Nem óvatoskodott Orbán Viktor, amikor a Fidesz kongresszusán a terveiről beszélt: mint mondta, a cél az, hogy a Fidesz legyen az a párt, amelyik felszámolta a szegénységet Magyarországon. Kicsit konkrétabban:

mindenkinek legyen munkája, otthona, minden gyereknek bölcsődei, óvodai ellátása és ingyen tankönyve.

Orbán ígéretei azért jók – legalábbis újságírói szemmel mindenképp – mert konkrétak, számszerűsíthetők, így számonkérhetők. Aztán ha egy kicsit közelebbről megnézzük a magyarországi szegénység helyzetét, könnyen kiderül: a miniszterelnök egy kivétellel pont azokat a mutatókat választotta ki a beszédében, amelyekben már most jól állunk.

Mindenkinek legyen munkája!

A fenti ígéret nem új: már 2010 tavaszán megígérte az épp hatalomra került Fidesz, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely lesz az országban. A tíz évből kicsit több mint fél van még hátra, az viszont már egyértelműen látszik, hogy ez a vállalás nem fog megvalósulni, egész egyszerűen azért, mert Orbánék teljesíthetetlent ígértek. De az előrelépés így is megkérdőjelezhetetlen: 2010 második negyedévében 3,7 millió foglalkoztatott volt, most 4,5 millió. Jelenleg 157 ezer munkanélküli van az országban, tehát ha valami csoda folytán minden ember munkát találna, az egymilliós plusz akkor sem lenne meg.

Végel Dániel

De nem véletlenül nem talál mindenki munkát. A munkanélküliségi ráta 2017 vége óta gyakorlatilag egy egyenes vonallal lerajzolható, 3,3 százalék alá és 4 százalék fölé nem ment. A szakértők vitatkoznak azon, hogy ez már teljes foglalkoztatottságot jelent-e, mindenesetre a szakirodalom egy 3 százalék körüli munkanélküliséget már annak szokott tekinteni. Egy ilyen adat általában azt jelenti, hogy csak azok nem dolgoznak, akik annyira képzetlenek, hogy alkalmatlanok minden munkára, akik semmiképp nem hajlandók dolgozni, vagy akik a mintavétel időpontjában épp két munkahely közötti váltásban voltak – ekkora munkanélküliség gyakorlatilag kiküszöbölhetetlen a statisztikusok szerint. Vagyis, ha szó szerint vesszük Orbán ígéretét, hogy mindenki dolgozni fog, akkor az egész biztosan nem fog megvalósulni, ha viszont úgy értelmezzük, ahogyan a gazdaságpolitikusok és a statisztikusok szokták, akkor már gyakorlatilag meg is valósult.

Mindenkinek legyen otthona!

Ez az egy kivétel Orbán ígéretei között. Nem könnyen számszerűsíthető, és nem is áll jól a kormány a probléma kezelésével. Arról vannak adatok, hogy a hajléktalanszállókon, valamint éjjeli menedékhelyen hány embert tartanak számon: 2010-ben 9175 ember élt ott, ehhez képest 2019 eleji szakértői becslések szerint 10-11 ezer ember lakott szállókon.

Huszár Dávid

Hozzájuk jön még az a nagyjából 5 ezer ember, aki közterületen húzza meg magát. A kormány a hajléktalanság kriminalizálásával próbálkozik, valamint azzal, hogy aki hajléktalan, az ne legyen szem előtt. Abban reménykedni pedig, hogy a hajléktalanság büntetésével többen mennek be a szállókra, az előző téli tapasztalatok alapján tévedés volt.

Minden gyereknek legyen iskolai, óvodai ellátása, ingyen tankönyve

Az egyik legkönnyebben teljesíthető vállalás az, hogy minden gyereknek legyen óvodai ellátása. Az ugyanis, hogy be kelljen íratni minden gyereket óvodába, egyszerű kormányzati döntés: 2015-től már kötelező hároméves kortól óvodába küldeni a kicsiket, az pedig egyértelmű, hogy ott jár ellátás nekik. Így aztán a 2010-es 74,1 százalékról már 2018-ra 84,4 százalékra nőtt az óvodába járó háromévesek aránya, a négyéveseknél pedig már 95,1 százalék ez az arány.

Fazekas István

 A két legnagyobb probléma az óvodai férőhelyhiány és az óvodapedagógusok kivándorlása – a gyakorlatban ezt általában úgy hidalják át, hogy semmibe veszik azt a törvényt, amely szerint 30 fősnél nem lehet nagyobb egy óvodai csoport. Az iskolába járatás ugyanígy kormányzati döntés, márpedig a 16 éven felüliek számára pont a Fidesz tette és teszi lehetővé, hogy ne menjenek iskolába. Nincs gond viszont az ingyenes tankönyvellátással, hiszen ezt is törvénybe írták, 2020 szeptemberétől már minden általános és középiskolás ingyen kapja a tankönyveket.

