A kormánypropagandán végigfutott egy olyan szám: a KSH adatai szerint 160 ezerrel több gyerek született 2011 óta. Nem ártott volna hozzátenni, hogy mihez képest – valójában ugyanis nincs olyan szám a KSH adatbázisában, amely 160 ezres növekedést mutatna. Sőt: 2011 és 2022 között 69 ezerrel kevesebb gyerek született, mint az azt megelőző tizenegy évben, 1999-től 2010-ig.

Jókora keresgélés után mégis meg lehet találni, milyen számokból legózták össze a sikerpropaganda adatait:

• fogták a 2010 utáni idők legjobb évének, 2021-nek a teljes termékenységi arányszámát, amely azt mutatja, hogy egy nő átlagosan hány gyereket vállal élete folyamán (azóta van már 2022-es szám is, de az sokkal kisebb lett, úgyhogy nem azt használják),
• elővették az elmúlt évtizedek egyik mélypontját jelentő számot 2010-ből, amikor a válság mélypontján sokan elhalasztották a gyerekvállalást,
• és azt nézték meg, hogy ha 11 egymást követő év olyan lett volna, mint a legeslegjobb, akkor mennyi lett volna a különbség ahhoz képest, ha mind a 11 év olyan lett volna, mint a legrosszabb.

Egy közgazdászhallgatónak a statisztika vizsgáján ezen a ponton megköszönték volna a részvételt, de persze más a korrekt módszertan és más a politikai kommunikáció.

Annyira nem is lenne rossz – ha a kormány nem ígérgetett volna a levegőbe

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a termékenységi arányszám akkor is egészen jó tendenciát mutat, ha nem akarunk trükközni vele, de a kormány egy olyan irreális célt tűzött ki, aminek a közelében sem vagyunk.

Egy nagyon hosszan tartó rossz időszak szakadt meg a 2010-es évtized első felében: jól látszik a számokon, hogy az emberek sokkal több gyereket vállalnak, mint korábban évtizedeken át (persze mivel kevesebb a szülőkorú nő, ettől a születésszám még csökken). Viszont a kormány azt hirdeti, hogy a népességszám szinten tartásához szükséges 2,1-et kellene elérni – ez egész Európában utoljára 1990-ben sikerült a svédeknek és az íreknek, azóta soha senki másnak, mi pedig ennek a közelében sem vagyunk.

Az izgalmas a grafikonból a jobb oldala: 2021 után 2022-ben már megindult egy csökkenés, a nagy kérdés az, hogy ez most egy visszaeső trend kezdete-e. Azt már látjuk, hogy 2023 január-júliusi mutatója 1,51, szóval egyelőre az látszik, hogy a további növekedésnek egyelőre vége van.

Tényleg jobban teljesítünk, mint bárki más Európából?

A kormánypropaganda egy olyan számmal büszkélkedik: egyetlen más EU-tagállamban sem nőtt akkorát a termékenységi arányszám 2011 és 2021 között, mint nálunk. Ez tökéletesen igaz, ráadásul nem is kicsi a magyar növekedés, az EU legrosszabb adatáról jöttünk fel a középmezőnybe. (Az Eurostat és a KSH adata egy kicsit eltér, a KSH-nál 1,59 jött ki 2021-re, az Eurostatnál 1,61.)

Persze 2011 elég rossz viszonyítási adatnak, ha úgy nézzük, hogy egy hosszan elhúzódó válságban voltunk akkor, amikor kevésbé szívesen vállalnak gyereket az emberek, mint egy jó időben. Ha kibővítjük az időtávot, és azt nézzük, hogy milyen változás volt 2001 és 2021 között, akkor nagyjából annyi történt húsz év alatt, hogy egy tényleg értékelhető növekedéssel a középmezőny végéről a közepére feljöttünk, eközben azonban szinte az egész régiónk megelőzött minket. (A 2022-es magyar szám a 2021-esnél jóval kisebb, 1,52, de mivel nincs meg minden más európai ország mutatója, nem lehet összehasonlítani.)

De mit köszönhetünk ebből a kormánynak?

A trend mindenesetre így is látványosan javuló volt egészen 2021-ig. Csakhogy hiába büszkélkedik a kormány azzal, hogy ez a családtámogatásoknak köszönhető, ez az állítás egyáltalán nem igazolható. Hát még ha egymás mellé tesszük a régiónk elmúlt hatvan évi számait.

Azokon ugyanis az látszik: a visegrádi államok, továbbá Románia és Bulgária rendszerektől és kormányoktól teljesen függetlenül gyakorlatilag pontosan ugyanazt az utat járja be 1960 óta. Az addigi magas termékenységi arányszám hatalmasat esett már 1990-re, a rendszerváltás után még tovább zuhant, 2000 körül elérte a mélypontját, azóta pedig visszatért egy viszonylag magasabb szintre. Ez alapján nehéz lenne azt mondani, hogy ami nálunk történik, az valami különleges jelenség, aminek az oka a magyar kormány bármelyik döntése volna.

Így pedig az is látszik, hogy a 2011-es magyar mélypont valójában mit jelent: nálunk és Lengyelországban ugyanaz a növekedés indult be, mint mindenhol máshol, csak ebben a két országban pár évvel később, mint a többieknél.

A Tárki Társadalmi riportjában jelent meg tavaly egy fontos tanulmány: Spéder Zsolt és Murinkó Lívia azt vizsgálták 31 év demográfiáját és családpolitikáját átnézve, hogy a mindenkori kormányok döntéseinek volt-e egyáltalán közül a gyerekvállalási kedv alakulásához. És arra jutottak, hogy abban fontos az állami segítség, hogy a kétgyerekes párok vállaljanak egy harmadik gyereket is, de

az első gyerek megszületéséről hozott döntésben alig van szerepe a kormányok politikájának.

Akiknek jó, azoknak még jobb lesz - ez Orbán Viktor demográfiai csúcsteljesítménye

Kampányeseménnyé silányította Orbán Viktor a demográfiai csúcsot, amelyen a népesedéspolitikáról folytatandó értelmes párbeszéd lehetőségét is kizárta a „progresszív liberálisok" kiátkozásával.