Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sem a kelet-európai dolgozók elleni kampányok, sem a Brexit nem veszi el a kedvét azoknak a magyaroknak, akik Nyugat-Európában akarnak munkát vállalni. Aki menni akar, azt már az is kevésbé érdekli, milyen munkát talál kint.
A Brexit nem annyira, a politikai helyzet annál inkább befolyásolja azokat a magyarokat, akik a külföldre távozást fontolgatják – véli Tanay Marcell, az Euwork vezetője. A legnagyobb hazai külföldi munkákat közvetítő cég ügyvezetője szerint a Brexit körüli bizonytalanságok leginkább azoknak a szemében fontosak, akik még csak most fontolgatják a munkavállalást a szigetországban, akik már ott élnek, azok nem aggódnak.
A náluk érdeklődők mindenesetre új kedvenc célpontot választottak, ami Hollandia. Ez az az ország, ahol nem várják el a helyiek az ottani nyelv ismeretét, elegendő, ha angolul vagy németül beszél náluk valaki.
Vannak persze olyanok, akiknek még ez is gondot okoz: az érdeklődők nagyobbik fele olyan állást keres, amelynél nem elvárás a nyelvismeret. A másik oldalon persze azok vannak, akik jól beszélnek más nyelven – ők azonban jellemzően magasabb képzettséggel rendelkeznek. Ez nem feltétlenül szakismeret, sokan humán tanulmányok után próbálnak szerencsét külföldön.
Ez magyarázza, hogy a Nagy-Britanniába érkezők jó része olyan állást vállal először, amely szaktudást nem, nyelvtudást viszont igényel. Tanay Marcell ezeket ugródeszka állásoknak nevezi, amelyeken keresztül akár fél évvel később is, nagyobb helyismerettel, friss kapcsolatokon keresztül sikerülhet továbblépniük egy jobb munka felé.
Az előrelépés persze nem garantált, mégis azt látják: egyre többen vannak olyanok, akik eredetileg csak néhány évre mentek ki, de felülírva terveiket, inkább kinn maradnak. Az utóbbi 2-3 évben pedig sok olyannal találkoztak, akik egyszer már hazatértek, de rájöttek, hogy a kint elért életszínvonalat itthon nem tudják biztosítani maguknak, ezért visszamennének.
És azok is egyre többen vannak, akik már nem néhány évre szeretnének kimenni, hogy rendbe tegyék a pénzügyeiket, hanem azt mondják, a hazai politikai állapotok miatt
elegük van, itt akarják hagyni az országot.
Valószínűleg ez és nem a kivándorlási kedv csökkenése magyarázza azt is, hogy az utóbbi időben csökkent a hazautalt pénz mennyisége, de még mindig óriási összegekről van szó. Az MNB legfrissebb adatai szerint 2017 harmadik negyedévében a GDP 2,4 százalékának felelt meg, 2016-ban viszont 2,7 százalékos volt ez az arány. Csak összehasonlításként: 2010-ben még mindössze fél százalékot mértek.
Azok pedig, akiknek a fő céljuk nem a pénzszerzés, magyarországi egzisztenciájuk megerősítése, Tanay Marcell szerint nem is annyira válogatósak az álláskereséskor.
Amikor az osztály harmada lelép
A távozók köre mindenesetre továbbra is főként azokból áll, akiket a szociológusok még az évtized első felében meghatároztak: főleg jól képzett fiatal férfiak vágnak neki. A szakértő ugyanakkor finomítja a képet: a jól képzettség nem feltétlenül jelent szakirányú végzettséget, inkább a nyelvtudással hozható összefüggésbe. A férfiak ugyan valóban bevállalósabbak, de már nem ritka, hogy párjukkal együtt próbálnak szerencsét, sőt, ugyanott vállalnak munkát.
Eloszlatja azt is, hogy nagyon fiatalok próbálkoznának külföldön: tapasztalatai szerint elsősorban a 27-35 éves generáció indul neki. A fiatalabbak sokat beszélnek ugyan róla, de őket még jobban visszatartják a család, a barátok.
Más kérdés, hogy a fiatalok közül ma már sokan kint képzelik el a tanulmányaikat is. Több mint tízezer magyar diák tanul külföldön, a HVG egy korábbi cikkéből pedig az derült ki, hogy a budapesti Radnóti Gimnázium érettségizőinek több mint harmadát vették fel külföldi felsőoktatási intézménybe.
