"A bloggerek ellenőrzik a hagyományos média tényeit; némelyik blogger ugyan előítéletes, de egy előítéletes forrás nem feltétlenül téves forrás" - sűrítette egy mondatba a politikai, mostanában az amerikai elnökválasztással sokat foglalkozó blogok íróival kapcsolatos pro és kontra érveket Matthew Felling, a washingtoni Center for Media and Public Affairs kutatóintézet médiaigazgatója. A politikai blogok még a műfajon belül is a legősibbek közé tartoznak.

Ha valamilyen alkalmazás népszerűvé válik, akkor elkerülhetetlen, hogy a marketing és a píár fel ne karolja. Ez történt a blogokkal is: Howard Dean, Vermont állam volt kormányzója volt 2003 márciusában az első, aki a demokrata elnökjelöltségért folytatott kampánya részeként blogot hozott létre; majd a Blog for America elnevezésű weboldal segítségével több millió dollárt kalapozott össze kampányához. Az amerikai elnökválasztási kampány interneten zajló részének pedig elengedhetetlen része lett a blog: mind John Kerry, mind George W. Bush kampánystábja odafigyelt arra, hogy akár naponta többször is frissítsék a jelöltek személyesnek szánt webhelyeit. Kerry, és az immár újra az elnöki székbe ülő Bush blogjai egyaránt részben hírközlésre szolgáltak, hol és mikor milyen esemény lesz, részben pedig aktivistáik post-oltak (azaz publikáltak) egy-egy kampányeseményről fényképes beszámolókat.

A kampányt intenzíven figyelemmel kísérő népszerű bloggerek szintén felfedezték a kiadványaiban rejlő pénzgyűjtő erőt: a TalkingPointsMemo.com blogot üzemeltető Joshua Micah Marshall olvasói négyezer dollárt dobtak össze azért, hogy a blogger elutazhasson New Hampshire-be, a republikánus elnökjelölő gyűlésről tudósítani. A (politikai) blogok erőssége és újdonsága mégsem csak a pénzgyűjtésben rejlik, hanem a hagyományos média híreinek ellenőrzésében, az onnan kimaradt hírek széleskörű megtárgyalásában. Ennek első, és nagy visszhangot kapott példája a Matt Drudge blogger által vezetett Drudge Report blog, mely elsőként foglalkozott 1998-ban a Clinton elnök és Monica Lewinsky közt szövődő románccal.

Az elnökválasztási kampány legnagyobb hatású ilyen eseménye a CBS amerikai televíziós csatorna szeptember 8-ai "60 minutes" címet viselő hírműsorához kötődik, melyben a műsorvezető, Dan Rather, különböző, a hetvenes évekből származó dokumentumok alapján azt állította, hogy az újraválasztásért küzdő elnök a Texas Air National Guard kötelékében töltött ideje alatt parancsokat tagadott meg, feletteseit pedig az elnöknek a katonaságban nyújtott teljesítményének "becsomagolására" kényszerítették. Nem sokkal a műsor után a www.freerepublic.com blog egy bizonyos "Buckhead"-re hivatkozva megkérdőjelezte a dokumentumok valódiságát mondván, hogy akkoriban nem volt olyan írógép, amivel azokat a dokumentumokat olyan módon gépelhették volna. A kétkedés gyorsan terjedt: pár nappal később például létrejött a www.rathergate.com szájt, melynek tulajdonosa a bloggerek nevében követelte a CBS vezetőinek lemondását. A CBS szeptember 20-án elismerte, hogy hamis dokumentumok alapján állítottak valótlan dolgokat Bush-ról.

Korábban a bloggerek kitartó noszogatásának köszönhetően mondott le egy republikánus szenátor. Amikor az éppen nyugdíjba vonuló Strom Thurmond dél-karolinai republikánus szenátor számára rendezett összejövetelen a mississippi republikánus szenátor, Trent Lott megjegyezte, hogy Amerikának mennyivel jobb lenne, ha Thurmond 1948-ban megnyerte volna a faji megkülönböztetésre épülő elnökválasztási kampányát, a hagyományos média nem reagált a kijelentésre. Ám a bloggoló amerikaiak nem hagyták annyiban a dolgot, míg végül az ügy napilapok címlapjain landolt, Lott pedig lemondott szenátusbeli posztjáról.

"Azt gondolom, hogy nekünk, bloggereknek, hatásunk van a médiára annyiban, hogy újságírók, szerkesztők olvassák blogjainkat, valamint mi, vagy olvasóink írunk az illetékeseknek, ha valamilyen problémát észlelünk a cikkekben, műsorokban" - fejtegette a média és a befogadók megváltozott kapcsolatát Dean Esmay, a www.deanesmay.com blog tulajdonosa. A jelenséget "grassroot", azaz alulról szerveződő újságírásnak nevezik, melynek tömeges megjelenését Dan Gillmore technológiai újságíró a 2001. szeptember 11-ei terrortámadástól eredezteti. "Ez a könyv arról szól, hogy a huszadik századi tömegmédia hogyan változott át valamilyen demokratikusabb, alulról szerveződő struktúrává" - írja Gillmore a bloggereknek az újságírásban betöltött szerepét vizsgáló, We, the media című könyvének bevezetőjében. A változást persze nem mindenki értékeli pozitívan. "Információs anarchia alakulhat ki. Meg kell vizsgálni azt, hogy kik ezek az emberek" - adott a bloggerek újságírói szerepével kapcsolatosan kételyének hangot James O'Shea, a Chicago Tribune szerkesztője az Editors & Publishers magazinnak nyilatkozva.

Magyarországon körülbelül két éve jelentek meg az első blogok, ám itthon inkább a személyes jellegű blogok hódítottak teret, a politikai élettel foglalkozó magán-blogok viszonylag ritkák. "Nincs rá igény" - indokolta a tényt nemes egyszerűséggel Kiskó Attila, a hazai legnépszerűbb blogtárhely, a freeblog tulajdonosa. Ugyan az európai parlamenti választások ideje alatt Demszky Gábor főpolgármester is üzemeltetett egy blogot, és Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő saját szájtján már négy éve írja le több-kevesebb rendszerességgel véleményét különböző politikai kérdésekről, kezdeményezésük nagyjából egyedi maradt.

Wild Judit
Médiamix