Femme fatale szőke törékenyben
A férfiak szíve remeg, amikor a törékeny alkatú Harcsa Veronika azt énekli fátyolos hangján, hogy My body is a bass string – Play me, play me, play me. De vajon tényleg csak a femme fatale-szereptől lett a fiatal és szőke énekesnő a legújabb zenei siker Japánban? Legutóbbi klubkoncertjén igyekeztünk utánajárni.
Harcsa Veronika Quartet
Km.: Gyémánt Bálint (gitár)
június 13., Take 5 Jazz Club
© Stiller Ákos |
Harcsa Veronika rendszeresen koncertezik a Take Five-ban, és az asztalok most is előre elkeltek. Bennem a repetitív ostinatóval hömpölygő Surprise hagyta az első nyomot, amely az énekesnő elmondása szerint a közelmúltban, ebben a jazzklubban hangzott fel először – úgy, hogy a zenésztársak akkor blattolták a kompozíciót. Patricia Barberes utánérzéseket adott most ez a dal, majd később Harcsa Veronika Björköt, Joni Mitchellt, Laurie Andersont, Viktoria Tolstoyt is megidézte – de szerencsére nem szolgaian utánozva, hanem kellemesen egyéni színekkel. Ezt a gazdag asszociációs hálót érdekes módon nem éreztem az új lemez hallgatása közben, s ráadásul az élő produkció nem lett mesterkélt vagy terhelt tőlük. Ellenkezőleg: egységes stílusban, izgalmas játék részeként oldódtak fel – dacára annak, hogy a Take Five közönségének morajlása sajnos nem engedte meg az elmélyültebb zenehallgatást, odafigyelést.
Harcsa Veronika szerzeményei jól eltaláltak: ügyesen találkozik bennük a jazzy dallam, a szellemes, angol nyelvű versek; üdítő a szöveg hiteles kiejtése, nem utolsó sorban pedig a háromtagú ritmusszekció (Blahó Attila – zongora, Oláh Zoltán – bőgő, Majtényi Bálint – dob) odaadó, felszabadult kísérete. Az énekesnő a mesterkélt affektálásokat ma már tudatosan igyekszik a minimumra csökkenteni – az észrevétlen, tudatalatti hatáskeltésre törekszik. Oldott színpadi mozgása olyan adomány, amellyel csak nagyon kevesen rendelkeznek a mai hazai énekesek közül. A koncertműsor nem kifejezetten a gondolatébresztés, még csak nem is a sziporkázó hangszeres megnyilvánulások, a revelatív zenei élmény szolgálatában állt: jó érzékkel megtalálta egy bizonyos közönségréteg igényeit. Ez a közönség nem feltétlenül akar decens csöndben zenét hallgatni órákon át. Veronika az est elején mégis markáns felütéssel, szólóénekkel igyekezett határozottan felhívni a figyelmet arra, hogy most bizony koncert kezdődik – nyilvánvalóvá téve, hogy ambíciói többre hívják háttérzenélésnél. A gitáros vendég, Gyémánt Bálint egy pillanatnyi technikai malőr ellenére sem veszítette el zenei fókuszát – játéka markáns színfoltja, remek kiegészítője a formációnak.
Nagyon szimpatikusak Harcsa Veronika első megnyilvánulásai, és nagyon várom a folytatást. Legjobban annak örülnék, ha kiemelkedő zenei adottságai mellett meg tudná őrizni a sallangmentes nőiséget sugárzó színpadi jelenlétét, és ezután zenei és művészi értelemben is a mélységek felé venné az irányt. Erre érzésem szerint alkatánál fogva hivatott.