Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A lengyel és a bolgár kormány nem ment bele, hogy Moszkva egyoldalúan átírja a gázvásárlási szabályokat, a Gazprom ezért nem szállít állami gázcégeiknek. Fizikailag ettől még a két országba áramlik az orosz gáz, sőt az állami gázcégek is hozzájuthatnak orosz molekulákhoz – legfeljebb nem közvetlenül a Gazpromtól. A magyar kormány beadja a derekát Moszkvának, ettől függetlenül a helyzet nem a gáz árának csökkenése felé hat.
Moszkva „elzárta a gázcsapot” Lengyelország és Bulgária felé – robbant a hír szerda reggel. Aminek rögtön ellent mondani tűnt az az információ, hogy továbbra is érkezik gáz Lengyelországba és Bulgáriába.
A látszólagos ellentmondás magyarázata, hogy a ragozás ebben az ügyben nagyon fontos: Gazprom orosz állami gázvállalat felfüggesztette a szállításokat Lengyelországnak és Bulgáriának, de továbbra is szállít Lengyelországba és Bulgáriába. Ahogy a Gazprom témában kiadott közleménye is írja, a Bulgargaznak és a PGNiG-nek nem szállítanak. Előbbi a bolgár, utóbbi a lengyel állami gázvállalat.
Nem (csak) országok üzletelnek egymással
Az európai gázszektor nem úgy néz ki, hogy államok, illetve állami vállalatok a szereplői – ami azt illeti, az uniós versenyjogi és energiapiaci szabályok alapján nem is nézhet ki így. Vannak cégek, amelyek az gázszállító infrastruktúrát birtokolják és üzemeltetik. Infrastruktúra alatt elsősorban a gáz továbbítására használt vezetékeket, az azokhoz kapcsolódó berendezéseket kell érteni, de ide tartoznak a cseppfolyósgáz- (LNG) terminálok is, amelyek alkalmasak a hajókon érkező LNG visszagázosítására és betáplálására a vezetékhálózatba. Ide sorolhatjuk továbbá a gáztározókat, amelyek voltaképpen kimerült, kitermelt gázmezők, ahova gázt be lehet tölteni tartalékolás céljából, majd ki lehet venni, ha szükség van rá (be és ki lehet tárolni).
Vannak aztán gázkereskedők, akik – ahogy nevük is mutatja – gázt vesznek és adnak el. Akadnak köztük állami vállalatok és piaci cégek. A gáz tényleges kereskedelméhez természetesen szükségük van az infrastruktúrára, de azzal olyan viszonyban vannak, mint mondjuk egy közúti fuvarozócég az autópálya-hálózattal és annak üzemeltetőjével: fizetnek a használatért, de az autópálya nem szűnik meg létezni, ha egy fuvarozócég épp nem használja, sőt az áruforgalom sem áll le attól, hogy egyetlen fuvarozócég épp nem dolgozik.
És persze van autópálya-rendőrség is, aki felügyeli, hogy mindenki betartja-e a szabályokat, de ez az üzleti rész szempontjából másodrendű.
Magyarországon a gázvezeték-hálózat tulajdonosa és üzemeltetője az FGSZ Földgázszállító Zrt. Ez nem állami cég, hanem a Mol leánya. Gázkereskedőből több is működik az országban, köztük a legnagyobb egy állami vállalat, az MVM CEEnergy Zrt. (az MVM leánya, korábban MFGK Magyar Földgázkereskedő). Négy föld alatti tározója van az MFGT Magyar Földgáztároló Zrt.-nek (szintén MVM-leány, vagyis állami cég), és egy a Hexum Zrt.-nek (ennek tulajdonosa az MSZKSZ Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség, ez részben állami, részben magántagokból álló speciális jogi személy). Az egész rendszer felügyeletét és szabályozását a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) látja el.
Amikor arról van szó, hogy „Magyarország” gázt vesz „Oroszországtól”, akkor ez valójában az MVM CEEnergy és a Gazprom közti üzletet jelenti. A magyar–orosz gázkereskedelem azonban nem merül ki ennyiben, van olyan gáz, ami csak átmegy Magyarországon, illetve az MVM CEEnergyn kívül egyéb szereplők is kereskednek gázzal, vagyis gázt vesznek, és Magyarországon vagy külföldön továbbértékesítik.
