Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kedvencek látványának az eufóriája, az autók mellbevágó hangja és a lelátók közösségi élménye nyilván elhomályosítja a kényelmi szempontokat, de tény, hogy a Hungaroring már jó ideje retró hangulatot áraszt.
Sok más pályától eltérően a Hungaroring a belvárostól mindössze 20 kilométerre van, kijutni mégsem volt soha könnyű. Csupán két nagyobb út vezet oda, az egyik az M3-as autópálya bekötője, a másik pedig a Kerepes és Mogyoród között húzódó, amelyről a 3-as főútra lehet kijutni. Érthető módon mindkettő rendszeresen bedugul a Magyar Nagydíj hétvégéjén, van, hogy az autósok órákig kénytelenek vesztegelni, mire sikerül elhagyniuk a pálya környékét.
És ez egy ideig még így is marad, mert bár július végén – hosszú évek óta tartó ígérgetések után – ötmilliárd forintos beruházással elkészült egy új csomópont a sztrádáról érkezőknek, a Hungaroringet délről, Kerepest északról elkerülő, a 3-as főutat keresztező, végül az M31-es autópályába csatlakozó út megépítése, még mindig csak a távlati térségi fejlesztési terv része.
A gyalog érkező rajongóknak nemhogy az autós fejlesztésekhez mérhető, de leginkább semmilyen fejlesztés nem jut – 34 éve. Az ingyenes buszjárat ugyan továbbra is közlekedik péntektől vasárnapig (ez alkalommal az Örs vezér tere és a 3-as kapu között), és a gödöllői HÉV is sűrűbben jár a megszokottnál, a pályára kijutni vagy onnan távozni mégis felér egy kalandtúrával. Azoknak a legkönnyebb a dolguk, akiknek a 2-es kapun kell belépniük, mellettük a legalább aszfalton – igaz, pocsék állapotún – húznak el az autók. A 3-as, 6-os, 7-es kapuhoz tartóknak vagy onnan távozóknak viszont fel kell készülniük arra, hogy hosszú-hosszú perceken, akár jó félórán át libasorban gyalogolhatnak kaptatóra föl, kaptatóról le a pálya betonkerítése mellett futó, keskeny, szeméthalmokkal szegélyezett földúton az ugyancsak libasorban álló, pöfögő kocsik mellett, amelyek, ha elindulnak, iszonyú port vernek fel. Ezen azóta nem sikerül változtatni, hogy a futamot először megrendezték. Az utóbbi két évtizedben annyi történt, hogy néhányszor zúzott követ terítettek a legnagyobb lyukakba, így legalább az esőben talán nem akadnak el a kocsik.
„A létesítménynek jelenleg nincs olyan szegmense, amelyet ne kellene átalakítani, felújítani. Ott vannak a 130 hektáros területet körülölelő kerítések, a belső és a pályát körülvevő utak, az elektromos és a vízelvezetési rendszerek, maga az aszfaltcsík, a lelátók, a főépület, a boxok mind elhasználódott az évek során.” Ezt öt évvel ezelőtt mondta Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója, ám azóta is csak a legszükségesebb munkálatokat végezték el. Ha jóindulatúak akarunk lenni, mondhatjuk azt, hogy a pálya kellemes retró hangulatot áraszt. Ha reálisak,
úgy kell fogalmaznunk: lelakott.
A nézők, akiknek nincs bejárásuk a boxutca mögött elterülő paddockba vagy a főépületbe, ebből leginkább csak annyit vehetnek észre, hogy évről évre ugyanazok az elavult, faszerkezetű lelátók fogadják őket, és rengeteget kell sorba állni a mosdókhoz. Legalábbis a nőknek. Szombaton, az időmérő edzés alatt a fedett lelátó mögötti, központi placcon úgy 15 percet kellett várakozni a bejutásra, de a tapasztalat azt mutatja, hogy akár kétszer ennyit is dekkolhatnak a betontéglákból rakott kalyibák előtt a nők, ha a helyzet úgy kívánja. Időzíteni tehát tudni kell, ha nem akarnak lemaradni mondjuk a futam harmadáról.
