Mindössze egy termék árának jelentős csökkenése elég volt ahhoz, hogy alig növekedjen az előző hónaphoz képest bevásárlókosarunk értéke februárban. Ez az egy termék pedig a vaj, amelynél előbb két diszkontlánc vágta meg 20–25 százalékkal a negyedkilós változat árát, hogy aztán a többiek, hasonló hírverés nélkül ugyan, de szintén olcsóbban kezdjék árulni.

Az egymásra hajazó árcsökkentés mögött kézenfekvő magyarázat a nyerstej nemzetközi jegyzési árának jelentős csökkenése, amely valamikor november végén indult be. A nemzetközi árak nyilvánvalóan hatással vannak a magyar kereskedésre is, az importnál pedig érdemes kiemelni a hatások között azt is, hogy az őszi árfolyamhoz képest jóval többet ér a forint – ez leginkább az import áraknál csökkenti a nyomást. Van azonban egy másik, szintén piaci ok: az egyre erősödő verseny a vásárlók pénzéért, hiszen az infláció a reáljövedelmek csökkenésével járt az elmúlt időszakban, az pedig az élelmiszerkereskedelem visszaesésével – egy gyorsan dráguló, emblematikus termék árának visszafogásának komoly marketingértéke lehet.

Annál is inkább, mivel a másik emblematikus tejalapú élelmiszer, a trappista sajt esetében az áresés még várat magára: az Agrárközgazdasági Intézet adatai ugyan a kiskereskedelmi beszerzési árakban már enyhe esést mutatnak az elmúlt hetekben, a fogyasztói áraknál ez még nem jelenik meg: a boltok saját márkás termékeinél már december eleje óta nagyjából változatlan az ár, ez az ár azonban sok-sok lélektani határt átlépve csaknem 4200 forint körül mozog. A gyártói márkáknál még rosszabb a helyzet: a január elején elért 5500 forint fölött maximumhoz képest csak 5200-ig sikerült lemennie az átlagos árnak, ez még a két hónappal korábbi szintet is meghaladja, az egy évvel ezelőttinek pedig majdnem a duplája (91 százalék körüli a drágulás).

Azt, hogy a drágulás mennyire nem állt meg, jól jelzi az is, hogy amíg bevásárlókosarunk értéke vajjal együtt egy százaléknál kisebb mértékben nőtt az előző hónaphoz képest, ha viszont azt kivesszük belőle, havi alapon is 8 százalékos a drágulás.

Túry Gergely

Érdemes persze hozzátenni, hogy nemcsak a vaj ára csökkent az elmúlt egy hónapban, de több árstopos terméké is – egészen pontosan elérhetők a boltban az olcsóbb alternatívák is. Erre nem annyira a dupla készletezésre vonatkozó előírás lehet a magyarázat, inkább a termékek iránti kereslet visszaesése. Volt persze honnan csökkenni: a NielsenIQ friss felmérése alapján 2022-ben az árstopolt termékek iránti kereslet majdnem megduplázódott: a magyarok 80 százalékkal több napraforgóolajat, 83 százalékkal több kristálycukrot és 85 százalékkal több 2,8 százalékos UHT-tejet vásároltak, mint egy évvel korábban.

Ha azonban az árak alakulását nézzük, a keresleten túl érdemes megint csak a nemzetközi piacokat figyelni: a tavalyi sokkok után hónapok óta csökkennek a jegyzési árak, vagy éppen komoly ugrásokat produkálnak, de azok csúcsa már nem haladja meg a tavaly nyári-őszi értékeket.

Oké, a vaj ára csökken, de mi lesz a többi élelmiszerrel?

Van egy rossz hírünk: nagy esély van rá, hogy nem lesznek olcsóbbak az élelmiszerek. Vagy ha igen, akkor sem akkora mértékben, mint amennyivel az elmúlt időszakban drágultak. Az élelmiszerpiacon egyelőre annyira bizonytalan a helyzet, hogy biztosat nemhogy fél-egy évre, de pár hónapra sem mer senki mondani.

Általános árcsökkenésben bízni azonban egyelőre naivitás lehet: a fenti cikkben megszólaló szakértők szerint egész egyszerűen azért, mert olyan sok a bizonytalanság a piacon, hogy kicsit is hosszabb távon lehetetlen bármit előre jósolni.

Rövid távon pedig sok jót nem láthatunk, ha a vaj árán túl szeretnénk tekinteni. A legszembetűnőbb egyes zöldségek árának emelkedése. Leginkább a paradicsomé, amelyet egy normális évben szimplán a szezonális hatásoknak lehetne betudni – tél van, ilyenkor drága a friss zöldség. Ez az egyszerű logika azonban inkább a belföldi termesztésű paradicsomra igaz, az import ára a másfélszerese az egy évvel ezelőttinek. Hasonló problémát látunk a hagymánál, amit az is megfejel, hogy a hazai készlet a tavalyi időjárás és a vetésterületek folyamatos csökkenése miatt eleve kevesebb volt, vagyis – bár elvileg egy jól tárolható zöldségről van szó – mára a hazai készletek helyett gyakorlatilag csak importtermék van a boltokban. Jóllehet a vöröshagyma esetében a nagybani piaci árak egyelőre nem nagyon haladják meg a 2019 és 2020 végén tapasztalt árakat, a szakértők azonban figyelmeztetnek: idén ez nem a plafon, a drágulás java még hátravan. Tavaszra nem kizárt, hogy 7–800 forintot is elkérnek majd egy kiló vöröshagymáért. Mi február végén a januárihoz hasonló, 570 forint körüli árakkal találkoztunk – ez is csaknem 100 százalékos drágulás egy év alatt.

Látszólag olcsóbb lett a kenyér, itt azonban tartozunk egy magyarázattal: amíg tavaly a korábban a legolcsóbb kategórián, a félbarna kenyérnél kerestük a legolcsóbbat, idén váltottunk, és egyszerűen a legolcsóbb kenyerek árát jegyezzük fel – egy-két üzletben ez lehet egy fehér kenyér. Ha kimondottan a félbarna kenyereket nézzük a legstabilabb készlettel működő diszkontoknál, a kilónkénti ár nem változott az év eleje óta – vagyis a jelek szerint arra kell berendezkedni, hogy a legolcsóbb kenyeret sem kapjuk meg 750 forintnál olcsóbban, miközben a péksütemények ára továbbra is nő. Stagnálni látszik a száraztészták ára is – legalábbis a saját márkásoké –, továbbra is drágul azonban a rizs a kiskereskedelemben, az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, a FAO pedig arra figyelmeztet, hogy a 2023-ban nem túl jónak ígérkező termésátlagok miatt egyelőre nem nagyon számolhatunk a több mint tízéves távon is rekordnak számító ár csökkenésére.

Így egyelőre be kell érnünk azzal, hogy a kormány tartja magát az árstopokhoz, a kereskedők pedig az akciózáshoz, és bízzunk abban, hogy igazuk lesz az elemzőknek – no meg a miniszterelnöknek –, akik az energiasokk enyhülése miatt tavaszra már az inflációs tempó lassulását vetítik előre.

Reviczky Zsolt

Február végén mindenesetre 8317 forintból jött ki átlagosan a négyfogásos, négyfős menü. A legolcsóbban most az Auchanból tudtuk megvásárolni a hozzávalókat, a második a Lidl, a harmadik az Aldi lett – ez a három lánc volt az, ahol nyolcezer alatt maradtunk.