Két magánszemély mellett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is megtámadta Karácsony Gergely népszavazási kezdeményezését arról, hogy az álláskeresési járadékot 3 helyett 9 hónapig folyósítsák – adtuk hírül a múlt héten a Nemzeti Választási Iroda közleménye nyomán. Az MKIK lépéséről szóló híreket megjelenése után gyors telefonálgatásba kezdtek a megyei kamarák vezetői, ugyanis sokan közülük csak a médiából tudták meg, hogy az országos szervezet mit lépett.

„Általános döbbenet” fogadta a népszavazási kezdeményezés megtámadását kamarai forrásaink szerint. Azt több megyei kamarai vezető egybehangzóan állítja:

nincs arról tudomásuk, hogy bármilyen egyeztetés lett volna, mielőtt az MKIK nekiment Karácsony kérdésének.

3-ról 9 hónapra emelné Karácsony a munkanélküliek segélyezésének időszakát

A főpolgármester népszavazási kezdeményezései közül a legtöbbet a Fudan Egyetemmel kapcsolatos kérdéssel foglalkoznak, ennek az árnyékában maradt az, amelyet az MKIK megtámadott. Ez úgy hangzik: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap legyen?” Az álláskeresési járadékra átnevezett munkanélküli segély most mindössze 90 napig jár. Ez a szabály 2011 óta él, az előtt 9 hónap volt az időszak, épp annyi, amennyire Karácsony most visszaállítaná. Az EU legrövidebb ideig járó munkanélküli-ellátása a magyar, emiatt az Európai Bizottság számtalanszor bírálta a magyar kormányt, mondván, ennyi idő nem elegendő arra, hogy valaki új állást tudjon találni. Karácsony Gergely Varjas Ádám

Nem ez az egyetlen konfliktusforrás a megyei kamarák és az MKIK között. Az amúgy is sokak szemét csípi a beszámolók szerint, hogy Parragh László MKIK-elnök gyakran tesz nyilatkozatokat politikailag megosztó kérdésekben. De ahogy egyikük, névtelenséget kérve, a hvg.hu-nak fogalmazott: „Nem tudunk mit csinálni, Parragh László megválasztott elnök”.

Azt elismerik, hogy Parraghnak van joga nyilatkozni anélkül, hogy minden mondatát egyeztetné másokkal előtte, de sokak szerint zavaró, hogy a közvélemény összemoshatja az MKIK-elnök és az MKIK álláspontját, különösen olyan ügyekben, amelyekről ha megkérdeznék a kamara elnökségét vagy tagságát, még az sem biztos, hogy egyértelmű többsége lenne Parragh véleményének. Ilyen volt legutóbb az iparűzési adó rendszerének átalakítása, vagy szintén idén szeptemberben az ötlet, hogy nem kellene egyezkedni a minimálbérről, ahogy az az ötlet is az ő nevéhez fűződik, hogy a koronavírus elleni oltást kötelezővé tegyék. De ezeknek legalább van közük a gazdasághoz, nem úgy, mint amikor az Országos Szakmai Tanévnyitón azt magyarázta, hogy nehezen viseli, ha a gyerekének a tornatanára meleg. „Parragh úr a rossz rendőr” – mondta erről egy területi kamarai vezető.

A népszavazási kérdés megtámadása azonban ennél tovább mutat. Többen azt is felvetették: nem csak egyszerűen problémás, hogy egy sok vitát kiváltó és átpolitizált ügybe beleáll a kamara, küldöttgyűlés összehívása vagy a megyei elnökök megkérdezése nélkül szabályellenes volt egy ilyen döntést meghozni.

Ezen a ponton logikusan adja magát a kérdés: pontosan ki volt az, aki a kamara nevében döntött a népszavazási kérdés megtámadásáról? Parragh László személyesen, vagy az elnökség, netán a kamarának valamely más testülete? Hogy tisztázzuk ezt a kérdést, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához fordultunk, ahonnan a következő válasz érkezett:

Nem szeretnénk ezzel kapcsolatban több információt megosztani.

Így azt sem tudhattuk meg, hogy pontosan mire hivatkozva támadta meg a kamara a kérdést.

Abban teljes az egyetértés, hogy ha meg akarnák vizsgálni, szabályos-e egy ilyen döntéshozatal, jókora vita jöhetne. Az MKIK alapszabálya konkrétan nem nevesíti, ki hozhat meg egy ilyen döntést. Az országos kamara döntéshozatala alapvetően három szintre épül:

• A küldöttgyűlést évente legalább egyszer kell összehívni, a területi (azaz megyei és budapesti) kamarák összesen 199-350 közötti embert küldenek oda, ez a testület szavazhat arról, hogy bármely, a kamara hatáskörébe tartozó ügyet a maga hatáskörébe vonjon.
• A 40 főből álló elnökség feladata a kamara működésének irányítása két küldöttgyűlés közötti időszakban, ők évente legalább hatszor összeülnek, a területi kamarák elnökei automatikusan részei a testületnek. Az elnökség állásfoglalása szükséges akkor, ha a kamara olyan ügyben alakítana ki véleményt, amely a gazdaság működésének általános feltételeit vagy a vállalkozók széles körét érinti.
• Az elnök pedig önállóan képviselheti a kamarát, a kamara nevében vállalhat kötelezettségeket, a kormány tagjaival ő tárgyalhat a testület nevében.

Az első ránézésre is egyértelműnek tűnik, a jogi vita azon dőlne el, hogy az álláskeresési járadékról szóló népszavazási kérdés megtámadása a gazdaság működésének általános feltételeit érintő ügynek számít-e, így az elnökség hatáskörébe tartozik-e.

Csakhogy nem véletlenül feltételes módú az előző mondat: egyelőre úgy tűnik, senki nem indít eljárást.

Pedig elvileg megtehetnék. Az etikai szabályzat alapján a kamarai tagok kezdeményezhetnének vizsgálatot, ha úgy gondolják, hogy az elnök vagy az elnökség néhány tagja túllépte a hatáskörét. Hogy mégsem teszik, annak több oka is van. Egyrészt egy ilyen eljárást lefolytatni nagyon hosszú volna, előbb a megyei kamarák elnökségén kellene átvinni a döntést, majd onnan az országos kamarai elnökség elé kiállni vele. Az is sokakat visszatart, hogy Parraghnak az MKIK élén nincsen olyan kihívója, akinek sokak szerint esélye volna szembeszállni vele.

A legfontosabb oknak azonban az tűnik: nem akarják az oroszlán bajszát rángatni – ez egyben magyarázza azt is, hogy miért kértek névtelenséget a nekünk nyilatkozók is. Ahogy egyikük magyarázta: a területi kamarai vezetők a kamarai feladataikat fizetés nélkül csinálják, a munkájuk mellett, ráadásul alapvetően a cégvilágból érkező emberekről van szó, akik az országos politikai harcokba nem akarnak belemenni. Főleg akkor nem, ha nem tudják pontosan, mekkora esélyük lenne a sikerre. Így pedig jobb híján személyesen próbálják meggyőzni az elnököt, hogy óvatosabban nyilatkozzon.