Előfordult, hogy Ukrajna megcsapolta a tranzitot
Adva, hogy az európai gázpiac sokszereplős, és egyébként mára (nem véletlenül) a tagállamok közt nagyon jól összekapcsolt, az, hogy a Gazprom nem szállít a Bulgargaznak és a PGNiG-nek még csak azt sem jelenti, hogy a Bulgargaz és a PGNiG ne juthatnának a jövőben orosz gázmolekulákhoz. Egyéb európai gázkereskedők ugyanis vehetnek gázt a Gazpromtól, amit továbbértékesíthetnek a bolgár és lengyel cégeknek.
Ukrajna például évek óta nyugatról veszi a gázt, nem közvetlenül a Gazpromtól, miközben egyébként tranzitként jelentős mennyiségek mennek át az ukrán hálózaton.
A gázkereskedelem azért jelentősen eltér a közúti fuvarozástól, egyrészt azért, mert sokkal kevesebb út van, a gázvezetékek száma korlátos. Oroszország az európai piacot négy főbb úton éri el, Németországhoz közvetlenül ott az Északi Áramlat, Lengyelország felé a Jamal vezeték, Ukrajnán keresztül a Testvériség, Törökországba pedig a Török Áramlat, amelynek immár van balkáni folytatása, így délről eléri Magyarországot.
A gázvezetékek abban is különböznek az autópályáktól, hogy nem lehet rajtuk különálló csomagokat továbbítani, vagyis az nem működik, hogy mondjuk a Gazprom beletesz a csőbe az egyik végén x köbméter gázt, amit a CEEnergy a másik végén kivesz belőle. A csövekben vagy folyamatosan áramlik a gáz valamelyik irányba (ha a vezeték alkalmas kétirányú szállításra) vagy nem áramlik, de üzemszerűen mindig van bennük gáz.
Mivel a rendszer technológiailag így működik, előfordulhat, hogy egy „ország” jogosulatlanul megcsapolja a szállításokat – ország alatt itt praktikusan az állami gázkereskedő értendő, de kell hozzá a vezetéküzemeltető is és persze a felügyeletet ellátó hivatal minimum tud a dologról.
A Gazprom sietett is kiadni a figyelmeztetést, miszerint teljesen leállítja a Lengyelországba és Bulgáriába irányuló szállításokat (vagyis valóban elzárja a gázcsapot), ha bárhol jogosulatlanul gázt vennének ki a csövekből. Ez nem volna példa nélküli, Ukrajna és Oroszország között több gázvita volt az évek során. 2009-ben a helyzet a tranzit leállításáig fajult, miután Kijev jogosulatlanul vett ki gázt – legalábbis Moszkva szerint.
Biztos, hogy Kijevben és Szófiában számoltak
Alexander Nikolov bolgár energiaügyi miniszter azt közölte, hogy az ország „elég energiával rendelkezik”, „megfelelően előre látható időtartamra” sikerült alternatív forrásból biztosítani a szükséges mennyiségeket. A bolgár miniszter azt is közölte, hogy nem fogják akadályozni a Szerbia és Magyarország felé irányuló tranzitot, de minden, a Gazprommal fennálló szerződést felülvizsgálnak.
Varsó szintén azt kommunikálta, hogy minden rendben, még csak a tartalékokhoz sem kell hozzányúlni – de egyébként a tározók közel 80 százalékos töltöttségen állnak. A PGNiG megerősítette, hogy nem kap gázt a Gazpromtól, de a lengyel kereskedő szerint a saját ügyfeleit ennek ellenére ki tudja szolgálni.
Elfogadhatatlan az, hogy Oroszország a gázszállítás leállításával zsarolja Európát – írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Von der Leyen szerint az EU felkészült erre a forgatókönyvre, az unió vezetői szoros kapcsolatban vannak minden tagállammal, és közösen dolgoznak, hogy biztosítsák a gázszállítást máshonnan. Közös európai válasz készül, az EU tagállamai összehangoltan lépnek fel ebben a helyzetben – ígérte.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök Lengyelország ellen elkövetett közvetlen támadásnak, zsarolásnak nevezte a Gazprom lépését. Morawiecki szerint a kormány úgy fogja kezelni a helyzetet, hogy az ne érintse a lakosságot.
Szijjártó Péter külügyminiszter sietett leszögezni, hogy a Magyarországra irányuló földgázszállítás szerződés, ütemterv szerint és zavartalanul zajlik. Szijjártó azt is elmondta, hogy „mi” teljesítjük a Gazprom által bevezetett új fizetési szabályokat.
