„Nekem egyszer a miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem is akarja mérni, mert mi van, ha nem teljesül. Nem igaz. Csak az teljesül, ami mérhető cél” – mondta Matolcsy György jegybankelnök arról értekezve, hogy Magyarországnak nemzeti jövőképre, mérhető célkitűzésekre, konkrét dátumokhoz kötött teljesülésekre van szüksége. Most ez nincs, csak homályos vágyálmok vannak.

A jegybankelnök saját könyvének bemutatóján szólalt fel, az Olvasó-Napló 199 könyvet és tanulmányt mutat be, amelyek 2002-2008 között jelentek meg a Heti Válaszban, plusz van benne egy palackposta, egy „üzenetcsomag” a siker és a kudarc receptjeiről. A miniszterelnököt csak kétszer nevezte meg nyíltan, a Matolcsy által kritizált aktor a „politika”, a „gazdaságpolitika”, sőt szavaiban gazdaságpolitikai hibák „következtek be”.

A másik pont, ahol nyíltan említette a miniszterelnököt ott volt, amikor arról értekezett, hogy céljuk – mármint elsősorban neki, és annak a stábnak, szakértői körnek, amely anno a Nemzetgazdasági Minisztériumban és 2013 óta a jegybankban vele, mellette dolgozik – Magyarország emelése, „ezért

fáj nekünk, ha ezt lerombolja a politika, a gazdaságpolitika vagy egy-két hibás miniszterelnöki döntés.

Ha a miniszterelnök esetleg magára veszi Matolcsy könyvét és intelmeit, akár különösen rosszul eshet neki, hogy a könyvbemutatón Matolcsy a 2020-as évek elejének hibáit a 2002 közepétől hivatalban lévő miniszterelnök hibáival állította párhuzamba. Ez ugyebár Medgyessy Péter volt, akit Matolcsy egyrészt azért kárhoztatott, mert letért az egyensúlyi gazdaságpolitika útjáról (mint most Orbán) – és valóban, Medgyessy 100 napos programja annak idején teljesen fölborította a költségvetési egyensúlyt.

Hogy másrészt miért kárhoztatja Matolcsy Medgyessyt, az nem teljesen világos. A jegybankelnök szerint 2002-ben az amerikai birodalom elvette Magyarországtól a politikai felzárkózás esélyét, és azáltal a gazdasági felzárkózásét, mivel „az akkori magyar miniszterelnök szembeszállt az akkor tetőpontján álló amerikai birodalommal”. Matolcsy nem fejtette ki, miféle szembeszállásra gondolt, mindenesetre leszögezte, hogy „nem érdemes egy ereje teljében lévő birodalommal szembeszállni”.

Matolcsy szerint amúgy az Orbán-kormányok lényegében 2015 után alig valamit csináltak jól. 2015 után is volt „még pár jó húzás”, de már nem volt reformpolitika.

A jegybankelnök konkrét kritikákat is mondott. Szerinte

rendkívül káros, hogy a politika viaskodik azzal az orvostársadalommal, amelyre épülhetne Magyarország gazdasági felzárkózása az egészségipar fejlesztésén keresztül.

Továbbá kritizálta a kormány által erőltetett akkumulátorgyár-építéseket. Egy energiaigényes gazdaságfejlesztési program kicsit az 50-es évekre emlékeztet: a vas és acél nehézipari programjára. Ez nem az erősségekre épít, hanem a gyengeségekre – és Matolcsy, no meg az általa olvasni ajánlott szerzők szerint egy ország csak akkor lehet sikeres, ha az erősségeire épít, nem pedig a gyengeségeire.

A jegybankelnök expliciten kritizálta a kormányzati működést. Minden rendszer, beleértve a kormányzati rendszert döntéseinek 30-40 százaléka mínusz, nem hoz, hanem visz, mondta, példaként az ársapkákat és „egyéb” kormányzati döntéseket említve. Ez természetes, azonban az a rendszer nyer, amelyik méri a hatásokat, és kijavítja magát. Vagyis

a visszacsatolást, az önkorrekciót kérte számon a kormányon.

Egyébként Matolcsy azt is elmondta, melyik volt az elmúlt 32 év legsikeresebb 1,5 éve: 2001-től 2002 közepéig. Matolcsy György 2000-től a 2002-es választási vereségig volt Magyarország gazdasági minisztere.