Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Négy éve még rettegtek az itteniek, amikor a földpályázatok kiírásával kihúzták a szőnyeget a város egyetlen munkáltatója alól. De a ménesbirtok visszaállamosítása után sokan jól jártak.
„Ja, hát a postásunk is piros Alfa Romeón jár” – mosolyognak ma már a mezőhegyesiek azon, hogy az idén milliókat kaptak bánatpénzként azok, akik a város akkor szinte egyedüli munkáltatója, a Ménesbirtok Zrt. lába alól akarták kihúzni a talajt, amikor pályáztak a magáncég által használt birtok egy-egy darabjának bérletére. Többen nem maguktól tehették ezt, hiszen soha nem foglalkoztak mezőgazdasággal, de megérezték a lehetőséget, köztük a csanádapácai katolikus iskola igazgatóhelyettese vagy éppen a mezőhegyesi postás, aki a helyi Fidesz elnökeként is funkcionált.
2013-ban írta ki az állam a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. használta földekre a bérleti pályázatokat a Földet a gazdáknak programban. Ekkor Simonka György, a térség országgyűlési képviselőjének ismerősei, rokonai közül is pályázatokat nyertek a földrészletek bérletére. Ráadásul, a földek egy részét megvásárolhatóvá is tették, 2015-ben árveréseket is tartottak országszerte, így a mezőhegyesi földeket is kiírták licitre. Ekkor megmozdult mindenki, aki élt és mozgott, és aki úgy látta, küszöbön áll a birtok szétesése. A hvg.hu is írt erről itt, itt és itt. Az ellenzéki pártok éppen két évvel ezelőtt aztán egy tüntetést is szerveztek, amelyen nem voltak ugyan túl sokan, de a kormány kisvártatva bejelentette, hogy mind a földpályázatok, mind az árverések eredményeit megsemmisíti. A földbérletre pályázók kártalanításáról is döntött, hektáronként 150 ezer forint bánatpénzt kaptak. Ebből futotta a postásnak Alfa Rómeóra, igaz, csak használtra.
Ma már legyintenek erre a mezőhegyesiek: „Itt mindenki négykézláb csúszna ma, ha engedték volna feldarabolni a földeket” – hallani innen is, onnan is. Inkább azt várják, hogy mi vár rájuk a visszaállamosítás után, hiszen a gazdaság 2004-es privatizációjáig az állammal éltek szimbiózisban. Mivel a városban a betakarítás után hegyekben áll a cukorrépa, még a cukorgyár elindulásában is bíznak.
A „kéremszépen könyv” valószínűleg nem jön vissza
„Hiszem, ha látom” – ezt egy nyugdíjas mezőhegyesi férfi mondta hunyorogva a cukorgyár esetleges újraindítására reagálva. „Itt sosem volt maszekolás, mindig az államtól, a gazdaságtól függött mindenki” – hozta értésemre magyarázatképpen a férfi. „Mi bent laktunk a cukorgyárban, az apám 47 évig volt cukorfőző, én is 27 évet lehúztam még ott – az éppen a háza előtt fáit metsző hajdani cukorgyári munkásnak aztán megoldódik a nyelve. – Volt egy 'kéremszépen könyv', ebbe kellett beleírni, hogy mire van szüksége a dolgozónak, aztán megoldottuk” – sorolja a férfi tovább, hogy mi mindent kaptak az államtól. Nem csak a cukorgyári dolgozók, hanem az állami gazdaságnál levők is kaptak havonta jegyet, cukrot, kedvezményes lakáshitelt, fejadagot. „Mezőhegyesen mindig egy kicsit jobban éltünk, mint másutt” – ezt már egy asszony teszi hozzá nosztalgiázva.
Ez már a múlt, 1997-ben bezárt a cukorgyár, aztán 2004-ben magánkézbe került az állami gazdaság. A Ménesbirtok Zrt. tulajdonos-vezérigazgatójának, Kun Mihálynak is igyekeznie kellett, a 400 dolgozónak volt cafetéria, meg egy kis pluszmunka idényben. A 2010-es katasztrofális jégverés alapjaiban rengette meg a céget, a 8000 hektáron gazdálkodó vállalkozásnak szinte mindene odalett. Mire éppen összeszedte volna magát, jött a hír, hogy az állam szétosztja a földeket. Jött az újabb rémület, mi lesz a várossal, amely 230 évvel ezelőtt már eredetileg is egy katonai bázist kiszolgáló gazdaság körül jött létre. Most ez a felhő is elvonult, szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt megvette az állam a Ménesbirtok Zrt.-t.