A bolgárok szerint kockázatos csak úgy pénzt adni a Gazprom Banknak
Ez az, amire Bulgária és Lengyelország nem volt hajlandó. Személyesen Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentette be, hogy Oroszország (vagyis a Gazprom) a jövőben rubelben fogja kérni a gázszállítások ellenértékét. Ezzel az a probléma, hogy a szerződések euróban vagy dollárban vannak, és egyébként a rubelben történő fizetés amúgy is lehetetlen volna, mert a nyugati vevőknek nincs elég rubeljük, ennyi pénz leváltásához az orosz jegybankra lenne szükség, ám az az Ukrajna megtámadása miatt kivetett szankciók értelmében ezt nem teheti meg. Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy az orosz jegybankot érintő szankciókat a nyugati országok nem fogják enyhíteni, így patthelyzet alakult ki.
Úgy tűnt, ezt sikerült egy kacifántos megoldással feloldani: a Gazprom ügyfeleinek nyitniuk kell egy deviza- és egy rubelszámlát a Gazprom Banknál, a gázszállítások ellenértékét elutalják euróban (vagy dollárban, ha a szerződés szerint abban kell fizetni) a devizaszámlára, a pénzt a Gazprom Bank átváltja, és a rubelszámláról teljesül a fizetés a Gazprom felé.
Ez még mindig a szankciók megsértésének határmezsgyéjén mozgó megoldás, ráadásul egyéb problémák is vannak vele. A mechanizmus részletei kidolgozatlanok, nem világos például, hogy milyen árfolyamon történik az átváltás. Az sem, hogy ilyen módon a fizetés szerződés szerinti teljesítésnek minősül-e, hiszen a szerződésekben az szerepel, hogy a vevő a Gazpromnak fizet, nem pedig az, hogy odaadja a pénzt a Gazprom Banknak, amit az majd továbbad a Gazpromnak. A vevők számára semmi sem garantálja, hogy a Gazprom később nem mondja azt, hogy ő bizony nem kapta meg a neki járó pénzt, vagy nem annyit kapott, amennyit kellett volna, esetleg nem akkor, amikor kellett volna.
Az Európai Bizottság nem igazán állt bele az ügybe, az egészről úgy foglalt állást, hogy végül is működhet ez a megoldás, ám a nyugati vevőknek azt tanácsolta, vagy kérjenek alóla felmentést a Gazpromtól (erre elvileg lehetőség van, bár nem világos, mi alapján lehet felmentést kérni), vagy pedig kérjenek egyértelmű igazolást, hogy a vételár euróban történő elutalása szerződés szerinti teljesítésnek minősül.
Bulgária épp ezen aggályok miatt nem az új, kétszámlás rendszerben teljesítette a soron következő kifizetést – magyarázta az energiaügyi miniszter. A Gazprom szerint Szófia sértette meg a szerződést, Szófia szerint a Gazprom sérti meg a szerződést, amely nem ad módot a fizetési mechanizmus egyoldalú módosítására. A nemzetközi jogi viták megoldása nem lesz gyors, ha egyáltalán valaha is megoldódnak. Praktikusan erre aligha számítanak se Varsóban, se Szófiában, és
amikor a lengyel és a bolgár kormányok eldöntötték, hogy nem teljesítik az orosz követelést, azzal is tisztában voltak, hogy a Gazprom leállíthatja a szállításokat.
Vagyis Varsóban és Szófiában minden bizonnyal úgy számolnak, hogy jó eséllyel a belátható jövőben a Gazprom nélkül (bár ahogy fent leírtuk, nem orosz gázmolekulák nélkül) kell biztosítaniuk az országok gázellátását. Görögország már közölte, hogy kész kisegíteni Bulgáriát.
Az EU-ban legfeljebb a kármentés lesz összehangolt
Az már most biztos, hogy ebben az ügyben az unió egységes fellépése megtört – bármit is mond Von der Leyen. Varsó és Szófia gyakorlatilag szakítottak a Gazprommal, miközben Budapest máris bejelentette, hogy teljesíti az orosz követeléseket (a következő kifizetés május végén lesz esedékes, addig ez puszta ígéret). A Gazpromnak számos ügyfele van Nyugaton, nem csak államok (állami vállalatok).
A német Uniper például közölte, hogy a kétszámlás rendszerben teljesíti a fizetéseket a Gazprom felé.
A Bloomberg Gazprom-közeli forrásokra hivatkozva azt írta, négy partner már fizetett a kétszámlás rendszerben.
Az EU egységes fellépése innentől legfeljebb a kialakult helyzet egységes kezelésére korlátozódhat, például azzal, hogy a tagállamok kisegítik egymást gázzal.
A Bulgargaznak és a PGNiG-nek történő szállítások felfüggesztésének hírére a gáz tőzsdei ára kilőtt, nagyon gyorsan közel 25 százalékkal nőtt, április eleje óta nem látott szintekre. Ez vélhetően nem lesz tartós, a fűtési szezonnak vége, vagyis a kereslet épp csökken, ellátási problémákról pedig szó sincs, még Lengyelországban és Bulgáriában sem, nemhogy máshol. Igaz, kezdődik a betárolási időszak jövő télre.
Nagy kérdés, hogy kik követik Varsó és Szófia példáját az állami gázcégek és a magánkereskedők közül. Minden szem Németországra és Olaszországra figyel, ők ugyanis az orosz gáz legnagyobb fogyasztói Európában. Az EU jelen állás szerint csak hatalmas áldozatok árán tudna orosz gáz nélkül boldogulni – a lakosság télen sem fázna, de az ipari fogyasztást korlátozni és ütemezni kellene. Egy gázembargó bevezetése épp ezért még a jelenlegi helyzetben is valószínűtlen, ahogy az is, hogy Moszkva szó szerint elzárná a gázcsapokat és leállítaná az unióba irányuló szállításokat.
A legvalószínűbb, hogy lesznek az unióban olyanok, akik nem vásárolnak közvetlenül a Gazpromtól (ketten máris vannak), és lesznek olyanok, akik igen. Akik – vélhetően főleg állami gázcégek – nem vásárolnak közvetlenül a Gazpromtól, azok is fognak venni orosz molekulákat, épp csak közvetetten. Ennek nyilván árfelhajtó hatása lesz.
Ennél súlyosabb probléma, hogy a Bulgargaz- és a PGNiG-szállítások felfüggesztésével Moszkva visszafordíthatatlanul elvesztette a nyugati partnerek bizalmát. Eddig bármi is történt amúgy,
bármilyen mélyponton voltak a kapcsolatok, bármilyen szankciók röpködtek, a Gazprom mindig, minden esetben teljesítette a szerződéses kötelezettségeit. Immár erre nem lehet számítani, és ez a bizonytalanság önmagában árfelhajtó hatású.
Ráadásul ebben a helyzetben az EU még inkább igyekszik majd felgyorsítani az orosz energiahordozókról való leválás folyamatát. Ami nem lesz olcsó.
Ettől olcsóbb biztosan nem lesz a gáz
Magyarországnak (az állami MVM CEEnergynek) hiába van hosszú távú szerződése a Gazprommal, immár nyilvánvaló (és a kormány sem tagadja), hogy az abban alkalmazott árképlet a gáztőzsdei árakhoz köti az árazást, így az orosz gáz Magyarországnak nem olcsóbb, mint a piaci, csak az ármozgások késleltetve jelentkeznek.
Orbán Viktor miniszterelnök a gázszerződésről már azt mondta, nem is az árazás a fontos, hanem a biztos ellátás.
Ez az érv épp most dőlt meg a gyakorlatban, miután az oroszok elkezdték egyoldalúan módosítani a feltételeket, az ezt nem elfogadó ügyfelek felé pedig egész egyszerűen nem teljesítenek. Ez minden, csak nem biztonság.
Mindenesetre a Gazprom Lengyelországgal és Bulgáriával szembeni lépése minimum árfelhajtó hatású kockázat a magyar importárra nézve. Így még inkább kérdés, meddig hajlandó a kormány fenntartani a jelenlegi lakossági árakat, vagyis a „rezsicsökkentést”. A magas importár és az ahhoz képest rendkívül alacsony lakossági fogyasztói ár közti különbözetet ugyanis a magyar államnak, a központi költségvetésnek kell állnia, az MVM-nél keletkező veszteséget tőkeemelésként bele kell tenni a cégbe. Becslések szerint ez olyan évi 1200 milliárd forint körüli összeg – erre a számra Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Kormányinfón kérdésre rábólintott. A központi költségvetésben természetesen van 1200 milliárd forint, sőt több is, ám ha a „rezsicsökkentésre” fordítják, akkor más területről el kell vonni. Vagy pedig az éves hiányt kell vele növelni, amit nem lehet a végtelenségig, mert a GDP-arányos államadósságnak alaptörvényi szabály szerint csökkennie kell.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
