Lassan, de biztosan újra növekszik az élelmiszerek ára – derült ki április végi bevásárlókörútunkon. A drágulás mértéke persze messze van a 2022-2023 fordulóján tapasztalttól, ám a szezonálisan fel-alá mozgó zöldség- és gyümölcs árakon túl is látható egy emelkedés. A kosár értéke átlagosan egy százalékkal nőtt az egy hónappal korábbi árszinthez képest. Ha pedig januárral vetjük össze az április végi árakat, már csaknem kétszázalékos inflációt látunk – szerencsésebb országokban ehhez majdnem egy év kellene.

A legnagyobb mértékben kosarunkban a csirkemell drágult: a filé átlagára 1552 forintról 1617 forintra nőtt egy hónap alatt. Ez a piaci folyamatokat követi, a termelői árakban enyhe növekedés tapasztalható az év eleje óta, és nagyjából ezeket az árakat láthatjuk az Agrárközgazdasági Kutatóintézet adatbázisában is. (Nem véletlenül, a korábban árstopos termékeket a kiskereskedők legfeljebb a beszerzési áron értékesíthetik.)

Ennél érdekesebb, hogy egy évvel ezelőtt a kiskereskedelmi átlagár 1499 forint volt – emlékezhetünk rá, ekkor még tartott a hatósági áras rendszer, amely a 2021 októberi árakat konzerválta. Eközben viszont a beszerzési ár 1800-2100 forint között mozgott.

Árstopot mindenesetre most csak az üzemanyagok esetében lengetett be a kormány, igaz – remélhetőleg okulva a Nagy Árstopból – nem egy adott szinten horgonyoznák le az árakat, hanem az aktuális régiós átlagáron, és ott is csak “önkéntes alapon várják el”. Az élelmiszereknél marad egyelőre az Árfigyelő, ami annyiban megtette a hatását, hogy a benne szereplő termékek ára szépen bekúszott a hasonló kategóriájú termékek alá.

Ennél persze érdekesebb a másik csodaszer, a kötelező akciózás, amely egészen abszurd történetet kreált az elmúlt hetekben. A hvg.hu munkatársa, Serdült Viktória készítette azt az időközben mémmé vált fotót egy Lidlben egy feliratról, amelyen a készletből kifogyott extra szűz olívaolaj helyett sertészsírt ajánlanak a vásárlóknak. Azt pedig már a 444 derítette ki, mi az oka a sajátos ajánlásnak: mivel az áruházlánc éppen akciózta az olajat, ám beszállítója nem tudott ehhez megfelelő mennyiséget rendelkezésre bocsátani, valamilyen helyettesítőt kellett találni az akció utolsó három napjára ugyanabból a termékkategóriából. Ez pedig jelen esetben az „olajok/zsírok/margarinok” – ezek közül zsírból volt elegendő.

Facebook/Serdült Viktória

Ha az olíva hiányzik is a polcokról, annak örülhetünk, hogy a szokatlanul meleg koratavaszi idő miatt több szezonális élelmiszer előbb került a boltokba: jó ideje kapható már eper, a szokásosnál hetekkel korábban megjelent a spárga is, más kérdés, hogy a jellemző, félkilós kiszerelés 1500 forint körüli átlagára egyelőre nagy örömre nem ad okot.

Persze minden másképp lesz, ha az április elejei tréfa helyett igaznak bizonyul az a hír, hogy megveti lábát Magyarországon a Mere nevű orosz diszkontlánc. Egy kiszivárgott levél szerint nem kevesebb mint 200 boltot nyitnának három év alatt és 700 millió eurós forgalmat bonyolítanának – nagyjából ennyi szupermarketet létesített nálunk húsz év alatt a piacvezető Lidl, a forgalma viszont ennek több mint négyszerese.

Nem sokkal később már állásajánlat is felbukkant az interneten, amelyben jóval az iparági átlag alatt kínálnak bért a jövendőbeli menedzsereknek – még mindig nehéz megállapítani, hogy a gigantikus terjeszkedés terve áprilisi tréfa vagy komoly. Szlovákiában például két éve jelentették be a Mere érkezését, és máig nem nyílt egyetlen boltjuk sem nyílt, de a régió több országában is nagyítóval kell keresni a térképen, ha keresnénk egyet.

Mi mindenesetre találtunk egyet a román határ túloldalán, Nagyvárad szélén, és Tiszai Balázs kollégánk szavaival azt tapasztaltuk: spórolni lehet, de egy normális nagybevásárlást elintézni nem, és ha valaki egészségesen akar étkezni, jobb, ha más bolt után néz.

A magyarázat: a Mere azt árulja, amihez olcsón hozzájut – ilyet a kilencvenes évek raktáráruházai óta nálunk leginkább a kínai piacokon tapasztalhatunk, de talán nem vállalunk nagy rizikót, ha azt állítjuk, akármennyire is árérzékenyek a magyar fogyasztók, ezen azért már sikerült túllépniük. A másik nagy probléma lehet a Mere terjeszkedésével kapcsolatban a még mindig élő plázastop, amit ma már nem csak új üzletek létesítéséhez, de átalakításhoz is kérni kell, vagyis akármennyi koszlott raktárhoz jut hozzá a lánc, nem áraszthatja csak úgy el a konzervjeivel.

A magyar kormány persze jó eséllyel kisebb akadályokat gördítene a terjeszkedési kísérletek elé, mint egy nyugati lánc esetében – elég csak figyelni a SPAR-ral folyó cicaharcot. A láncot újfent perrel fenyegeti a kormány, ők azonban nem tartják valószínűnek, hogy emiatt távoznának, sőt, arról számoltak be, hogy ezermilliárd forint fölé lökte az infláció tavalyi forgalmukat. No meg arról, hogy ha nem kellett volna 30 milliárd forintnyi különadót befizetni ez után, még nyereségesek is lettek volna – kérdés, hogy az ilyen hírek eltántorítják-e a Mere mögött állókat.

De a hírek után térjünk vissza bevásárlásunkhoz. Ahogy a cikk elején említettük, az árak emelkedtek az előző hónaphoz képest, ez azt jelenti, hogy április végén 19 hozzávalóból készülő ebédünk 7323 forintból jött ki az előző havi 7244-hez képest. Ehhez képest az alternatív élelmiszer-termékekből álló kosarunk ára gyakorlatilag nem változott, a márciusi 3358 után 3361 forintból jött ki a hat tétel. Abban sincs változás, hogy ezek átlagosan 2,58-szor kerülnek annyiba, mint a „normál” változatok.

A legolcsóbban most az Aldiban jöttünk ki, a második és harmadik helyre egy forint különbséggel az Auchan és a Lidl futott be. Az alternatív élelmiszereknél a Lidlben kell a legkevesebbet fizetni, a diszkontláncot követi az Auchan, a harmadik pedig a Tesco.

Borítóképünk illusztráció! Fotó: Reviczky Zsolt