Ennél kacifántosabb nem is esett meg az agrárcégek történetében, még a 2002-es „piszkos tizenkettő” privatizációját is egyszerűbben levezényelték. De a mezőhegyesieket már nem érdekli, hogyan kényszerítették térdre a magáncéget, a lényeg, hogy megmenekültek. Kovács István, aki már 2010-ben is a gyár újranyitásáért gyűjtött aláírásokat, nem adja fel. Akkor azt az ígéretet kapta, hogy az uniós cukorkvóták – amelyeket a túltermelési válságot orvosolandó rendelt el Brüsszel – kivezetése után térjenek vissza az ügyre. Hát, most itt az idő, a kvótákat megszüntették.
Cukorgyár nem lesz, de minden más igen
„Éppen egy fél órája egyeztettünk a tejfelvásárlóval” – utal arra Farkas Sándor, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos arra, hogy végül a jó minőségű tejet előállító tehénállomány átvételéről is sikerült megállapodniuk a tangazdaság jogelődjének tulajdonosával, Kun Mihállyal.
Abban az irodában ülünk le beszélgetni, amelyben utoljára még éppen az ex-vezérigazgatóval az akkor lehetségesnek tűnő jövőről, a cég állam ellen indított peréről beszélgettünk. A magáncég azért perelt, mert élő haszonbérleti szerződések ellenére írták ki a pályázatokat. Ez a per okafogyottá vált. A hoppon maradt pályázók is perelhettek volna éppen akár az elmaradt haszon miatt is, de a bánatpénzzel betömték a szájukat.
A céget végül tavaly novemberben vásárolta meg az állam 2,1 milliárd forintért, de ez még csak a belépő volt a 10 000 hektáros mintagazdaság felépítéséhez, amelynek talpra állításához további tőkebevonásra van szükség.
Információink szerint a cég megvásárlásán túl még nagyjából 8 milliárd forintot fognak elkölteni Mezőhegyesen a közeljövőben, és bár itt még nem lesz vége a dolognak, cukorgyár nem lesz.
„A cukorgyártást ugyan stratégiai ágazatnak gondolom, hiszen a hazai kisfogyasztók egyharmadát tudjuk csak itthon előállított cukorral ellátni” – ezt megerősítette ugyan Farkas Sándor, de azt, hogy Mezőhegyesen lesz még egyszer cukorgyár, kétli, mert bár nosztalgiázni ő is szokott, de szerinte ha lesz is újra magyar cukorgyár, akkor az a logisztikai szempontokat figyelembe véve nem Mezőhegyesen lesz.
Azt is megtudtuk a kormánybiztostól, hogy a hibridkukorica-vetőmagra koncentráló helyi üzemet a francia tulajdonostól nem tudták visszavásárolni, de abban megegyeztek, hogy a tangazdaság területéről egyre növekedő mennyiségben ellátják majd a francia Limagrain Zrt.-t. A vetőmagüzem 2014-es eladása okozott némi fejtörést a visszaállamosítás után, ugyanis az üzem területén levő szárítót, tárolót sem tudták volna használni a betakarítás után, ha nem köt az állami tangazdaság bérleti szerződést ezekre a francia tulajdonossal. Most a Ménesbirtok azt tervezi, hogy új szárítót, tárolót és takarmánykeverőt is épít, ezekre rövidesen már a közbeszerzéseket is kiírja, s ha minden igaz, ezek jövő ősztől már működni is fognak..
Újjáéledő monarchia-hangulat
„Egyetlen mezőhegyesi sem veszítette el a munkáját az államosítással, a kötelező béremeléseken túl tízszázalékos fizetésemelést is kaptak a tangazdaság alkalmazottai” – számolt be Papp István, a zrt. vezérigazgatója.
A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság a Földművelési Minisztériumtól a helyben folyó szakképzést is átvette szeptembertől, ennek oktatási tervét teljesen a tangazdaságnak rendelik alá, az itt tanulók számára kötelező gyakorlati hely lesz a Ménesbirtok. A felsőoktatási intézményekkel nemrégiben állapodtak meg, a diplomás agrárszakemberekre is számítanak majd.
Egy új agrárközpont létrehozásának a szándékát támasztja az is alá, hogy a hajdan nőtlen gazdatisztek elszállásolására épült városházára – tréfás helyi nevén: Kan-tár – a most két fővel működő okmányiroda helyett számos agrárügyi funkciót telepítenének, ezért az állam meg is vásárolja az önkormányzattól a műemléki épületet.
Rossz nyelvek szerint a kisváros monarchiabeli miliőjét megismerve lett kedves a kormány számára a település, amely hosszú évek óta várja, hogy felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. „Az egész megyében összesen nincs annyi műemlék, mint Mezőhegyesen” – mondják sokan az egyébként valóban méltatlanul eldugott településről. A rothadó vasútállomás mását már évekkel ezelőtt több százmillió forintért megépítették a szentendrei Skanzenben. Hátha most az eredetire is futja majd.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
Rákay Philip igazgatósági tag lett a mezőhegyesi ménesbirtokon
