A harmadik egymást követő hónapban is 25 százalék fölött maradt az infláció, épp csak 25,2 százalékosra csökkent. Ez alapból nagyon rossz hír minden magyar számára, de az egész társadalmon belül különösen rossz helyzetbe hossza a szegényeket.

Az inflációt egyébként is szokták a szegények adójának nevezni, arra gondolva, hogy ezt annak is meg kell fizetnie, akinek nincs munkajövedelme, amiből adózna, de most ennél is súlyosabb a helyzet. A mostani nagy magyar infláció egyik legnagyobb problémája ugyanis az, hogy két termékkör húzza fel egészen brutális módon: az élelmiszerek és a rezsi. Mindkettő olyan, hogy bárhogyan próbáljon spórolni az ember, egyszerűen szüksége van rá. Ha a szobabútorok vagy a színházjegyek ára szállna el úgy – 40 százalék fölött –, mint most az ételeké vagy a rezsié, akkor legfeljebb nem vennének ezekből, enni viszont muszáj.

Amikor a KSH kiszámolja az inflációt, akkor megnézi 140 különböző termékcsoport árának változását, és az alapján súlyozza őket, hogy az összes magyar vásárlási kiadásaiban melyik mekkora arányban van ott. Nyilván aki szegény, az a pénzének sokkal nagyobb százalékát költi el ételre, mint mások, vagyis őt különösen rosszul érinti az, hogy az EU-rekorder magyar dráguláson belül is extrémen magas az élelmiszerinfláció. Az árstop pedig néhány terméknél tényleg segítséget jelent, politikailag jól eladható, nem csoda, hogy még mindig nem vezetik ki - de amíg szinte minden étel drágul, addig ez legfeljebb csak szépségtapasz, gyakorlatilag lehetetlen úgy összerakni már egy-két napi étkezést is, hogy ne kelljen hozzá árstop nélküli élelmiszer.

Veres Viktor

De mit jelent ez precízen számszerűsítve?

A KSH 140 termékcsoportját itt mutattuk be. Részletesen átnézve a számokat jól látszik, hogy a 25-80 százalék között dráguló termékek listája telistele van ételekkel és a rezsi elemeivel, míg az átlag alatt a tartós cikkek, szolgáltatások, ruhák drágultak, és persze a néhány árstopos étel.

Így néz ki például azoknak a termékeknek a listája, ahol csak 10 és 25 százalék közötti volt a drágulás, tehát már lefele húzzák az átlagot – ezeknek a döntő többsége olyan, hogy az ember ha nem is örökké, de egy darabig le tud mondani róla, ha spórolnia kell.

És persze legyen szó a kevés jó hír egyikéről is: a gyógyszerek ott vannak az alig dráguló áruk elég szűk listáján. A 7,8 százalékos gyógyszerinfláció sem csekély, de próbáljuk meg egy pillanatra elképzelni, mi történne, ha annyival drágulnák, mint az ételek, és örüljünk nagyon, hogy nem ez történik.

A háztartások életszínvonala című KSH-kiadvány legfrissebb, még 2021-ről szóló számai szerint

a társadalom legszegényebb egyötöde a jövedelmének több, mint a felét étkezésre és a lakás fenntartására költi el.

A legszegényebb ötöd a pénze 32,4 százalékát költi átlagosan ételekre, a leggazdagabbaknál ugyanez az arány csak 23 százalékos. Lakásfenntartásra 21,8 százalék megy el a szegényeknél, a gazdagoknál 15,6. Arányaiban a közlekedésen és a kultúrán spórolnak a legtöbbet azok, akiknek kevés a pénzük, összességében így néz ki a kiadások bontása:

És most eresszük ezt rá a HVG Személyes Inflációs Kalkulátorára!

A kalkulátorunkban az a jó, hogy a KSH által megadott árváltozásokat veszi alapul, viszont a súlyokat mindenki maga állíthatja be rajta, vagyis a saját fogyasztási szokásai alapján számolhatja ki az inflációját. Mi a 140 termékcsoportot 13-ra vontuk össze az egyszerűsítés kedvéért – rendezzük el ezeket a legszegényebbek fogyasztási szokásai alapján, és nézzük, mi történik!

Az eredmény nem épp szívderítő: a legszegényebb egyötöd inflációja az átlagnál magasabbra, 26 százalékosra jön ki. Ráadásul már korábban is sokkal magasabb volt, mint az átlag: tavaly novemberben például, amikor az országos infláció még „csak” 22,5 százalékos volt, a legszegényebbeknél 28,1 százalék jött ki.

És itt az első beállításban még optimisták is voltunk, mert úgy számoltunk, hogy egy olyan emberről van szó, aki Budapesten vagy valamelyik vidéki nagyobb városban él, úgyhogy a közlekedésre szánt pénzeit a tömegközlekedés sorba tettük bele, ahol nem túl nagy a drágulás. Ha emberünk netán egy vidéki faluban lakik, ahonnan bejár naponta három busz a szomszédos városba nagy kerülőkkel, vagyis gyakorlatilag kénytelen egy autót fenntartani a rossz anyagi helyzete ellenére is, és a közlekedési kiadásait áttesszük az „autó” sorra, akkor

27,1 százalékos személyes inflációt kapunk.

Ugyanezt most számoljuk ki a leggazdagabb egyötöd vásárlási szokásai szerint is: náluk már csak 24,3 százalékos az infláció. Ha pedig netalántán úgy döntene egy jómódúbb ember, hogy a közlekedésre szánt pénzét benzin helyett BKK- és vonatjegyekre költi, akkor máris levitte 22,6 százalékosra még ezt a számot is.

Ugyanezt mindenki kiszámolhatja saját magának is, bárhogyan változtatva a beállításokat. A KSH is ehhez hasonlóan dolgozik, amikor minden hónapban közli a nyugdíjas inflációt: az idősek fogyasztási szokásai szerint átsúlyozott mutatójuk 26,7 százalékos, jócskán átlag fölötti.

A KSH szerint amúgy az ország legszegényebb ötödében az egy főre jutó havi bruttó jövedelem 93 300 forint, amire a legtöbb középosztálybeli olvasónk első kérdése valószínűleg az lesz,

hogy ezek az emberek hogy nem halnak éhen.

A leginkább úgy, hogy ezt az egy főre jutó számot a háztartás összlétszámával kell felszorozni, szóval egy sokgyerekes szegény családban már nagyobb számról van szó, de nyilván így is elképesztő szegénységről van szó.

Mi van a rezsivel?

A kormány előszeretettel hangoztatja, hogy sokakat véd még az, ami megmaradt a rezsicsökkentésből. És ez részben valóban igaz. Aki képes a rezsicsökkentett árat garantáló fogyasztási korlát alatt maradni, az sokkal kisebb drágulással szembesül. Határozottan jól járnak azok is, akik távhővel fűtenek, ott nem változott az ár, vagyis az ő személyes inflációjuk is alacsonyabb.

Reviczky Zsolt

A gond ott van, hogy minden másnak az ára viszont elszabadult. Drágább lett a szén, a brikett, a koksz, a tűzifa és a palackos gáz is, mióta a vezetékes gáz és az áram rezsicsökkentését elengedte a kormány. És bár azt nem tudni pontosan, hogy melyik jövedelmi csoport mivel fűt inkább, azért az sejthető, hogy a távhő árának fixálása vagy a kis mennyiségben használt vezetékes gáz rezsicsökkentése inkább az alsó középosztály számára jelent komoly segítséget, az igazán szegények ezeknek a most nagyon dráguló helyettesítő termékeit használják.