Hiába kerül  Svájcban a világátlag két és félszeresébe egy kiló marhahús, a helyi minimálbérből élőknek mégis csak 3,1 órát kell dolgozniuk, hogy megvegyék. Magyarországon ehhez képest az átlagnál 40,2 százalékkal olcsóbb, mégis négyórányi keresetnek felel meg az ára – derül ki a 2017-es húsárindexből, amelyet a Bloomberg segítségével egy brit cateringcég állított össze.

A Caterwings igen alapos munkát végzett: a főbb hústípusonként és 52 országra lebontva nézték meg, mekkora a fogyasztás, mennyi az átlagár és hány órát kell egy alacsony keresetűnek dolgoznia, hogy vásárolhasson. Az említett marhahús egyébként az indonéziaiak számára a legelérhetetlenebb (23,6 óra munka bére az átlagos ár), de az oroszoknál is több mint fél hétig (21,8 órát) kell dolgozni, pedig az ár mindkét esetben kétharmada a világátlagnak.

Magyarországot a középmezőnyben (a 25-30. hely környékén) találjuk – mármint a minimálbérhez viszonyított árak esetében. Ha viszont az átlaghoz hasonlítjuk a húsárakat, a lista vége felé (a 42-44. helyen) találjuk az itteni üzletekben július közepén mért (nem akciós) árakat.  A kivétel a halak és tengeri herkentyűk kategóriája, ahol gyakorlatilag a világátlagnak megfelel a magyar árszint – egy kiló lazacért vagy rákért pedig már a minimálbérből élőknek csaknem egy napig kell dolgozniuk.

Átlagosan egyébként a 45. helyen van a magyar húsár, amely csaknem 37 százalékkal olcsóbb az átlagosnál. A lista elején a svájciak vannak: náluk 42 százalékkal magasabbak az árak, a végén pedig az ukránok, ahol mindössze a felét kell fizetni .

Ami meglepő, hogy a nyomott bérszinthez képest magasnak számít a magyarországi fogyasztás: az egy főre jutó éves 76 kilós mennyiséggel a 24. helyen vagyunk.

A legnagyobb húsevők az ausztrálok: náluk 111,5 kiló az éves átlagos fogyasztás. Vagyis minden egyes ausztrál naponta 30 deka húst töm magába. Indiában ehhez képest 4,4 kilót mértek – ami napi 1,2 dekát jelent mindössze.

Az igen részletes lista adatait itt lehet böngészni: 2017 Meat Price Index