Most konkrétan a vagyon egy tizedéről van szó. Ezt a kb. 4,5 millió eurót az egykor mindenható elnök unokaöccse vitte át az alpesi országba. Most azért jutott holtpontra a nevéhez köthető vagyon ügye, mert februárban elhunyt. A volt tunéziai diktátor rokona jogi úton szeretett volna hozzájutni a korrupció alapos gyanúja miatt blokkolt 4,5 millió euróhoz, és jó úton is járt, hiszen rafinált ügyvédei voltak. De a Ben Ali klán egyik volt tagjának története csak csepp a tengerben – írja a francia Le Point.

A volt tunéziai államfő és családja negyvenmillió eurót tart még most is svájci bankokban. Más kérdés, hogy nem fér hozzá, de egyelőre nem is veszik el tőlük. Annak ellenére sem, hogy a 2011-es forradalom után a radikálisan megújult tunéziai államvezetés hivatalosan kérte a svájci kormányt: szolgáltassák vissza Tunéziának az oda síbolt negyvenmillió eurót.

 A svájci kormány a visszaszolgáltatás mellett döntött. De Ben Ali bevetette a bukott diktátorok szokásos fegyverét, a jogi csűrés-csavarást. Iszonyúan jól megfizetett ügyvédi csapata elérte, hogy a legfelső svájci jogi fórum megvétózza a berni kormány döntését. Mondván: nem lehet 100 százalékban bizonyítani, hogy Ben Ali svájci vagyona lopott pénz. A végső jogi stádiumban a 99,99999... százalékos bizonyítottság nem elég.

Ben Ali családi klánja évtizedeken át uralta Tunéziát. A politikus eredetileg választást nyerve lett elnök, de aztán valódi önkényuralmi rendszert épített ki. Ennek egyik alapja az ország lerablása volt. A pénzügyeket a „nemzet sógora” intézte.

Belhassen Trabelsi Ben Ali feleségének, tehát a volt First Ladynek a bátyja. Ő intézte el, hogy Tunézia jól működő cégei „visszautasíthatatlan ajánlatokat” kapjanak a megvásárlásra. Ha netán mégis ellenálltak, nagyon megbánták. A forradalom után az EU és Svájc a Ben Ali-Trabelsi klán 48 tagjának vagyonát zárolta, 400 cégről és 550 értékes ingatlanról van szó. A 2011-es földindulás előtt Tunézia a nyugati világ egyik „kedvenc” arab országa volt. Formailag volt ott minden, ami a demokratikusnak álcázott színjátékhoz kellett: parlament, jogi intézményrendszer, legfelsőbb, sőt alkotmánybíróság is – persze megfelelő, diszkrét felügyelet alatt. A veszélyes terroristákkal vagy az annak tartott személyekkel nem vacakolt a rendszer, Ben Ali titkosszolgálata likvidálta őket. Tehát ránézésre minden rendben volt: demokratikus díszletek, kordában tartott iszlám szélsőségesek, látszólagos gazdasági virágzás.

Aztán 2011 januárjában néhány kisemmizett utcai árus lázadásából forradalom, sőt az arab tavasznak nevezett mozgalom kezdete lett. Ben Ali és szűk családja még időben, több-bőröndnyi készpénzzel Szaúd-Arábiába menekült, és ott élnek azóta is, háborítatlanul. Az általuk ugyancsak ellopott és Svájcban tartott pénz körül viszont zajlanak a csatározások. Szomorú, de igaz: egyelőre az egykori diktátor ügyvédei állnak jobban. Egy tanulságos példa: az évtizedekkel ezelőtt megbukott kongói, volt zairei Mobutu Sese Seko családja nemrég több millió dollárt kapott vissza Svájcból a lopott pénzből. És reménykedhetnek Mubarak, volt egyiptomi elnök fiai is, akik szintén gazdagon részesedhetnek a Svájcba "kimentett" 260 millió euróból.