A mostani vasúti bérletesek kevesebb, mint negyede utazik a saját megyéjén kívülre, vagyis a döntő többségnek jó lesz az új megyei bérlet. Elkértük a MÁV-tól az összesítést, hol használják a legtöbben a bérletet, és azt is megnéztük, milyen hátulütői lehetnek az új kedvezményrendszernek.
A magyar tömegközlekedés történetének egyik legnagyobb, és minden bizonnyal leglátványosabb kedvezményrendszerét vezetik be. Az, hogy májustól egy-egy megyét 9450, a teljes országot pedig 18 900 forintért be lehet utazni (a diákok pedig tizedennyi pénzért ülhetnek vonatra), ráadásul a MÁV, a GYSEV és a Volánbusz nem helyjegyes járatain is, valóban nagyon komoly változás, de van azért néhány részlete az új kedvezménynek, amelynél ott a kérdés, miért pont így vezetik be.
Az még valahol érthető, bár valóban kellemetlen, hogy a helyjegyes vonalakon nem lehet majd használni az új bérletet, szóval aki egy nagyobb nyaralásra menne így, az lemondhat az Intercityről, vagy drágábban utazik. A fővárosba ingázók biztosan nem örülnek annak sem, hogy a BKK járataira nem lesz majd érvényes a bérlet, de mielőtt emögé politikai célt látnánk, érdemes belegondolni, nem sok módon tudna a kormány jobban kiszúrni Budapesttel, mint ha hirtelen megengedné, hogy a Pest megyei bérlettel utazni lehessen a BKK-n is.
A legfontosabb kritika így valószínűleg az:
miért nem kilométeralapú lesz a bérlet?
Hiszen például Nagykőrösről gyakrabban szokott átjárni az ember a szomszédos Kecskemétre, mint Solymárra, mégis annak nem lesz jó a vármegyebérlet, aki Kecskemétre utazna. Arról nem is beszélve, hogy Budapesttől nyugat felé haladva sokkal hamarabb kilépünk Pest megyéből, mint ha keletre mennénk: a székesfehérvári vonalon Martonvásár 33, a győrin Bicske alsó 27 kilométerre van a Déli pályaudvartól, mégsem lehet megyei bérlettel utazni oda, míg a hatvani vonalon Tura 59, a vácin Szob 64, az újszászin Tápiógyörgye 74, a záhonyin pedig Abony 89 kilométerre a fővárostól még mindig Pest megyéhez tartozik.
És még csak azt sem lehet mondani, hogy egy ilyen ötlet nagyon bonyolult átállást jelentene. A tömegközlekedésben már most is szinte minden árazást kilométeralapon számolnak ki, így szabják meg a havibérletek árait is.
Nem lehet itt megúszni a gondolatot: politikai terméknek sem utolsó a vármegyebérlet – végre bevezethetnek valamit, amiben ott van a vármegye szó, és valami jó dolgot jelent, hátha az ország nem fideszes néhány millió lakója sem röhejesnek vagy cikinek érzi majd. Egyelőre nem készült nyilvános kutatás arról, hogy a vármegye mint brand mennyire elfogadott, úgyhogy ez csak egy tipp marad.
De hány embert érinthet valóban a probléma? Elkértük a MÁV Kommunikációs Igazgatóságától a bérletvásárlási adatokat, és ezek alapján úgy tűnik, a legtöbbeknek elég lesz egy megyén belül utazni, viszont így is van egy több, mint tízezer fős csoport, akik bosszankodhatnak, hogy nekik nem a legnagyobb kedvezmény járt.
2022-ben kicsit több, mint 962 ezer bérletet adtak el. Ez 12-vel leosztva 80 ezer, de valójában 80 ezernél több rendszeres bérletvásárló van, az éves összesített szám úgy jön ki, hogy nyáron mindig kevesebb bérletet vesznek.
- Ezek közül 744 ezret egy megyén belüli utazásra vettek igénybe,
- 165 ezret pedig olyan távra, hogy egyetlen megyehatárt léptek át,
- a maradék 53 ezret pedig több megyehatár átlépésére is.
Tehát az összes mostani bérlet 77,3 százalékát lecserélhetik majd az új, kedvezményesre.
17,2 százalékot tesznek ki azok, amelyek a szomszéd megyébe szólnak, így csak az országbérletet vehetik majd meg helyettük. Azért ez sem annyira rossz ajánlat: a mostani díjszabás szerint a 30 kilométeres havibérlet 21 400 forint, szóval azt, és az ennél nagyobb távra szólóakat már megéri lecserélni országbérletre.
Aki pedig ennél rövidebb távra ingázna – tehát egy-két településnyi távon utazik rendszeresen –, az ezek után is választhatja a hagyományos, kilométeralapú bérletét. Attól persze, hogy olyan utas nem lesz, aki rosszabbul járna, még jogosan tehetik fel a kérdést, hogy miért nem kapják meg ugyanazt a kedvezményt, mint mások. És persze egy új fajta bérlettel több helyre lehet majd utazni, mint a mostanival, amely megadott kezdő- és végpont közötti utakra érvényes csak, de ez a munkába vagy iskolába ingázókat valószínűleg annyira nem vigasztalja majd, legfeljebb amikor nyaralni mennek.
Ami a diákokat illeti: a részletesebb bontásból az is látszik, hogy a bérletek nagyjából felét a tanulók veszik igénybe, a szomszédos megyék közötti utazásra egy kicsivel több tanuló-, mint dolgozóbérletet ad el a MÁV. A tanulóbérlet most ugyanúgy a teljesárú tizedébe kerül, mint ahogyan májustól fog, vagyis amilyen távra felnőttként megéri majd az új bérletet beszerezni, arra éri majd meg a diákoknak is. Nyilván a diákoknál nem annyira cél az, hogy átcsábítsák az eddig autóval ingázókat a vasútra, de a családi kassza szempontjából így is fontos lehet az új bérlet.
