A 9,9 százalékos infláció, és ami mögötte van címmel adott ki szakmai cikket a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A magyarázó dolgozatot az indoklás szerint azért készítették, mert „a gazdasági nehézségekkel sújtott időszakok során nem ritka, hogy a megélhetéshez kapcsolódó fő statisztikai mutatók rivaldafénybe kerülnek. Ilyenkor a nyilvánosság részéről érezhetően megnő a nyomás az adott statisztikai mutató számszerű értékére vonatkozóan, és lényegében bármi is lesz a hivatalos érték, az emberek egy része úgy fogja érezni, hogy valami nincsen rendjén.”

Nem trükköztek a 9,9-cel

Az indoklásban egyrészt arra utalnak, hogy miután a KSH közzétette az októberi inflációs adatokat a közvélemény egy részének felszaladt a szemöldöke, sokan valamiféle csalást vélelmeztek. A fő mutató értéke ugyanis 9,9 százalék lett. Ami önmagában nem volna különös – bár rendkívül magas érték –, ha a kormánypropaganda nem épp az „egyszámjegyű” infláció elérését tűzte volna célul. Amely így ugyebár hajszállal ugyan, de megvalósult, egyesekben megkérdőjelezve a KSH függetlenségét.

Ami a kormányzati igényeknek megfelelő, kvázi csalásra vonatkozó vádat illeti, a tanulmányban a KSH hangsúlyozza, hogy az infláció számítása teljes mértékben az európai statisztikai irányelvekkel összhangban történik, amit az Eurostat szakemberei rendszeresen ellenőriznek, ezzel támasztva alá a publikált adatok helytállóságát.

Itt jegyezzük meg: a háztartásienergia-termékek árszámításának módszertanáról az uniós statisztikai hivatal éppen egyeztet a KSH-val – közölte az Eurostat a HVG-vel.

A vádakat a KSH továbbá az alábbi érvekkel üti el:

• Egész Európában csökken az infláció.
• Magyarországon 2022 második felében kiemelkedő drágulás történt, vagyis magas a bázis, ahhoz képest lassul gyorsan az infláció.
• A KSH által közzétett 2023. októberi, 9,9 százalékos adat csak minimálisan tér el a piaci elemzők által előzetesen várt 10,3 százaléktól.

Valójában nem az árváltozást mutatja?

A „gyanús” 9,9 százalékos adaton túl hónapok óta zajlik egy komoly szakmai vita – mások mellett volt KSH-elnökök részvételével – arról, ahogyan a KSH az inflációt erősen befolyásoló lakossági energiatermékek árát számolja.

Lehetne tíz százalék alatt az infláció, ha az energia árát is úgy számolná a KSH, mint a kakaós csigáét?

Miközben a gázárak egy éve változatlanok, a Központi Statisztikai Hivatal szerint a vezetékes gázért 33,5 százalékkal kevesebbet kell fizetni, mint egy éve. Ha a KSH a gáz esetében nem értékindexet számolna árindex helyett, majdnem 11 százalék lenne az infláció.

A lakossági energiatermékek ára, illetve azok figyelembevétele a fogyasztóiár-indexben meglehetősen egyszerű volt 2022 augusztusáig: e termékek hatósági árasak, és a „rezsicsökkentés” jegyében az árak hosszú évekig nem változtak. Ám a kormány átalakította a díjrendszert, és bevezetett egy magasabb díjsávot mind a gáz, mind az áram esetében. Számtalan okból – például szociális, energetikai, környezetvédelmi szempontból – vitatható módon az alacsonyabb és a magasabb díjsáv határát az „átlagfogyasztáshoz” kötötték. Így a háztartásoknak egy bizonyos árat kell fizetniük a fogyasztási limit alatt elfogyasztott kilowattórákért és köbméterekért, és egy másik árat a limit fölött elfogyasztott kilowattórákért és köbméterekért. Nyilván hónapról hónapra változhat, hogy egy háztartás fogyaszt-e a limit fölött, és ha igen, mennyit.

Vagyis a lakossági gáznak és áramnak két ára van. Ezt a KSH statisztikailag úgy kezeli, hogy a két díjszabás alapján fizetett összegeket átlagolja. Ez az átlagérték értelemszerűen függ attól, mennyi fogyasztás esik az alsó, olcsóbb, és mennyi a fölső, drágább díjsávba.

A módszer kritikusai szerint így azonban a KSH nem a termékek árát követi, hiszen az árak változatlanok. A fogyasztóiár-index számításánál nem volna szabad figyelembe venni, hogy az adott termékből mennyi fogyott – például a kifli árváltozásának követésekor sem veszi figyelembe a KSH, hogy mennyi kifli fogyott az országban, és így a lakosság összesen mennyit fizetett kifliért.

Egy termék vagy két termék?

A KSH szerint a módszertan kialakítása ez esetben is az európai sztenderdek szerint történt, a mérési nehézségeket áthidalandó az Eurostat „egységérték”-re vonatkozó ajánlását követve.

A szerzők nem fejtik ki részletesen, mit értenek „mérési nehézségek” alatt. A lakossági energiatermékek árát egyáltalán nem nehéz „mérni”, a hatósági árakat a kormány, illetve az energiahivatal kihirdette, az egységárak rajta vannak minden háztartás havi számlarészletezőjén feketén, fehéren.

Igaz ugyanakkor, hogy

a kormány által kialakított árazás enyhén szólva perverz: nincs még egy olyan termék, amiért annak függvényében kellene fizetni, hogy a vevő hány darabot vesz belőle.

Ez az árazás valóban nagyon nehezen – ha egyáltalán – kezelhető, legalábbis, amíg a statisztikusok a „rezsicsökkentett” és a „lakossági piaci árú” energiát egy terméknek tekintik. Más lenne a helyzet, ha külön terméknek tekintenék: ez esetben a „rezsicsökkentett” áram és gáz ára továbbra is változatlan, míg lenne két új termék, a „lakossági piaci árú” gáz és áram. Mivel utóbbiak új, korábban nem létezett termékek lennének, egy ideig nem lehetne figyelembe venni őket a fogyasztóiár-indexben, amíg ki nem derül, mekkora a súlyuk a fogyasztói kosárban (a KSH minden termék esetében a két évvel korábbi fogyasztása alapján súlyoz). Így az inflációban még jó darabig nem jelenne meg a rezsicsökkentés átalakítása, ami kontraintuitiv volna, nem mellesleg hatalmas fölháborodást szülne.

A KSH által alkalmazott módszer a két termék-megoldáshoz képest 2022 második felében jelentősen megdobta a fogyasztóiár-indexet – erre már a tanulmány szerzői is fölhívják a figyelmet.

„Ez a módszertan a korábbi időszakra nagyon jelentős mértékű áremelkedést (2023 januárjában éves szinten 52,4 százalékos háztartásienergiaár-növekedést), az elmúlt időszakban pedig ennél számottevően kisebb mérséklődést (2023 októberében éves szinten 16,1 százalékos háztartásienergiaár-csökkenést) mutatott ki. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy ez a módszertan nem 2023-ban, hanem még 2022 augusztusában, az emelkedő energiaárak idején lett bevezetve, és azóta is változatlan. A mérési módszernek az erőteljesebb árcsökkenés érdekében történő megváltoztatása szakmailag kifogásolható megoldást jelentene, amely fel sem merül a Hivatalban” – írják.