Joseph Haydn: L’isola disabitata
Orfeo Zenekar, karmester: Vashegyi György
augusztus 31., Fertőd-Eszterháza
Haydn Eszterházán – A Magyar Haydn Társaság Fesztiválja

Joseph Haydn Vajon elégedett lenne?

A fertődi Esterházy-kastély az egyik legépebben maradt hazai műemlék. A kismartoni (eisenstadti) és az eszterházai (fertődi) palota a magyar barokk kultúra két fellegvára. Műveinek tetemes részét alkotta e két helyen – nagyobbik felét Eszterházán – Joseph Haydn. Halálának 200. évfordulójára nagy erővel készül a zenei világ. Csak tegnap volt, hogy a Mozart-évforduló jól (és főként időben) előkészített eseményei láttán-hallatán tátva maradt a szánk. Londontól New Yorkig mindenütt szerveztek valami szuperprodukciót, de a központ mégis Salzburg volt, ahonnan napokon át élő közvetítéseket adtak az északi és a déli félteke televíziói.

Fertőd-Eszterháza szinte ugyanígy magára vonhatná a világ figyelmét. Erősek azonban a kételyeim, hogy vajon ugyanilyen precízen és jó ütemben haladnak-e a dolgok egy, az Esterházy-kastélyban létrehozandó Haydn emlékközpont ügyében. A kastély frontjának a díszudvarra néző homlokzata halványrózsaszínben játszik a délutáni napsütésben, de a díszudvarban a lábunk alatt kellemetlenül csikorog a fehér murva (túracipőben tessék koncertre menni!). Ahol még néhány évvel ezelőtt füves ágyások, kővázák és virágcsoportok díszelegtek, ott most a Kossuth térihez hasonló, lánccal körbevett kavicsszigetek éktelenkednek, mintha ide szórták volna ki valami hatalmas akvárium üledékét. A dísz- vagy fogadóterem stukkóinak egy részét is felújították már, de egy leendő „Haydneum” héja nehezen forr össze.

Más a helyzet a tartalommal. Az máris a nemzetközi piacra vihető, bár csiszolni-, gazdagítanivaló nyilván még bőven akad. Az idei, szerény anyagi eszközökkel megrendezett, sorrendben tizedik Haydn Eszterházán Fesztivál több remek koncerttel örvendeztette meg a közönséget. Kétszer lépett például pódiumra Zvi Meniker neves csembaló- és fortepianoművész, a záróhangversenyt pedig a világhírű Il Fondamento együttes adta, Paul Dombrecht vezényletével.

Mint minden esztendőben, felfedezésben is részeltettünk: Vashegyi György Haydn L’isola disabitata – Lakatlan sziget című operáját mutatta be. A mű története érdekes: Esterházy „Fényes” Miklós névnapjára, 1779. december 6-ára készült, csakhogy az operaház novemberben porig égett – később új, még jobb épült a kertben –, a darabot így a bábszínházban adták elő. Nyolc évvel a Don Giovanni premierje előtt, amit okkal említek. A Lakatlan sziget nyitánya szinte mellbe vágja a hallgatót: hát a „Papa” ezt is tudta? Mint a vihar, úgy száguld át rajtunk az ouverture sistergő szenvedélye. Semmi szolgálatkész pipiskedés – mint az Aki hűtlen, pórul jár című darabban – vagy kimódolt finomkodás, mint az Élet a holdon kezdetén. Erő és kirobbanó, sőt erotikus életöröm a szerelmesek egymásra találásakor. A sodró lendületű finálé után a közönség alig engedi el a muzsikusokat, meg a négy énekes szólistát. Wierdl Eszter Silviája fenomenális, Halmai Katalin, Sólyom Nagy Máté és Kálmán László hanggal rajzol jellemet. És hiába áll félre Vashegyi, kijut az ünneplésből neki is.

Az akciófilmek gyakori fordulata: uraim, egyeztessük óráinkat… A zenetudomány és a gyakorló muzsikusok kronométere jó tempóban ketyeg, a hivataloké mintha késne. Egyeztessék végre óráikat!

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely