Sztojcsev Iván
Szerzőnk Sztojcsev Iván

Az EU második legkorruptabb állama vagyunk, a középosztály anyagi helyzete mégis javul, viszont pont nem ez a réteg támogatja igazán a kormányt – az ilyen ellentmondásokra keresték a válaszokat a Transparency International Magyarország beszélgetésén a friss Korrupcióérzékelési Index bemutatása után. A résztvevők szerint sokakat azért nem zavar a korrupció, mert nem érzik, hogy az uniós pénz őket illetné, a komoly változást pedig a mostani tizen- és huszonéves generáció hozhatja el.

Az EU második legkorruptabb országa lett Magyarország a Transparency International most kiadott 2021-es Korrupcióérzékekési Indexe szerint, úgy, hogy a pontszámunk tovább romlott. A kutatás megállapításait Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója mutatta be.

A magyar mutató világviszonylatban közepes korrupciós fertőzöttséget jelent, de „az Európai Unióban nagyon-nagyon silány a magyar teljesítmény” – fogalmazott. A szűkebb régiónkban, Közép- és Kelet-Európa EU-tagállamai közül pedig mi rontottuk a legnagyobbat az elmúlt tíz évben. Sőt, 2021 óta a régióban csak három ország volt, ahol visszaesett az index, Magyarországon 12, Szlovéniában 4, Lengyelországban 2 ponttal. Litvánia 10 pontot javított, ahogy Észtország is, utóbbi a TI Magyarország ügyvezető igazgatója szerint valójában már el is lépett a régiótól, és Nyugat-, illetve Észak-Európához csatlakozott a korrupciómentesség szempontjából.

Változás azért így is látszott 2021-ben – tette hozzá. Eddig az EU-s testületek szinte semmit nem tettek a magyar korrupció ellen, most látszik az, hogy észrevették, hogy baj van, így már az ide szánt uniós pénzek visszatartása is ott van a reális lehetőségek között. Meglepő fejleményként említette azt, hogy a befektetők szívesen választották mégis Magyarországot. Ezt azzal magyarázta, hogy az állami támogatások nagyok, illetve azzal, hogy „az üzleti szereplők jelentős része beárazta a korrupciót”.

Segíti-e Magyarországot az, hogy autoriter rendszer vagyunk? Ad-e ez bármilyen lehetőséget a gazdasági előrelépésre?

Ezzel a kérdéssel nyitotta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója a jelentés bemutatója utáni beszélgetést.

Szabó Andrea politológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatóhelyettese azt válaszolta, hogy a kutatások szerint a középosztály, különösen a felső középosztály nagyon komolyan előre tudott lépni az elmúlt években. A közmunkaprogram és az építőipar felpörgetése miatt a szegényebbek is valamivel jobban érzik magukat, számukra a semmihez képest már az is előrelépést jelent, ha egy nem hatékony munkában ott vannak. A társadalom legalsó rétegében a szegénység teljes konzerválódása látszik, ott nincs semmilyen előrelépés. Az is segíti a jobb érzéseket, hogy nem más országokhoz, hanem a saját korábbi helyzetünkhöz hasonlítjuk magunkat.

Teplán István közgazdász, a Civitas Intézet tanácsadója azt mondta minderre: az orbáni rendszer egy valamit átvett a Kádár-korszakból, elhitette az emberekkel, hogy jobb helyzetbe lehet kerülni, miközben lecsúszóban van az ország.

Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor más irányból közelítette meg mindezt: annyi a túlárazás most Magyarországon, hogy ezek a pluszpénzek bekerülnek a gazdaságba, egy ponton túl már nem lehet követni, ki a korrupt. Ha például egy sportcsarnokért a reális 100 helyett 140 milliárd forintot fizetnének ki, akkor a teljes 140 milliárd forint bekerül a GDP-be, a túlárazás 40 milliárd forintja is pörgeti a gazdaságot, ráadásul aki megkapja a pénzt, annak a gyerekei már úgy lesznek gazdagok, hogy ők maguk nem voltak korruptak. A számok lehetnek tehát szépek, de azt nem mutatják, hogy a korrupció mennyire aláássa a gazdaságba vetett bizalmat.

Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa szerkesztője a saját példáján mutatta be, hogy csorog lefelé a társadalomban a sok pluszpénz, az eggyel a NER kedvezményezettjei alatti réteg érzi, hogy jobban mennek a dolgai, mert a leggazdagabbaknak annyi pénzük van, amin nem lehet ülni. Mint mondta, ő maga ugyan nem kedveli a NER-t, de ügyvédként azzal jól jár, hogy az ügyfeleinek egyre több az elkölthető pénzük.

A kérdés az, hogy meddig fenntartható a járadékvadász növekedés – tette hozzá mindehhez Martin József Péter. A hibrid rezsimek átlagosan másfél évtizedig tartanak ki a kutatások szerint. Az nem igaz, hogy csak egy nagyon szűk réteget érint az életkörülmények javulása, az ellenzéknek nem az elszegényedés hirdetésével kellene kampányolnia szerinte, de azt sokkal bonyolultabb lenne elmagyarázni, hogy ha nem volna ennyire korrupt a rendszerünk, akkor még nagyobb növekedési lehetőségeink volnának. Arra az ellentmondásra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a középosztály a kedvezményezettje a NER politikájának, a Fidesz szavazóbázisát egyre inkább a falusi szegényebb rétegek jelentik, tehát egyre többen érzik még a jól élők közül is, hogy baj van.

„Ugyanaz a szerepe a NER-ben a korrupciónak, mint az akváriumban a víznek, megdöglenek a halak, ha nincs”

– fogalmazott Ésik Sándor. Martin József Péter ezt szakmaiabban megfogalmazva úgy fejtette ki: az Orbán-rendszer előtt is volt komoly korrupció, de az akkor rendszerhibának számított, most viszont a rendszer alapjának.

Más pénze más elbírálás alá esik: látják az emberek, hogy lopnak, de mivel az uniós pénzből vesznek el, ez kevésbé okoz felháborodást – mondta Bod Péter Ákos.

Úgy tűnik, a magyar társadalom jelentős része megszokta a paternalista, korrupt rendszert. Mit lehet tenni ez ellen? – kérdezte Ligeti. Abban egyetértettek a beszélgetés résztvevői, hogy a fiatalabb generáció adhatja a megoldást, már most látszik, hogy a huszonévesek mennyire máshogy állnak hozzá a korrupcióhoz, mint az idősebbek. Erre tehet rá egy lapáttal az, hogy ha az uniós pénzek nem feltétel nélkül érkeznének, valamint ha véget érne a világban a nullához közeli árú hitelek korszaka, akkor a mostani tizenévesek majd fiatal felnőttként azzal szembesülhetnek, hogy nekik nincsenek olyan lehetőségeik a könnyű pénzhez jutásra, mint az akár csak tíz évvel idősebbek.

zöldhasú
Hirdetés