Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A júniusi nagy európai hatalmi harc után most itt a nagy uniós sakkjátszma: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke most kezdheti el a szereposztást a remények szerint novemberre felálló testületében. A magyar jelölt, Trócsányi László azok közé tartozik, akiknél majdnem minden végeredmény elképzelhető – kivéve az, amit a kormány szeretne.
A világ legtarkább vezető testületének összeállításához láthat neki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke, miután lejárt a biztosjelöltek megnevezésére kiszabott határidő. A német politikusnak nincs könnyű dolga, hiszen gyakorlatilag semmi beleszólása nincs abba, hogy kivel kell majd a következő öt évben együtt dolgoznia.
Ráadásul nem elég, hogy hozott anyagból dolgozva, sokszor eddig hasonló területen dolgozó politikusok között kell felosztania a szükségesnek ítélt portfóliókat, de ennek az ötéves ciklusnak is úgy fut neki a bizottság, hogy minden ország delegál egy tagot. Pedig jó ideje – főleg a kétezres évek bővítései óta – felvetődik, hogy egy ekkora testületnek nincs értelme, de Jean-Claude Juncker is csak odáig tudott eljutni a tagországok beleegyezése nélkül, hogy a portfóliókat rangsorolta. Ez alapján egyfajta belső hierarchia is kialakult a testületen belül – igaz, a felügyelet néha egyszerűen azt jelentette, hogy ugyanazt a feladatot ketten látják el, és a magasabb rangú nyilatkozott sűrűbben róla.
„Nincs annyi feladat, hogy mindet ellássam munkával” – indokolta a leköszönő bizottsági elnök a struktúrát, amelyben – erre jól emlékezhetünk – a magyar Navracsics Tibornak valóban nem igazán jutott semmi, uniós szempontból fontos terület.
A szerepek felosztásakor ráadásul mást is figyelembe kell vennie: a földrajzi és a politikai szempontok mellett a nemek közötti egyensúly ismét csak előkerült. Von der Leyen legalább ezen a területen igyekezett szabad kezet adni a döntésben saját magának, amikor azt kérte a tagokat jelölő tagállami kormányoktól, hogy ne egy, hanem két embert nevezzenek meg, méghozzá egy férfit és egy nőt.
A legtöbb ország egyszerűen ignorálta ezt a kérést – nem tett másképp Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem. Portugália mindenesetre komolyan vette Von der Leyent, már ha biztosra lehet venni a két, a portugál lapokban augusztus elején felbukkant nevet, amelyeket a mai napig nem erősítettek meg. Elisa Ferreira korábban EP-képviselő volt, most pedig a portugál jegybank alelnöke, Pedro Marques pedig az infrastrukturális miniszteri posztot váltotta fel 2015-ben az EP-képviselőségre.
A másik ország, amelyik komolyan vette a felhívást, Románia volt. Ennél több pozitívumot azonban aligha tud felmutatni a szocdem kormány, hiszen mind Dan Nicának, mind Rovana Plumbnak igencsak kétes a pedigréje. Nica, aki több kormányban vállalt már szerepet, az egyike volt a magyarországihoz hasonló romániai Microsoft-ügyben megvádolt politikusoknak, akik végül elévülés miatt úszták meg az igazságszolgáltatást. Plumb ugyancsak a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA fókuszába került az EU-pénzek elosztásáért felelős miniszterként – az ügyet ugyan megúszta, ám a miniszterségéről le kellett mondania 2017-ben.
Akiknek nem sikerült időre teljesíteni a kérést
A határidő lejártáig két országnak egyáltalán nem sikerült megneveznie senkit. Az egyik Franciaország, ami azért is furcsa, hiszen Emmanuel Macron államfő épphogy igyekszik az európai integráció élére állni. Azt mindenesetre a francia sajtó már tudni véli, hogy az országot jelenleg képviselő Pierre Moscovici a francia Számvevőszék távozó elnökét válthatja. A párizsi lapokban több utód neve is felbukkant már, kivétel nélkül nőké. A legutóbbi, az Europe1 információ alapján Florence Parly védelmi miniszter volt.
