Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Évtizedes sikertörténet, amit évtizedes mélyrepülés követ – nagyjából így lehet lefordítani Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnökének szavait az idei Közgazdász vándorgyűlés kiemelt előadójaként. A monetáris és költségvetési oldal konfliktusai látványosak, külső szemlélő előtt is csattannak, de a legnagyobb baj nem itt van. Matolcsy szavait alátámasztják azok az adatok is, amelyeket a jegybank a beszéd elhangzása után közölt.
Bajos idők járnak az itthoni gazdaságpolitikában, erről alaposabban is beszéltek az idei közgazdász vándorgyűlés döntéshozó meghívottjai, köztük Matolcsy György, a jegybank jelenlegi elnöke, akinek prezentációját közzétette a Magyar Nemzeti Bank.
Ebből kiderül: a baj sokfelől jön. Az például alkotmányos elvárás, hogy az államadósság az össztermék 50 százaléka lehet, ez szigorúbb, is mint az EU nem rég ismét életbe lépetett, úgynevezett maastrichti kritériumai, amelyek beérik 60-nal is. A hiány csökkentésében sem áll jól a magyar állam, szintén a feltámadt Maastricht mentén több más uniós tagállammal együtt ismét túlzottdeficit-eljárás (EDP) alá került, lévén idén 4,5, jövőre 3,7 százalékos hiánnyal lehet kalkulálni, a tűréshatár a GDP 3 százaléka, amit az Európai Bizottság reálisan 2026-ban tart elérhetőnek. Magyarország 2013-ban került ki az EDP-ből, miután lényegében az uniós csatlakozást követően szinte azonnal jött Brüsszelből a pénzügyi irgumburgum.
Matolcsy regionálisan és globálisan is rossznak tartja mindezt. Az MNB által prezentált 2020-2023-as átlag szerint a magyar 6,9 százalékos deficit a térségi országokhoz és Romániához érdemes hasonlítani, ami átlagosan -5,1 százalék, míg az EU27 átlaga -4,6 százalék.
Itt megjegyezhető, hogy még a 27 tagállam átlaga is jócskán elmarad a maastrichti küszöbtől, de ez sovány vigasz.
Ami az inflációt illeti, Magyarország gazdasága kirívó sebezhetőségeket is mutat. A Matolcsy által prezentált számok szerint a szintén fájdalmas, 40 százalék körüli drágulás, amit Észtországban, Lengyelországban, vagy Csehországban nyögtek 2019 óta eltörpül a magyar 50 százalékot meghaladó rátához képest.
Matolcsy ezt az energia- és az élelmiszerárak alakulásával magyarázza. Különben az utóbbi problematikus szempont, lévén ez, pontosabban a gazdasági függetlenséget biztosító élelmiszeripar is látványos versenyképességi hátrányban van.
A jegybankelnök azt a korábban megfogalmazott kormányzati gondolkodást is elvetette, hogy a magyar infláció az tulajdonképpen jó, mivel így adók formájában megnő számszerűsített bevétele. Ez a gondolkodás – emelte ki – nem számol az infláció „hosszú árnyékával”, és, hogy mindez mit tesz a lakossági vagyon reálértékével.
A jegybankelnök visszaszúrt Nagy Márton gazdasági miniszternek, korábbi protezséjának, amiért az csőlátásúnak bélyegezte az MNB-t, lévén az csak az inflációval foglalkozik, és nem tesz semmit a gazdasági növekedés támogatása érdekében. Matolcsy ezt lesöpörte, mondván a jegybank elsődleges mandátuma az árstabilitás, vagyis az infláció kordában tartása, ha ezt elhanyagolná, törvényt sértene.
Az elszállt drágulás után most az úgynevezett „headline” infláció már közelíti az elvárt szintet (a jegybank toleranciasávjának felső határa 4 százalék), de így is láthatja minden gazdasági szereplő, hogy drágaság van, ami igaz a bevásárlásnál és a gyárépítésnél egyaránt.
Az MNB számai alapján idén a háztartások reálvagyona csak az infláció miatt több, mint 35 ezer milliárd forinttal csökkent 2019 óta. Akár ez is tényező lehet a Nagy Márton által rosszallott lakossági szokásban, hogy a háztartások nem költenek, és gyenge lábakon állnak a növekedési kilátások.
Ha van jó példa a környéken, lesd el
Konstans problémája Magyarországnak hosszú évek óta, hogy nincs elég születés, nincs kellő számú gyerek. Ez egy lassú, évtizedes felfelé kúszást követően mostanra újra visszaesett.
Ez egy szűk évtizedes, 2015-2023 közötti időszakon belül a felsőfokú végzettséget szerzők arányában is megmutatkozik, az MNB által idézett Eurostat-adatok szerint nálunk 2,7 százalékos visszaesés volt, miközben az EU 6,6 százalékos pluszt könyvelt el, a regionális versenytársak pedig ezen a téren annyival léptek előre, amennyivel Magyarország vissza.
Lehet ebből fejlett gazdaság?
Visszatérő aggály, hogy Magyarország legfeljebb egy összeszerelő-üzem lehet, ennél tovább nem tudják vinni emberei és kormányai.
Ha összgazdasági szinten nézzük, mindenesetre hatalmas az előrelépés, az MNB által a KSH és az Eurostat adatai alapján a szolgáltatások meghaladják a 67 százalékot az éven belüli gazdasági súlyban.
Ami ebben problematikus, hogy a szolgáltatásoknak nagyobb a hozzáadott értéke, magasabb fizetéssel működnek, és földrajzilag is nagy a szórás. Erre Matolcsy is kitért sok szempontból, demográfiai szemszögből például, de még inkább a jövőre előretekintő alapozásból.
Matolcsy ezúttal Csehországot hozta fel példaként, amely szerinte halad előre egy fenntartható növekedési pályán. Ha a jegybank elnöke is már ilyen erővel áll a cseh innováció mögött, az elgondolkodtató kell legyen a kormányzatnak.
Matolcsy György beszédéről szóló beszámolónkat itt olvashatja el:
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
