Márciusban a kormányzati kommunikációba is bekerült a diszkontok és a hagyományos kereskedelmi láncok háborúja - de vajon a hvg.hu listáján melyik számít olcsóbbnak? Ez a húsvéti bevásárlókosár.
Kis túlzással fillérre pontosan ugyanannyiért lehet idén sonkát vásárolni a húsvéti ünnepekre, mint egy évvel ezelőtt – derült ki márciusi bolti körutunk során. Tavaly azt tapasztaltuk, hogy a nagyobb láncoknál gyorspácolt-kötözött sertésrészek kilója 2–3 ezer forint között mozgott, a hagyományos, lassabb érlelésű termékeket pedig kilónként 4–5 ezer forinttól lehetett beszerezni. Idén ehhez képest a nagy hipermarketek választékában gyorspácolt combrészeket 2500 forinttól, lapockát és csülköt pedig akár kétezer alatt is találtunk, a hagyományos érlelésű sonkák ára ehhez képest négyezer forinttól indul, a kisebb feldolgozók minőségi termékeinek ára pedig akár a hatezer forintot is elérheti.
Érdemes látni azonban, hogy az árak stagnálása mögött nem csak élelmiszerpiaci trendek látszanak. Idén sokkal inkább arról van szó, hogy a tavalyi, 30-40 százalékos áremelkedés után a kiskereskedelmi cégek belátták: hiába is emelnének árat, azzal csak a saját forgalmukat rontanák. Így aztán az idei év nagy kérdése a számukra – és nyilván a húsfeldolgozók számára is – az lesz: a vásárlók megengedik-e maguknak a drágább árkategóriájú sonkákat vagy beérik az olcsóbb, gyengébb minőségű termékekkel.
Idei adatok egyelőre nem elérhetők ezzel kapcsolatban, Éder Tamás, a Hússzövetség társadalmi elnöke mindenesetre úgy látja, visszafordult az a korábbi kedvező folyamat, hogy az emberek egyre inkább a minőségi termékeket választották. A nagy mértékű drágulás miatt újra előtérbe kerültek az olcsóbb beszerzési források és az olcsóbb, alacsonyabb minőségű (akár helyettesítő) termékek – nincs ez másképp a szilveszteri virslinél és a húsvéti sonkánál sem, mondta el a szakember a szövetség hagyományos húsvéti sajtótájékoztatóján.
Éder ugyanakkor beszélt arról is, hogy egyes kormányzati intézkedések is ráerősítenek erre a negatív hatásra: példaként az Árfigyelőt említette, ahol a láncok legolcsóbb termékeinek az ára jelenik meg – az azonban nem látszik, hogy egy ilyen termék milyen értéket képvisel. Így viszont nemcsak a kiskereskedők kerülnek lépéskényszerbe, de azok is, akik a termékeket előállítják.
Az pedig, hogy mindez milyen hatással jár a kiskereskedelemre, szintén szemléletesen csapódott az elmúlt hetekben az újságolvasók képébe, miután a SPAR osztrák anyacége a nemzetközi sajtón keresztül hívta fel a figyelmet a magyar kormány számukra hátrányos lépéseire. Az egyik ilyennel egyenesen Brüsszelig mentek Salzburgból, amikor panaszt tettek amiatt, hogy extraprofitadó néven úgy szednek be a Magyarországon működő kereskedelmi láncoktól a forgalom után már 4,5 százalékos közterhet, hogy az önmagában veszteségessé tette az itteni operációt. Ezt talán még a kormány is elviselte volna, Hans Reisch vezérigazgató azonban arról is beszélt egy osztrák lapnak, hogy Orbán Viktor egyenesen egy rokonának akarta volna megszerezni tőlük kedvezőbb elbírálás fejében a láncot – innentől a kormány több tagja részéről zúdult össztámadás a SPAR-ra. A Magyar Péter-Varga Judit vihar árnyékában egyébként egyszerre baljóslatú és szórakoztató adok-kapoknak a fogyasztók számára érdekes vetülete az, hogy valóban azért veszteséges-e Magyarország második legnagyobb forgalmú üzletlánca, mert nem tud hatékonyan működni?
Tény, hogy a diszkontok üzleti modellje jóval hatékonyabb tud lenni a hagyományos kereskedelmi csatornákénál – erről részletesebben a Fülke egyik adásában beszéltünk –, és az is tény, hogy a diszkontok az elmúlt években látható térnyerése szoros összefüggésben van azzal, hogy bizonyos termékek esetében jóval alacsonyabb árszintet képesek kínálni a vásárlóik számára, akik az elmúlt évek inflációs viharát látva újból egyre árérzékenyebbé váltak.
Nézzük, mindez beigazolódik-e vásárlói kosarunkban. Mielőtt azonban megnézzük, hogyan is szerepel itt a SPAR, érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az inflációs számítással ellentétben, de az Árfigyelőhöz hasonlóan mi is a legolcsóbb elérhető terméket keressük. Elképzelhető, hogy a kategórián belül ezt egy diszkontnál fogjuk megtalálni, de az is, hogy egy nem diszkont fogja egy adott termék árát nagyon lenyomni pusztán azért, hogy ezzel is vásárlókat csábítson.
A SPAR árai 25 kategória közül 8-nál volt egyike az elérhető legolcsóbbnak (általában több áruházlánccal holtversenyben), relatíve drágának számítanak viszont a náluk kapható húsok. Ez jó eséllyel annak is betudható, hogy a SPAR-nak saját húsfeldolgozó van, vagyis egy nagyon nyomott árral talán több vásárlót szerezhetne, ám saját másik üzletágának rontaná az üzleti teljesítményét.
Márciusi listánkon egyébként épp a SPAR került az utolsó helyre, vagyis négyfős, négyfogásos vasárnapi menünkhöz szükséges termékek ára itt került a legtöbbe, az utolsó előtti helyre viszont egy diszkont, a Penny került, míg a lista elejére az Auchan és a korábban viszonylag drágának számító Tesco. Ez pedig jól mutatja, hogy a magyar kiskereskedelemben az árazást még mindig nem tisztán az élelmiszerpiaci árak irányítják, inkább az, hogyan is igyekeznek visszacsábítani a vásárlókat a kereskedők. (Listánkon egyébként az ártrendek alakulása miatt nem az akciós, hanem a teljes árat nézzük, a – részben előírt – akciózás tovább nyomja le az árakat az egyes láncoknál.)
De nézzük, hogyan is alakultak az árak az előző hónaphoz képest. Most átlagosan 7244 forintból jöttünk ki, ami 44 forinttal több az egy hónappal korábbi árakhoz képest, ennek hátterében a tej és a hús kis mértékű drágulása áll amit részben ellensúlyozott, hogy egyes szezonális zöldségek valamivel olcsóbban voltak elérhetők. Ahogy említettük, a legolcsóbban ezek a termékek ismét az Auchannál voltak elérhetők, a lista második helyre most a Tesco került, a harmadikra pedig a Lidl.
Az elmúlt hónapokhoz hasonlóan ismét megnéztük a mentes és növényi alapú alternatív élelmiszerek árait. Itt az árkülönbség a normál verziókhoz képest ismét kis mértékben nőtt, ami leginkább annak tudható be, hogy a kenyér ára nagyobb mértékben esett vissza, mint a gluténmentes verzióé – így utóbbiért átlagosan ismét több mint hatszor annyit kell fizetni. Átlagosan egyébként 2,56-szoros az árkülönbség.
Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely egy zöldséglevesből, egy sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.)
A sorozat korábbi cikkeit itt olvashatja el.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.