A másik hiányzó név olasz, a római vezetőknek azonban kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy kit jelöljenek biztosnak. Rómában Matteo Salvini vezércsele és Giuseppe Conte kormányfő lemondása után inkább az a kérdés: ki fog jelölni. Erre egyébként a jelenlegi állás szerint – Sergio Mattarella államelnök felhatalmazása alapján – Conténak van lehetősége, ám az olasz sajtó elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a jelenleg legnépszerűbb párt, a Liga nevez meg valakit, ahogy azt is, hogy a jelenlegi koalíciós tárgyalások végeredményéhez kötik a jelölést. De az is lehetséges, hogy megneveznek valakit, akit a belpolitikai válság kimenete alapján netán lecserélnek majd.
Az Egyesült Királyság legalább tiszta sor: Londonban Brexitre készülnek, amely a mostani tervek szerint éppen arra a napra eshet, amikor távozik a mostani bizottság. Vagyis november elsejétől nincs szükség arra, hogy bárki képviselje a szigetországot Brüsszelben – közölte pénteken a brit kormány.
És amit még biztosan tudunk: a két alelnök közül egy férfi és egy nő lesz. Persze a személyük is igen fontos, láthatóan velük kívánja demonstrálni az erejét (Junckert követve) Von der Leyen. Frans Timmermans a jogállamisággal kapcsolatos eljárások miatt a kelet-közép-európai államok mumusa, Margrethe Vestager pedig a (jellemzően amerikai) multicégeké. Timmermans eddig is az első alelnök volt, ebben a minőségében pedig a „rossz zsaru” szemben Juncker keménynek tűnő, ám alapvetően kedélyes hozzáállásával.
Az eddig is a legkeményebb bizottsági tagként számontartott Vestager számára azonban új az alelnöki szerep, a liberális dán politikus felfokozása pedig nemcsak Washington számára üzenet, hanem a tagországoknak is. Vestagerrel tavaly nyáron beszélgettünk Budapesten, akkor több olyan, a verseny torzulását csökkenteni hivatott ötletet vetett fel, amely nem igazán fog tetszeni a magyar kormánynak (sem).
Régi és új nevek
Eddig tehát elméletben a nők vannak többségben, ám ha végigmegyünk az országokon, már megborul ez az egyensúly.
Belgiumban a hétvégén jelentették be, hogy a jelöltjük Didier Reynders védelmi és külügyminiszter, a frankofón liberális politikus, aki húsz éve kormánytag. Ő korábban az Európa Tanács főtitkára szeretett volna lenni, ám a június végi szavazáson alulmaradt a horvát Marija Pejčinović Burićcsal szemben. Akármennyire is szeretne azonban magas pozíciót a bizottságban, erre sok esélye nincs, hiszen honfitársa (eddig kormányfője) Charles Michel ősztől az Európai Tanács elnöki tisztét veszi át.
Litvánia Virginijus Sinkevičius 28 éves, zöldpárti gazdasági és innovációs minisztert jelölte, míg a lengyel kormány Andrzej Duda elnök kabinetfőnökét, Krzysztof Szczerskit kérte fel Elzbieta Bienkowska helyére. A dolgokat bonyolítja, hogy a lengyel jelölt éppen ma lépett vissza, mert Varsónak az agrárügyi tárcát ajánlották fel, ami nem az ő szakterülete. Szczerski maga helyett Janusz Wojciechowskit javasolja, aki egykor a Lengyel Parasztpárt vezető képviselője volt, 2015 óta Lengyelország képviselője az Európai Számvevőszéknél - ezt a kormányfő el is fogadta.
Szlovéniát a jövőben az ország brüsszeli EU-képviseletének jelenlegi vezetője, Janez Lenarčič képviselheti a bizottságban.
A liberálisok fő fegyvere Vestager, de vele marad a cseh Vera Jourová is, aki Juncker bizottságában többek között az igazságszolgáltatással és a fogyasztóvédelemmel foglalkozott. Újonc viszont – és szintén nő – az észtek biztosjelöltje, Kadri Simson, aki mostanáig gazdasági miniszterként dolgozott a tallinni kormányban.