Amiről Orbán nem beszélt

Ha a miniszterelnök által bejelentett öt ígéret megvalósulna, az sem jelentené automatikusan a szegénység felszámolását. Hiába kap például már majdnem minden gyerek ételt az óvodában vagy iskolában, attól még sokan éhen maradhatnak hétvégén vagy a nyári szünetben. De más hátulütői is lehetnek a terveknek – az ingyenes tankönyvek bevezetése például sok szegénynek segített, a középosztálybeliek viszont gyakrabban panaszkodnak arra, hogy gyengék az ingyenkönyvek. A munkanélküliség csökkenésével pedig megjelent a munkaerőhiány, annak minden kárával együtt.

Fazekas István

Az sem véletlen, hogy Orbán nem ejtett szót a lakhatási szegénységről. A Habitat for Humanity 2018-as jelentése szerint például másfél millió ember élt olyan lakásban, amellyel súlyok problémák vannak, például beázik a tető, nedvesek a falak, nincs WC vagy nincs elég természetes fény. Sőt, minden harmadik háztartás lakói számára havi szinten okoz kihívást, hogy fizessék a rezsit vagy a lakáshitelt. Ez nem jelenik meg azokban a szegénységi mutatókban, amelyekről a miniszterelnök beszélt, de attól még létező probléma. Azt pedig már a szervezet idei jelentése állapította meg: a lakáshoz jutás kormányzati támogatása egyre inkább csak az elit és a felső középosztály számára elérhető.

Az Orbán-kormányok adópolitikájának pedig épp a szegények a legnagyobb vesztesei: egy egykulcsos szja bevezetésével, a szuperbruttósítás és az adójóváírás eltörlésével az ő adóterheik nőttek a legjobban. A családtámogatás rendszere pedig arról szól, hogy minél nagyobb valakinek a fizetése, annál több adókedvezményt vehet igénybe.

A szegénység csökken, az egyenlőtlenség nem

Tavaly ősszel, amikor kijöttek az Eurostat szegénységi mutatói, egészen megdöbbentő adatot kaptunk: ez alapján egy év alatt kijött kétmillió magyar a szegénységből. Ezt azért még a legvadabb kormánypropagandisták sem mernék elhinni – de megkérdeztük a KSH-t, és ők elmagyarázták, mi történt. Korábban a statisztikusok azt a kérdést tették fel a családoknak, hogy képes volna-e a háztartás egy nagyobb összegű váratlan kiadást kifizetni. Most viszont az Eurostat azt kérte, hogy minden ország statisztikusai egy konkrét számot, az adott állam szegénységi küszöbét (ez nálunk 74 ezer forint) írják be a kérdésbe. Így aztán 50,8-ról 31,5 százalékra esett az arány – ami még mindig azt jelenti, hogy hárommillió magyar nem tudna mit kezdeni egy váratlan nagy kiadással.

A KSH évről évre közzéteszi a háztartások életszínvonalának elemzését. A legfrissebből az derül ki, hogy

• míg 2012-ben a társadalom 34,8 százalékát fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség, 2017-re ez az arány 19,6 százalékra esett,
• de vannak csoportok, akiknek a helyzete még mindig rémes: a munkanélküliek 70 százalékát fenyegeti a szegénység, a romáknál 68 százalék ez a mutató, az egyedülálló szülőknél és gyerekeiknél pedig 40 százalék. Sőt, hiába hirdeti a kormány a családok támogatását, a nagycsaládosok 25 százaléka tartozik a fenyegetett körbe.

Az pedig már az MNB adataiból derül ki, hogy az ország legszegényebb tizedének a vagyoni helyzete egy picit javult 2014 óta. A legtöbbeknél azt jelenti, hogy sokkal több pénzük nem lett, de az eladósodottságuk nagyot csökkent. De ennek is csak első ránézésre lehet örülni: ha kivonjuk a legszegényebb egymillió magyar vagyonának értékéből az adósságukat, máris mínuszban van a végeredmény, ráadásul a vagyonba beletartozik a ház is, vagyis pusztán a számok alapján tűnhet úgy, mint ha egy roskadozó házban élő szegény család egy pár millió forintos vagyonon ülne. Az ország legszegényebb tizedében élők 2009-ben 20 ezer forintból gazdálkodhattak havonta, 2018-ban 31 ezer forintból. És az sem változott az elmúlt években, hogy az ország szegényebb felénél van a nemzeti összvagyon 8,9 százaléka, a gazdagabb felénél pedig a 91,1 százalék.

Megkérdeztük a Belügyminisztériumot és az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, hogy milyen konkrét programjaik vagy terveik vannak a szegénység felszámolására, egyelőre egyik helyről sem kaptunk választ.