Kérdésünkre a MÁV elküldte azt a listát is, hogy milyen viszonylatokra vásárolják a legtöbb bérletet.
2022-ben a fővárosi agglomerációban a lista első tíz helyezettje:
- Budapest-Nyugati–Vác (34 km – erre most 24 900 forint a havi bérlet),
- Nyugati–Dunakeszi-Gyártelep (17 km – 14 200 forint),
- Nyugati–Monor (38 km – 28 500 forint),
- Keleti–Gyömrő (27 km – 21 400 forint),
- Déli–Érd alsó (20 km – 14 200 forint),
- Keleti–Sülysáp (38 km – 28 500 forint),
- Nyugati–Felsőgöd (24 km – 17 800 forint),
- Nyugati–Pilis (48 km – 35 600 forint),
- Keleti–Gödöllő (36 km – 28 500 forint)
- Keleti–Tápiószecső (45 km – 32 200 forint).
Vagyis a Top10 elővárosi viszonylat közül egy sem lépi át Pest megye határát, mindre elég lesz a 9450 forintos vármegyebérlet. A főváros határától nem messze élőknek ez pár ezer forint spórolást jelent majd, a távolabbról ingázók viszont havi 20-25 ezer forintot is megtakaríthatnak. Érdekes, hogy észak és kelet felé már most is többen ingáznak, mint nyugatra.
Az agglomeráción kívül pedig a négy útitáv, amelyre a legtöbb bérletet eladják, a következő:
- Győr–Mosonmagyaróvár (36 km – 28 500 forint)
- Debrecen–Nyíregyháza (49 km – 35 600 forint)
- Miskolc-Tiszai–Tiszalúc (20 km – 14 200 forint)
- Szolnok–Újszász (16 km – 14 200 forint)
Ezek között egyetlen olyan van, a Debrecen és Nyíregyháza közötti szakasz, ahol megyehatárt átlép a vonat, azaz országos bérletet kell váltani, de a mostani 50 kilométeresnél az is annyival olcsóbb lesz, hogy megéri nekik. Annak, aki munkába járáshoz veszi a bérletét, ennél is sokkal kevesebbet kell fizetnie, mert a munkáltató fizeti az ár 86 százalékát, de ez most is pontosan ugyanígy van, vagyis azt, hogy hol éri meg az új bérletre váltani, nem befolyásolja.
A MÁV azt is hozzátette: bíznak abban, hogy az új bérlettípusok mérséklik majd a szezonális különbségeket, azt várják, hogy nyáron kevésbé esik vissza az eladott bérletek száma. Azt is megígérték, hogy „a MÁV-START a bevezetést követően folyamatosan monitorozni fogja a változó utazási szokásokat, és a társaság a tapasztalatokhoz igazítja majd a szolgáltatást”.
Fontos kritika az is, hogy a közlekedési cégek így jelentős bevételtől esnek el, ez tízmilliárdos nagyságrendet jelenthet. Ilyenkor lehetne azt mondani, hogy egy állami cégnek nem a profit a legfontosabb, hanem az, hogy közszolgáltatást biztosítson - csakhogy valójában nem dúskálnak a pénzben ezek a cégek, szó sincs arról, hogy ami hiányuk keletkezik, azt az állam az utolsó fillérig pótolná. Így aztán ami pénz kiesik, azt például a járművek javítására szánt keretből kell megspórolni.
Ebben a formájában csak egy politikai kampánylépés és az égvilágon semmi köze nincs a közlekedési szakmához
– ezzel a felütéssel szedte szét az új kedvezményrendszert a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE). Hat pontban foglalták össze, mik a legfontosabb kritikáik, és ezeken látszik, hogy leginkább a rendszerszintű tervezést hiányolják:
- a kormány kísérletet sem tesz arra, hogy a helyi közösségi közlekedéssel bármilyen módon integrálja a rendszert;
- kilóg a lóláb az árazásnál, hogy épp 50 forinttal a Budapest-bérlet alá lőtték be az árat;
- ha az állami járatokon szinte ingyen lehet utazni a városokon belül, akkor az amúgy is kivéreztetett települések egyre inkább képtelenek lesznek fenntartani a saját közlekedési hálózatukat;
- akik abban a városban dolgoznak, ahol laknak, versenyhátrányba kerülnek, hiszen az ingázók még olcsóbbá tett bérletébe beszáll a munkaadó, az övékbe viszont nem;
- a hasonló intézkedéseknél eddig soha nem kompenzálták a szolgáltatókat a bevételkiesés miatt, most is félő, hogy a hiányt fogja növelni ez;
- és ha megnő a forgalom, attól még nem lesz több jármű, járművezető vagy kalauz.
Hosszú távon pedig az is izgalmas kérdés lesz, hogy az új kedvezményekkel sikerül-e elég embert átcsábítani, hogy autó helyet a vonatot használják az ingázásra. A főváros közvetlen közelében tűnik kisebbnek erre az esély, de Vác, Monor, vagy épp a Tápió-vidék környékéről már annyira olcsón be lehet majd így járni Budapestre, hogy arra talán már többen elgondolkozhatnak, tényleg a benzinre akarnak-e még több pénzt költeni. Persze eddig azt láttuk, hogy a 600 forint fölötti benzinár sem volt igazán visszatartó erejű a legtöbbeknek.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.