A jelöltek egyharmada az Európai Néppárthoz köthető – akárcsak az elnök, Ursula von der Leyen. A nyolc jelölt közül négy ismerős név: a lett Valdis Dombrovskis marad a helyén – ő jelenleg az euróért felelős alelnöke a bizottságnak, Ausztriát továbbra is Johannes Hahn jelenleg bővítési biztos képviseli, és marad a helyén az ír Phil Hogan, aki az elmúlt öt évben a mezőgazdaságot felügyelte, akárcsak a bolgár Marija Gabriel, aki jelenleg a digitális gazdaságért felel.
A négy új néppárti jelölt között ott van a horvát Dubravka Šuica – a volt dubrovniki polgármesternek legalább az Európai Parlamenttel viszonylag könnyű dolga lesz, hiszen az előző ciklust képviselőként töltötte, és most az Európai Néppárt frakcióvezető-helyettese. Ciprus Sztella Kiriakidesz, az Európa Parlament (nem elírás, tényleg Európa) volt elnökével állt elő, Magyarország Trócsányi László volt igazságügyi miniszterrel. És új a görög biztosjelölt is, bár nála jobban aligha ismeri bárki a bizottságot, Margaritisz Szkínasz ugyanis az elmúlt öt évben a testület első szóvivőjeként tevékenykedett. Ez azonban egy hosszú brüsszeli karrier egyik pontja volt csak, hiszen Szkínasz volt már tanácsadótestület-vezető, EP-képviselő, de állt a gazdasági és pénzügyi főigazgatóság élén is.
Nők többségben a baloldalon
A szocialisták az alelnökségen túl egy másik fontos posztot is elvittek: hivatalosan a bizottság tagja Josep Borrell spanyol külügyminiszter is, akit a tagországok a kül- és biztonságpolitikai főképviselő tisztségére jelöltek. Rajta kívül új a testületben a luxemburgi biztos, hiszen Jean-Claude Juncker helyett Nicolas Schmitet a jelölt, aki mostanáig kül- és bevándorlási miniszter volt. Marad viszont a szlovák Maros Sefcovic, a bizottság eddigi alelnökéről tudni lehet, hogy kacérkodott a bizottsági elnökséggel, és – Andrej Babis cseh kormányfő által következetesen cáfolt – hírek szerint a visegrádiak is őt szerették volna látni a testület élén.
És itt vannak a nők: például Ylva Johansson, aki a svéd kormányban a munkaügyeket vitte eddig, illetve a finn Jutta Urpilainen, aki a helyi Szociáldemokrata Párt első női elnöke volt, emellett pénzügyminiszterként tevékenykedett 2011-2014 között Jyrki Katainen kormányában. Katainen mostanáig az Európai Bizottság alelnöke volt, az ő kezdeményezésére indult el az európai beruházási alap, amelyet Juncker-tervként szokás emlegetni – mostanra azonban elege lett, és kiszáll a politikából. Málta is baloldali nőt jelöl, Helena Dalli szintén kormánytag volt eddig, méghozzá az EU-ügyekért felelt Joseph Muscat kormányában.
A nők és férfiak közötti paritástól tehát messze vagyunk, ám más okból is elképzelhető még névváltás. Az első megmérettetés már kedden megtörténik, ekkor ül le Von der Leyen egyeztetni a jelöltekkel. A portfóliók elosztása ezek alapján történhet, és utána kezdődik az igazi harc: a jelöltek meghallgatása az Európai Parlament illetékes szakbizottságaiban.
A hagyományosan háromórás meghallgatások – amelyeket egy írásbeli kérdéssor megválaszolása előz meg – várhatóan szeptember 30. és október 8. között zajlanak le. Legalábbis az első kör, ha a képviselők egy jelöltet elutasítanak, egy héttel később jöhet az újabb kör. Ez nem lenne példa nélküli, ahogy az sem, hogy egy kiszemelt portfóliót változtatnak meg (ez történt 2004-ben Kovács Lászlóval és 2014-ben Navracsics Tiborral is).
