Erdogan amióta csak hatalomra került, törekedett a sajtó megfélemlítésére. 2009-ben az ellenzéki média zászlóshajóját észbontóan magas visszamenőleges adótartozással sújtották: 2,7 milliárd eurónyi török lírát követeltek Aydin Dogantól. A médiacézár, aki egykor maga is szerepelt a televízióban, értette a finom célzást. Eladott két lapot Erdogan barátainak. Saját birodalmán belül pedig kiadta a jelszót: Erdogan minden bírálat felett áll! Ez is kevés volt a teljhatalomra törő török elnöknek, a balul sikerült puccs után egyre-másra börtönözte be az ellenzéki újságírókat! A sajtóban mindenki fél és okkal, Erdogan hívei nem bánnak kesztyűs kézzel az ellenfelekkel.

Az ellenzéki újságírókat gyakran azzal vádolják, hogy együttműködnek kurd szervezetekkel. Mivel ezek a szervezetek terroristának minősülnek, ezért a sajtó embereit is a szigorú terrorellenes törvények alapján ítélik el olykor 10-20 évre. Az Európa Tanács és az Európai Unió gyakran bírálja emiatt Erdogan elnököt, aki fütyül erre. Teljhatalmat akar, és tudja, hogy ennek egyik legfőbb feltétele a média szolgalelkű szereplése.

Ma már elég egyetlen lapot megvenni Törökországban és abban minden benne van, ami jelenleg a sajtóirányítás szerint benne lehet egy újságban. A sajtó régebben még szenzációs leleplezéseket közölt arról, hogy Erdogan családja az Iszlám Állammal üzletel. Ennek végképp vége. Ma már az egykor oly tekintélyes ellenzéki Hurriyet is beadta a derekát. Az ok: Aydin Dogan médiamágnás eladta birodalmát az Erdogan elnöknek oly kedves Demiroren családnak. Nem akar újabb visszamenőleges adóbírságokat kapni több milliárd eurós értékben. Az ellenzéki újságírókat kidobják a lapoktól és a CNN Turk televíziótól. Erdogan győzelme tehát teljesnek tűnik a sajtó frontján.

A katonai diktatúra óta nem volt ilyen egységes a média és ilyen szolgalelkű a hatalom árnyékában. Debhát Törökország háborúzik: katonái jelenleg is a kurdokkal küzdenek Szíriában. Az az újságíró, aki ezt a sajátos kalandot megkérdőjelezi a hatalom szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ekként is bánnak vele. Persze a globalizáció időszakában a médiaterror nem lehet igazán hatékony, az interneten sokféle tartalom érhető el- és nemcsak angolul. Az ellenzéki újságírás kiszorult a hazájából Törökországban, de török nyelven írhatnak az emigrációban élők a hazaiaknak. De ez elsősorban az elitnek szól. Erdogant pedig a milliók érdeklik, akik megszavazzák iszlamista-nacionalista rendszerét, amely immár felfalta a független médiát.