Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!

Gazdaság

Gyükeri Mercédesz
Szerzőnk Gyükeri Mercédesz

Dolgok, amelyeket 2016 végén még nehezen hittünk volna el: lassan egy éve hatalmon van Donald Trump amerikai elnök. Ez az egy év csöppet sem volt unalmas – még azoknak sem, akiket amúgy sem a gazdaság, sem a politika nem hoz lázba – köszönhetően az üzletemberből lett politikus sajátos stílusának és néha börleszkbe hajló Twitter-aktivitásának.

Kezdve mindjárt a beiktatással, amely egyben hadüzenet lett a sajtóval szemben. Az amerikai „álhírmédia” ugyanis olyan képeket közölt, amelyekből világosan látszik: a január 20-i ünnepséget jóval kevesebben követték élőben, mint négy évvel ezelőtt Barack Obama beiktatását.

Trump kapásból a „világ legbecstelenebb lényeinek” nevezte az újságírókat, legalábbis azt a részét, amely – azóta is – bírálja adminisztrációja lépéseit. A „fake news” (álhír) azóta majdnem olyan sűrűn hangzott el az elnök szájából, mint egy átlagos Fidesz-politikuséból Soros György neve, a Twitter-bejegyzések közül is nehéz volt válogatni.

Végül egy júliusi posztra esett választásunk, amelyben legidősebb fia, Donald Trump Jr. orosz kapcsolatairól szóló (amúgy a fiú által is megerősített) híreket kommentálva azt jelentette ki: „az álhírek torzítják a demokráciát országunkban.” És ezzel mélységesen egyet is értünk, csak a fake newsról mások a fogalmaink.

Kína, nem Kína

Beiktatása előtt Trump több, elődje által elfogadott lépés visszavonását helyezte kilátásba, végül azok nyertek, akik arra fogadtak, hogy először a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból száll ki.

Bár a keménykedés még egy darabig folytatódott, a szabadkereskedelem leépítését segítő további lépések végül nem követték a januári rendeletet. Sőt, Trump háborújában a legnagyobb ellenfél, Kína már-már baráttá vedlett át – egy áprilisi Twitter-posztban ugyanis, szembemenve minden korábbi bírálatával, azt közölte: „miért nevezném Kínát árfolyam-manipulátornak, mikor együttműködnek velünk az észak-koreai kérdés megoldásában”. Nem csak egy 180 fokos fordulat jele volt ez, hanem már-már egy sajátos gazdaságpolitika alapvetése.

A mexikói nagy fal

Jobbára a Twitteren ragadt meg másik kedvenc témája, az USA és Mexikó határára építendő fal kérdésében is. Volt természetesen némi egymásnak feszülés a mexikói elnökkel, de még saját államaival is, ám sokkal tovább nem jutottunk egy év alatt, mint hogy Trump szerint

1 lesz fal

2 Mexikó fog fizetni érte

 

Valahogy.

A Bowling Green-i mészárlás

Jött azonban egy meglepetés is az elnök részéről elnöksége első napjaiban: január végén egy újabb rendelettel azonnali hatállyal és meghatározatlan időre felfüggesztette hét – jobbára muszlim – közel-keleti ország polgárai számára a beutazást az Egyesült Államokba. Az intézkedés komoly felfordulást okozott, nem csak az elnök ellenzéke, a sajtó esett neki, de számos bíróság képében a jogrendszer és a való világ is.

AFP / Nicholas Kamm

A tilalom legérdekesebb része ugyanis az indoklás volt, amelyet Trump egyik leghűségesebb munkatársa, Kellyann Conway zúdított a mit sem sejtő közvéleményre. A valósággal már a beiktatást követő vitában is furcsa viszonyt ápoló főtanácsadó egy 2011-ben, Bowling Greenben történt mészárlás utáni hasonló tilalomra hivatkozott – apró porszem a hatalom fogaskerekei között, hogy sem az említett mészárlás nem történt meg, és természetesen beutazási tilalom sem követte azt.

A tilalmat végül harmadik változatában, december elején hagyta jóvá az amerikai Legfelsőbb Bíróság.

Különleges kapcsolat?

Más prominens nőknél már nem aratott ekkora sikert Trump. Nekiment Angela Merkelnek, Pocahontasnak nevezte Elizabeth Warren demokrata politikust, a leghosszabb vita azonban egy elvileg baráti vezetővel zajlott.

Theresa May brit kormányfő volt az első, aki beiktatása után – az ominózus beutazási tilalom előtt egy nappal – látogatást tett Trumpnál a Fehér Házban. A feszültségek akkor nem is jöttek még elő, csak néhány nappal később, éppen a beutazási tilalom miatt, és azóta sem igazán enyhültek. Utoljára november végén éppen a Twitteren zajlott kisebb háború a két vezető között, miután Trump egy brit szélsőjobboldali csoport ellenőrizetlen forrásból származó, fake muszlimellenes videóit osztotta meg.

Az amerikai elnök a maga keresetlen stílusában azt tanácsolta a brit miniszterelnöknek, hogy ne vele foglalkozzon, hanem a radikális iszlám terrorizmussal, amely országában zajlik. „Mi jól vagyunk!” – tette hozzá, és nyilván elégedetten konstatálta, hogy a Twitter végül nem az ő posztjait törölte, hanem a Britain First csoport vezetőinek fiókjait.

Az oroszok

Trump külpolitikája is jelentős részben a Twitteren zajlott, de az orosz befolyással kapcsolatos vádakra is rendre a közösségi oldalon reagált. Itt bírálta Robert Mueller orosz beavatkozást vizsgáló különleges ügyészt is, aki vádat emelt volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael Flynn ellen. Flynn december elején maga is bevallotta, hogy hazudott az FBI-nak nemzetbiztonsági átvilágításán, Trump azonban még ez után is azt állította, Flynnt a hazugság ténye miatt mentette fel, nem azért, mert együttműködtek volna az oroszokkal.

