Gazdaság HVG 2022. július. 20. 11:23

Kilátástalanságot hoz a közmunkaprogram szeptemberi kivezetése

Átmenti megoldásnak indult, idővel mégis sokak számára hosszú távú állásnak bizonyult a közmunka. Szeptembertől tömegek szorulhatnak ki belőle.

„Ahol eddig kilenc közmunkás volt, most csak egy lesz” – mondta Alpár György dárvaszerdahelyi polgármester a HVG-nek arról, hogyan érinti a településeket a közmunkaprogram leépítésének terve. Összességében ugyanis 70–80 ezernél jóval alacsonyabb létszámmal, csak az ország ötödében folytatja szeptembertől a programot a kormány.

Ugyanakkor a veszélyhelyzet idejére engedélyezték, hogy azok is közfoglalkoztatottak maradjanak, akik az eredetileg megszabott határidőnél, azaz tíz évnél régebben dolgoznak ebben a formában. Ez annak beismerését jelenti, hogy úgy vágják meg – vélhetően a költségek lefaragása céljából – a programot, hogy közben tudni lehet: sokaknak az nem csupán átmeneti megoldás, amíg más munkalehetőséget találnak, hanem az egyetlen legális kereseti lehetőség.

Nem ez az első olyan kormányzati intézkedés, amely másképp csapódik le a valóságban, mint azt a megalkotói elképzelték. Hiába tartják a közmunkásbéreket mesterségesen alacsonyan, hogy az ilyen formában dolgozók érdekeltek legyenek a munkahelyváltásban, utóbbi gyakran nem az érintettek elhatározásán múlik.

„A juttatást a minimálbér szintjére felemelni nem lett volna jó döntés, de az, hogy az elmúlt tizenkét évben napi háromezer forintot kerestek, gyalázat” – mondja Vécsi István, Ricse MSZP-s polgármestere. Szerinte legalább százezer nettót kellene fizetni, mert a 66,5 ezer forint már a rezsire sem elég. A kisebb falvakban, ha egy háztartás mindkét tagja közmunkából él, és még maszekolni is tudnak mellette, akkor kijönnek belőle, de csak komoly lemondásokkal és persze megtakarításra, tartalékképzésre aligha futja belőle.

Teljes elemzésünket a közmunkaprogram kivezetéséről elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG-ben, valamint a hvg360-on.

hvg

zöldhasú
Hirdetés
hvg360 Nemes Nikolett 2025. február. 15. 19:30

„Tudom, hogy nagyon fáj, de tartson még ki egy kicsit”– a kórházba belépve a méltóságukat is leteszik a küszöbön

Az egészségügyben számtalan módon sérülhet a méltóság, egy-egy empátiát kifejező gesztus ugyanakkor csodát tesz. Hogyan lehetne humánusabbá tenni az ellátást? Miért nehéz az egészségügyben dolgozóknak túllátniuk azon, hogy a páciens nem elvégzendő feladatok halmaza, hanem ember? Hogyan lehet a demens betegeket is segíteni a méltóságuk megőrzésében? És mit várunk el a haldoklótól? Sipőcz Diána kulturális antropológussal és Zsák Éva tanatológussal, a Méltóságért Alapítvány munkatársaival ezekről beszélgettünk.