije mind egy-egy remeklés. Az Anyegint megszemélyesítő Pavol Remenár a világ bármelyik nagy operaházában helytállna. A szlovák együttes őszinte sikert aratott, Konwitschny látható boldogságára. Hiszen vele tartanak a világmegváltásban. Ők nincsenek késésben.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely