Kevés állami vezetőnek jön össze a bravúr, hogy akkora felháborodást váltson ki egy ártalmatlannak indult mondatával, mint amekkorát Domokos László összehozott.

Az Állami Számvevőszék elnöke úgy gondolta, itt az idő, hogy bevezesse a magyarokat a pénzügyi tudatosság alapjaiba, és azt a jó tanácsot adta:

arra kell figyelni, hogy a család kevesebbet költsön a bevételénél.

Ez persze általánosságban megfontolandó ötlet, bár jelenleg az is egy racionális ellenérv, hogy az okosan korlátok között tartott hitelfelvétel különösen fontos lehet most, hogy ne álljon le teljesen a gazdaság. Viszont nyilvánvaló, hogy jön vele a kérdés: mihez kezdjenek azok az emberek most, akik ha összeadják, mennyi pénzt kell költeniük az ételre, gyógyszerre és lakhatásra, máris ott tartanak, hogy túllépték a bevételeiket? És egyáltalán, hányan vannak ők?

Teljesen segítség nélkül azonban ők sem maradnak. A kormány kilakoltatási és behajtási tilalmat rendelt el addig, amíg a járvány okozta veszélyhelyzet tart (pontosabban 15 nappal a veszélyhelyzet lejárta utánig – kivéve, ha novemberig elhúzódna a veszélyhelyzet, mert akkor a következő május 15-ig várni kell).

A törlesztőrészletek moratóriuma is sokak számára lehet segítség. De a rezsit attól még fizetni kell a járvány idején, csak azért, mert most nincs kilakoltatás, nagyot kockáztat, aki ezen spórol. Ez azonban egyre több embernek gond: csak ezekben a hetekben többen vesztik el a munkájukat, mint korábban éveken át, vagyis családok tömegeinél esik ki a fő bevételi forrás.

A KSH számaiból azt lehet levezetni: ha sorrendbe raknánk a magyarokat a jövedelmük szerint, akkor arra jutnánk, hogy az ország jövedelmi listáján középső helyen álló főre jutó havi jövedelem nagyjából bruttó 140 ezer forint, míg az átlagos megélhetéshez 123 ezre forintos nettó jövedelem szükséges. Az adatfelvétel óta azért nőttek a fizetések és az árak is, de a válság ezeket kisebb-nagyobb mértékben visszafordíthatja.

Legalább 400 ezer háztartás, vagyis egymillió ember van az országban, akiknek eleve nehézséget jelenthet a megfelelő energiaellátás biztosítása, és ezen a járvány csak ronthat

– írta kérdésünkre a Habitat for Humanity. A lakhatással foglalkozó szervezet arra is felhívta a figyelmet: "A legrosszabb lakáskörülmények között élők sokszor ugyanazok, akiket a vírus gazdasági hatásai elsőként és legrosszabbul érintenek: a bevételük bizonytalan, gyakran alkalmi munkákból származik, vagy olyan feladatokat látnak el, amelyeket távmunkában nem lehet elvégezni. Közülük már most sokan elveszítették a megélhetésüket.”

A Habitat arra is felhívta a figyelmet, hogy több, mint 100 ezer háztartás előrefizetős fogyasztásmérőt használ. Ez alapesetben segít, hogy ne legyen a rezsiköltség magasabb, mint amit a jövedelmükből fedezni tudnak, csakhogy most azt jelenti: ha bevétel hiányában nem tudják feltölteni a mérőórát, ugyanúgy nem lesz áram, mintha kikapcsolnák azt. A Habitat is kapott már olyan jelzéseket az újpesti városrehabilitációs programban dolgozó szociális munkásoktól, hogy sok, előrefizetős mérőórát használó család komoly bajba kerülhet, ha nem kap segítséget.

De nem csak a legdurvább mélyszegénységben élők lehetnek bajban. A Habitat korábban úgy számolt, hogy nagyjából másfél millióan élnek olyan lakásban, amelyekkel súlyos problémák vannak, például beázik a tető, nedvesek a falak, nincs WC és fürdőszoba vagy túl sötét a lakás. Kérdésünkre most azt hozzátették: körülbelül 3 millió ember érint a lakhatási szegénység valamilyen formában.

Egy részüknek most segítség az, hogy nem kell a törlesztőrészleteiket fizetniük. De a kormány rendeletei nem védik azokat, akik bérelt lakásban élnek. 2011 és 2019 között majdnem 90 százalékkal nőttek a lakásbérlés árai országos átlagban, de Budapesten 130 százalékos volt a drágulás.

Tavaly egy 40 négyzetméteres lakás átlagos bérleti díja magasabb volt, mint az ország szegényebb 60 százalékának egy főre jutó jövedelme. Most a járvány hatására az árak kicsit lejjebb mennek, de valószínűleg a bérek is alacsonyabbak lesznek. Arról pedig egyelőre nincsenek adatok, hogy a csökkenő bérleti díjak mellett hány lakástulajdonos engedi meg a régi bérlőinek, hogy kevesebbet vagy csúszással fizessenek.

Saját bevallás alapján a megkérdezett háztartások 22 százaléka 1 hónapig sem lenne képes folytatni a hiteltörlesztést életszínvonalbeli változás nélkül, amennyiben valamennyi kereső elveszítené a munkáját

– ez a megállapítás már az MNB egy 2017-ben készített felméréséből származik. A magyarok körülbelül kétharmada legfeljebb három hónapon át tudná a hiteleit fizetni az életszínvonal visszaesése nélkül, ha fizetés nélkül maradna – ezért is volt fontos a hiteltörlesztési moratórium. A jegybank arra jutott: a magyar háztartások 15 százaléka számít kimondottan sérülékenynek anyagilag, további 20 százalék pedig nincs messze a sérülékenységtől. Ha el is fogadjuk, hogy a felmérés óta eltelt három évben javult kicsit a helyzet, az, hogy sokan bevétel nélkül maradnak, így is nagy bajokat okozhat.

Ráadásul az ország 52 százalékának nem megfelelő a kutatás szerint a pénzügyi tudatossága, közülük 12 százaléknak kimondottan alacsony, azt pedig sajnos nincs okunk feltételezni, hogy ez érdemben változott volna az adatfelvétel óta. Ők pedig veszélyeztetettek akkor is, ha épp nem kell egy ideig törlesztőrészleteket fizetniük.

Még nagyobb bajban vannak azok, akik uzsorahiteleket vettek fel, az ő esetükben tényleg csak az uzsorás jóindulatán múlik, hogy kapnak-e bármiféle könnyítést. Az MNB 2019 végén próbálta megbecsülni, ők hányan lehetnek. Arra jutottak, hogy az elképzelhető legoptimistább számítás szerint a háztartások 3 százaléka érintett, a pesszimista becslés viszont már 13 százalékot hoz ki. A jegybank annyit tudott biztosra állítani, hogy főleg az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon kényszerültek sokan uzsorahitelre, ők azok a legsérülékenyebb családok, amelyek semmilyen más most bejelentett segítséggel sem tudnak élni.