Mire számíthat Magyarország?
Bár Trócsányi László nevét már jóval az EP-választás előtt bedobta a kormány, és ezen sem az EP-választás nem változtatott, ahol a Fidesz listavezetője volt, sem az, hogy Von der Leyen nők nevét szerette volna látni a jelöltek között. A volt miniszter sem kezdi könnyű helyzetből a meghallgatásokat, annak ellenére, hogy tapasztalt fideszes politikus, és nagy gyakorlata van az igazságügy területén. Tárcavezetői múltja, személye – és Magyarország jelenlegi szerepe – miatt azonban sokan tartanak tőle, hogy nem kap majd fontos pozíciót az alakuló bizottságban.
A többi jelölthöz hasonlóan sok információ nem szivárgott ki a magyar jelölt találkozójáról Von der Leyennel, amelyre augusztus hetedikén került sor. A bizottsági elnök szóvivője szerint mindössze egy 15 perces informális bemutatkozásról volt szó, hogy végre személyesen is találkozzon egymással a két politikus. Azt is csak a Politicónak adott nyilatkozatából lehet tudni, hogy Trócsányit olyan portfóliók érdekelnék, amelyeket „felelősséggel és szakmai alázattal tudna ellátni”, és korábbi tapasztalatait is hasznosítani tudná. Ilyen lehetne például a bővítés, a szomszédságpolitika vagy akár a nemzetközi együttműködés és fejlesztés is.
Ha a szakmai kompetenciáit nézzük, Trócsányi – volt igazságügyi miniszterként – a jogérvényesülési portfólióhoz értene leginkább, de a magyar kormánnyal szemben fennálló jogállamisági problémákat ismerve ez teljességgel kizárt. Ugyanígy nehéz lenne elképzelni, hogy a migrációs ügyeket vagy a klímavédelmet kapnánk meg. Az adóügyek és az oktatásügy pedig azért nem túl valószínű, mert azok már tartoztak hozzánk.
Akármennyire is szeretné magának megkaparintani a kormány, a bővítés és szomszédságpolitika is kétséges, hiszen a magyar külpolitika nem éppen a kiszámíthatóságáról híres. Az már elképzelhetőbb, hogy a nemzetközi együttműködést és fejlesztést kapjuk (ez az unión kívüli országokat segítő programokat fedi, beleértve a migráció kibocsátó országainak fejlesztését), ahogy egyelőre a közlekedés sem teljesen kizárt.
Fontos, hogy a pozíciók elosztásában nemcsak a jelöltek szakmai hozzáértése számít, hanem korábbi politikai pályafutásuk is. Márpedig a jelenlegi Európai Parlamentben nem túl jó ómen, ha valaki igazságügyi miniszter volt egy olyan kormányban, amelynek jogállamisági problémái miatt az EP megindította ellene a hetes cikk szerinti eljárást. Brüsszel már Trócsányi minisztersége alatt is gyakran keveredett vitába a kormánnyal az igazságszolgáltatás függetlensége miatt.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az EP alkotmányos ügyekkel foglalkozó szakbizottságában a többi közt azért halasztották el szeptemberre a szavazást a magyar jelölt alelnökségéről, mert a Fidesz jelöltje volt. És bár a jelöltekről és a nekik adott portfóliókról Von der Leyen dönt, a teljes bizottságot az Európai Parlamentnek is meg kell szavaznia, ezért biztosak lehetünk benne, hogy a bizottsági elnök figyelembe veszi az EP-képviselők esetleges aggályait is, ami nem feltétlenül jó hír Trócsányi számára.
Ha viszont azt nézzük, hogy a német politikus igyekszik kompromisszumos megoldásokat keresni, és jóban lenni a kelet-közép-európai országok vezetőivel is, a Navracsics Tiborhoz tartozó oktatásügynél talán valamivel jobb pozíciót csíphetünk meg.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