Tanay Marcell szerint ehhez hozzájárult az is, hogy a legtöbb diák számára már tandíjkötelessé tették az egyetemeket. De ezen túl a röghöz kötés, vagyis az ösztöndíj fejében magyarországi munkavállalást elváró intézkedés, vagy a CEU elleni támadás is elvette a kedvét a fiataloknak az itthoni rendszertől. És aki külföldön tanul, az jó eséllyel már ott is fog munkát vállalni.
A Brexittel kapcsolatos félelmeket pedig sokszor maguk a brit egyetemek oszlatják el. Az mindenesetre biztos, hogy 2020 végéig még a mostani feltételekkel lehet felvételizni (és később a tanulmányokat végezni), illetve munkát vállalni is az Egyesült Királyságban.
Idősebbek is elkezdhetik
| Kiesnek a déli országok |
Franciaország vagy Európa déli országai már nem annyira népszerűek – pedig a Nemzetstratégiai Kutatóintézet „Menjek, vagy maradjak?” című propagandakiadványa többek között éppen azzal érvel a kivándorlás ellen, hogy Nyugat-Európában rossz az idő. A magyarázat természetesen nem az időjárás, hanem inkább az, hogy nagy a munkanélküliség, a francia cégek pedig román munkaerővel már kipótolták az üres álláshelyeiket. Az Euwork ajánlatai között is főleg németországi, ausztriai, angliai vagy hollandiai állásokat találni, és hétvégi budapesti állásbörzéjük is ezekre a területekre koncentrált. Tanay Marcell ugyanakkor kiemelte: Norvégiában furcsa módon szívesen látják a magyar autószerelőket még úgy is, hogy nem ismerik a helyi nyelvet. |
Ami pedig a skála másik felét illeti: az EuWork tapasztalatai szerint még hatvan év felettiek is keresnek munkát külföldön. A jelentkezőik 6-7 százaléka pedig elmúlt ötvenéves.
Az idősek esetében megint csak fontos szerepet játszik a család: ahogy felnőttek a gyerekeik, már nem annyira kötődnek Magyarországhoz – mondja Tanay Marcell. Egy másik tényezőt is említ azonban: nálunk sokkal erősebb a kor szerinti diszkrimináció, az idősebbeknek emiatt jóval nehezebb állást találniuk, mint Nyugat-Európában. Az idősebb nők jellemzően idősgondozóként, ápolóként helyezkednek el, a férfiak bármilyen szakmunkát elvállalnak.
Amíg a fiatalok leginkább az Egyesült Királyság felé kacsingatnak, az idősebbek számára inkább a német nyelvterület otthonos, hiszen többségük inkább ezt a nyelvet sajátította el. Ugyanígy a szakmunkások, szakképzettséggel rendelkezők is inkább Ausztriában, Németországban vagy Hollandiában próbálnak szerencsét.
Tanay Marcell ezt két dologgal is magyarázza: a hagyományosabb szakképzettséggel rendelkezők inkább az idősebb generáció tagjai, tehát nagyobb eséllyel ismerik a nyelvet. Illetve ezekben az országokban – ellentétben Nagy-Britanniával – megkövetelik a szaktudást. Még olyan területeken is jellemző ez, ahol a szigetországban nem annyira, például egy kávézóban, a vendéglátásban.
Magyarok, haza?
A szigetország annak ellenére befogadó, hogy komoly politikai nyomás nehezedik a cégekre a külföldi dolgozók nagy száma miatt. Azt az EUWorknél is látják, hogy igyekeznek például a nagy kiskereskedelmi láncokat arra terelni, hogy próbáljanak meg helyi munkaerőt alkalmazni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a már ott dolgozó külföldiekkel szemben ellenségesek lennének.
Van egy szavazói réteg, amelyik ezt a fajta nyomásgyakorlást igényli – Tanay Marcell ennyivel magyarázza a jelenséget. Azt is kiemeli azonban, hogy az olcsó kelet-európai munkaerő visszaszorítására irányuló lépéseket még a kint élő magyarok is támogatják.
A magyarok ugyanis mindenkinél gyorsabban asszimilálódnak, sokan még titkolják is azt, honnan érkeztek:
nem véletlen, hogy a lengyel vagy kínai negyedekkel ellentétben magyar negyedet nem találunk.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
Így lettünk Orbánék alatt a gazdasági kivándorlók országa