Sorban állni persze máshol is lehet. A célegyenesre rálátó tribün mögött van a Hungaroring kereskedelmi szívcsakrája, ahol az autók csak a háttérzajt adják, az adrenalinszintet itt a pénzköltés dobja meg. Egyrészt itt lehet beszerezni a szurkoláshoz szükséges energia fedezetét étel és ital formájában, másrészt a szükséges kellékeket – a hivatalos F1-bolt már-már egy szabadtéri plázát húzott fel, ahol az alapdarabnak számító pólóktól kezdve a karkötőkön át az órákig alaposan be lehet vásárolni rajongói kellékekből. És az emberek költenek is, mintha nem lenne holnap. Az egyik bolt munkatársa azt mondta, naponta kétezer eladásuk van, ráadásul sokan rögtön több dolgot is vesznek, ha már ott vannak. Ami meglepő volt, hogy elmondása szerint
a Hungaroringen sokkal nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint például Silverstone-ban, vagy akár Hockenheimban
– igaz, ott az összes Vettel-terméket eladták.
A Hungaroringen viszont inkább a Red Bull-os termékeket veszik, ami főként a rengeteg holland szurkoló számlájára írható: Max Verstappen nemcsak a csapatnak kifizetődő, hanem az F1-nek is.
És míg máshol a póló a legkelendőbb, itt egyéb kiegészítőket is vesznek. „Egy nap alatt több órát adtunk el, mint Hockenheimban egy egész hétvége alatt” – mondta a munkatárs. Ami az árakat illeti, szurkolónak lenni – legalábbis, ha azt az ember nemcsak a szívében akarja érezni, hanem a külvilágnak is meg akarja mutatni – nem olcsó. Egy Mercedes-póló 20 ezer forintnál kezdődik, a dzsekik 30-50-ezer forintba kerülnek. De 1500-ért lehet venni szilikon Schumacher-karkötőt, rögtön hármat. Az árak forintban vannak kiírva – ez a szabály, a helyi pénznemet kell használni –, de mindenki euróban kíváncsi rá, leginkább azért, mert főleg külföldi vevők vásárolnak. Míg Silverstone-ban vagy Hockenheimban eléggé homogén a klientúra, Mogyoródra sokan jönnek a környező országokból: románok, bolgárok, lengyelek mind itt tankolnak fel szurkolói relikviákból.
A lelátókon viszont talán egyik nemzet sem kell akkora feltűnést, mint a holland. Verstappen egyre javuló teljesítménye mozgósította a szurkolóit, a szombati időmérőn megszerzett elsősége után pedig csak fokozódott az őrület. Az egyik ötfős csapat nem győzi dicsérni a magyar szervezést, minden szép, minden jó, és még az árakkal is megvannak elégedve.
Spanyolországban idén minden drágább volt
– mondta egyikük a valenciai kiruccanásukra utalva, stílusosan egy doboz Heinekennel a kezében. Nagyon hollandok.
Ez a doboz Heineken a kiírások szerint ezer forintjukba került. Ami még mindig olcsóbb, mint egy limonádé, amelynek fél litere 1200 forint. Egy Red Bullt viszont már 900-ért le lehet hajtani, és akkor még mindig a Verstappen-kultúrkörben maradtunk. Ha viszont valakinek nem snassz a csapvíz, van lehetősége ingyen hidratálni, rendelkezésre áll ugyanis néhány ivókút is.
Igen, az evés is sokba kerül a Hungaroringen, de tulajdonképpen nem sokkal többe, mint amennyit mondjuk néhány balatoni strandon kellene kifizetnünk. Az árusok elmondása szerint a menü legnépszerűbb tétele a girosz, ami kicsit ide csempészi tehát a körúti hangulatot, ennek a legolcsóbb változata 2500, tálon már 3500-at kell fizetni érte. Van retro burger 3500-ért, kürtőskalács 1500-ért (vagyis nagyjából annyiért, amennyiért egy magáról sokat gondoló karácsonyi vásárban árulnák), pizzaszelet pedig 2000-ért. Néhány helyen gondolnak a húsmentesen étkezőkre is, legalábbis erre utalt a vega tortilla néven futó kompozíció.
Arra a kérdésre, hogy az emberek nem sokallják-e az árakat, az egyik árus annyit mond: hát, mindenütt ennyi. És valóban, nemcsak az árak ugyanazok, hanem a kínálat is: mindegyik pultnál ugyanabból a 4-5 féle ételből lehet válogatni, az 1000 forintos rétes és az 1500 forintos óriáspalacsinta már csak a ráadás.
Tehát igen, egy kellemesen eltöltött hungaroringi hétvégéhez ki kell rúgni a hámból, de végül is ez olyan, mint a karácsony, évente csak egyszer van.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