Trump eközben Észak-Koreának teljes megsemmisítést ígért, az egész világ rosszallását kiváltva Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, de még az UNESCO-ból is kilépett, mondván, az elfogult Izrael ellenében

Azt is túlzás lenne állítani, hogy Angela Merkellel jó viszonyt alakított volna ki, a német kancellár márciusi washingtoni látogatásának legemlékezetesebb pillanata - "rázzunk-e kezet", kérdezte Merkel - mindenesetre azt jelzi: nem igazán értette meg egymást a két legjelentősebb nyugati vezető.

Volt azonban egy ország, amelyet dicsérettel illetett Trump: Nambiát. Némileg problémás azonban, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint ilyen ország nem létezik.

Dübörög

Ennél jobban már csak az amerikai gazdaság teljesítményével volt elégedett Donald Trump. Erre ugyan sok oka nem volt, hiszen a világ első számú gazdaságának növekedése ma már elmarad az európaitól, ráadásul beígért nagyszabású élénkítő programja is várat magára.

Egy fontos dolgot azonban átvert a kongresszuson az elnök: az amerikai népnek karácsonyi ajándékként hirdetett adóreformját.

Kár, hogy ebből az amerikai nép legfeljebb közvetetten profitálhat, hiszen az új rendszer épp a leggazdagabbak adóterheit csökkenti. A vitatott reform legfontosabb eleme azonban a társasági adó 35 százalékról 21 százalékra csökkentése, kérdés, ez elég lesz-e ahhoz, hogy legfontosabb ígéretét teljesítve hazacsábítsa a külföldön gyártató nagyvállalatokat. Az EU szerint inkább kereskedelmi háborúhoz vezethet ez a lépés.

Volt Párizs, nincs Párizs

A nemzetközi viszonyok minőségét az idegenellenes kirohanások, a szabadkereskedelmet ellenző lépések mellett az sem segítette, hogy Trump – szintén korábbi ígéretét beváltva – június elején bejelentette: kilép az Egyesült Államok a világ első valóban globális klímavédelmi megállapodásából, a párizsi egyezményből is.

Akkori hírek szerint ezzel kapcsolatban még saját családjában sem volt egyetértés, végül Trump győzedelmeskedett, aki már 2012-ben kifejtette ezzel kapcsolatos nézeteit.

Vagyis hogy a globális felmelegedés fogalmát a kínaiak találták ki, hogy rontsanak az amerikai feldolgozóipar versenyképességén. A mostani amerikai hideghullám is Trump alá adta a lovat.

Trump stílus

Ezek után azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy Trump fejében az idei, szokatlanul erős hurrikánszezon is valamiféle gonosz hatalom ármánykodása. Az mindenesetre tény, hogy ellenséget sikerült találnia, méghozzá a két vihar által letarolt Puetro Rico fővárosának, San Juannak a polgármestere személyében. Az amerikai elnök szeptember végén egy Twitter-posztsorozatban Carmen Yulín Cruzt hibáztatta, amiért a vihar után nem sikerült helyreállítani az alapvető szolgáltatásokat.

A személyes látogatás sem sült el sokkal jobban: Trump Puerto Ricóban arról beszélt, hogy nem is történt akkora katasztrófa, hiszen jóval kevesebben haltak meg, mint ahány áldozatot követelt a 2009-es Katrina. És amikor végre elhallgatott, papírtörlőket dobott közönsége felé.

Az elnök texasi hurrikánvizitje is része lett a PR-katasztrófák hosszú folyamának. Itt nem is Trumppal volt igazán baj, hanem feleségének viseletét kapta fel a sajtó. Pontosabban azt a tűsarkú cipőt, amelyikben megérkezett a történelem legsúlyosabb viharát átélő Houstonba.

Melania viselete nem csak Texasban, hanem a pápánál tett látogatáson is témát adott a fake news-sajtónak: a Vatikánban a First Lady fejfedője keltett feltűnést.

A posztolás bajnoka

Trumpnak december végén több mint 54 millió követője van a Twitteren, ő maga 45 profilt követ. Decemberben naponta átlagosan négy posztot közölt, igaz, a statisztikába az is beleszámíthat, hogy karácsony előtt 29 posztját törölte. Eddig összesen 36 635 alkalommal osztotta meg gondolatait a közösségi oldalon. Tweetjei két leggyakoribb szava egy júniusi összesítés alapján a „great” (nagy) és a „Trump”, a kedvenc időpontja pedig a posztolásra a hajnali 2 és 3 közötti idősáv.

Talán a furcsa időpont lehet a magyarázat az amerikai elnök legemlékezetesebb tweetjére is, amelyben szintén a sajtó negatív covfeféjéről írt. A szó jelentését azóta sem sikerült tisztázni, az internet mindenesetre jót derült a szabad világ leghatalmasabb vezetőjén.

De legalább azt is megtudhattuk, ki a világ első számú covfefe-exportőre: Nambia.

Hogyan lehetünk okos energiafelhasználók, ha nem tudunk napkollektort felszerelni?

Aki nem tudja az e-autóját otthon tölteni, az még jobb, ha vár a vásárlással

A quickwintől az integrált megoldásokig – három pontban cégeknek az energiamegtakarításról

A rugalmas energiahasználat egyenes út a plusz bevételhez

zöldhasú
Hirdetés
Címkék
Hozzászólások megjelenítése

„Ezeket nyilvános kivégzésnek neveztük egymás között” – így kergeti felmondásba a dolgozókat egy toxikus munkahely Magyarországon

Hétfőig jelentkezhetnek az általános iskolások a középfokú írásbeli felvételikre