Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Itt a lehetőség Orbán Viktor számára, hogy egy sajtótájékoztatóval megállítsuk Brüsszelt, ami egyaránt okozna megdöbbenést az unióban és a hazai ellenzék körében – írja véleménycikkében Bartha Dániel, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány igazgatója.
Az ember ritkán vállalkozik arra, hogy egyszerű halandóként tanácsokat adjon a kormányzatnak. A helyzet azonban nem túl rózsás. Brüsszelt nem sikerült megállítani, és az új fiú miatt már Párizs is szorongat. Természetesen rövid távú megoldásként ott a lehetőség arra, hogy teleplakátoljuk az országot „Állítsuk meg Párizst!” és „Állítsuk meg Berlint!” feliratokkal, de a rapid pénzégetésen kívül kevés az esély arra, hogy Macron és Merkel politikáját megváltoztassuk. Ráadásul ez a plakátolás is mostanában olyan zűrös ügy.
Szóval, úgy áll a helyzet, hogy Európa vezetői kétsebességes Európát akarnak, amelynek egyik része a jelenlegi értelmezés szerint a schengeni zónán belül található, euróövezethez tartozó országokat takarja. Aki tehát Schengenen kívül van, duplán bajban van (Románia, Bulgária, Horvátország, bár ez a kritérium Ciprus és Írország még háttérbe szorulhat, hiszen ez utóbbi kettő sem tagja a schengeni övezetnek, de már bevezette az eurót). Ráadásul a franciák ennek a belső övezetnek külön költségvetést szeretnének, ám az, hogy erre újabb forrásokat fordítanának, igencsak valószínűtlen. Röviden tehát: a mostani költségvetéshez fognak nyúlni, vagyis az EU-ból érkező kohéziós és agrárpénzeink is veszélybe kerültek.
Ráadásul az ügyben megszólaló európai vezetők nem csinálnak titkot abból, hogy a kétsebességes Európa egyik fontos funkciója a zűrös közép-európai országok karanténba helyezése. Az egységet sikerült is megbontani, pozsonyi vezetők európai roadshowt szerveztek, ahol nem győzik hangsúlyozni, hogy bizony Szlovákia az euróövezet tagjaként az első fokozathoz kíván tartozni, és
ha ehhez ott kell hagyni a V4-et, a döntés meghozatala nem tart majd tovább 1 másodpercnél.
Mindezen problémák tetejében közelednek a hazai választások, és rezsicsökkentés ide, sikeres nemzeti konzultáció oda, a magyar közvélemény rosszul fogadná a körön kívülre kerülést. Tehát mit is tegyünk most?
Be kell jelenteni Magyarország euróövezethez történő csatlakozási szándékát.
Persze miért is kéne bejelenteni, hiszen ezt mindig is vállaltuk, csak a céldátum tolódott ki folyamatosan a távoli jövőbe. Ez azonban nem jelenthet akadályt, hiszen ha épületeket fel lehet avatni 3-4 alkalommal, akkor miért ne lehetne egy sokkal nagyobb projektet többször is bejelenteni. Amit konkrétan be lehetne jelenteni, az az ERM II árfolyamrendszeréhez – az euró előszobájához – történő csatlakozás. Itt Magyarországnak a középárfolyam egyoldalú leértékelése nélkül lebegtetnie kell valutáját. Tehát a kormánynak még mindig lenne 2 éve, hogy meggondolja magát.
Mit vesztenénk ezzel? Elsősorban Matolcsy György jegybanki devizaárfolyamon elkönyvelt profitját, amelyből alapítványokat hozott létre és tart fenn nagyobb részt euróból álló tőkéjük hozamából. Ennek ő biztosan nem fog örülni. Mint ahogy lengyel barátaink sem repesnek majd attól, hogy rövid időn belül másodszor is hátba szúrjuk őket.
A cseheket csak azért nem zavarná annyira, mert bár hivatalosan tagadják ezt a szándékot, a korona euróárfolyamhoz kötésének megszüntetésével valójában az ERM II rendszerhez történő csatlakozás lehetőségét teremtette meg a kormány. Jó oka van Prágának, hogy ne reklámozza ezt a tervet. Közelegnek a választások, és a közös valuta nem túl népszerű a cseheknél. A választások után, persze kizárólag az eredmény függvényében, senki ne csodálkozzon, ha ők (is?) belépnek az ERM II. árfolyamrendszerbe.
A helyzet azonban valóban nem ilyen egyértelmű. Az euró magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról nincs konszenzus a szakértők között. A bevezetése esetén jelentkező haszon ugyan nem megjósolható, de a második körbe kerülés, illetve a csatlakozási lehetőség megszűnése beláthatatlan károkkal járhat. Az a mítosz, amely szerint az EU perifériáján lévő országoknak kifejezetten káros lehet a közös valuta, megdőlni látszik a jelenlegi spanyol növekedést elnézve, de Szlovákia, Lettország, Litvánia és az észtek példája sem a kudarcot vetíti előre.
De mit is nyerne a kormány egészen biztosan?
Először is az uniós döntéshozók komoly bajban lesznek, amikor a magyar miniszterelnök EU-ellenes és integrációellenes alapállását bírálják. A kétsebességes Európát jelenlegi koncepciójában megakadályozzuk és megmutathatjuk, hogy az Alpok keleti oldalán is van európai vezető. Ez utóbbi egyébként Orbán Viktor vesszőparipája is. Míg nyugaton elsősorban a populizmussal kötik össze a problémát, mondván Közép-Európa vezetői mindent döntést a közvélemény támogatása esetén hoznak csak meg, és ezért sincs euró, addig Orbán általában hiányolja azokat a bátor, szókimondó és intézményi reformokat keresztülnyomni képes vezetőket, akik a múltban képesek voltak formálni Európa jövőjét. Ne legyenek illúzióink, ilyenkor általában magára (is) gondol. Ám eddig könnyedén lesöpörtek az érveit azzal, hogy csak negatív célokat tud képviselni, csak rombolni tud.
Egy európárti lépésre a kritikusok sem tudnának nagyon mit mondani.
Másodszor: a magyar közvélemény támogatása sem kérdés az Eurobarometer kutatási adatai szerint. Az eddigi veszély, miszerint az euró esetleges bevezetése napvilágra hozza a bérkülönbségeket és tovább erősíti az elvándorlást, nem tűnik azonnali kockázatnak. A kormány ugyanis látványosan távolodik korábbi politikájától, melynek értelmében a bérek mesterséges lenyomásával kívánta megőrizni Magyarország versenyképességét. Az euró reális bevezetési időpontjára a szakadék jelentősen csökkenhet (de meg nem szűnik). Az ellenzők elsősorban eddig is a kormánypártok támogatói közül kerültek ki, így politikai kampányolással akár jelentősen lehetne növelni a támogatók számát.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy miközben a bérszint gyorsan növekedni kezdett, a termelékenység növekedése nem tudja követni ezt a tempót, így Magyarország versenyképessége folyamatosan csökken. A Brexit tanulságait levonó befektetők számára pedig még inkább felértékelődött a stabil környezet, amelynek jelenleg az euróövezeti tagság lenne a legerősebb szimbóluma.
Végül és egyáltalán nem utolsósorban a választások előtt egy nagy pofont kapna a teljes hazai ellenzék. A következő hónapokat úgy lehetne tematizálni, hogy a baloldali pártoknak egyértelműen támogatniuk kellene a kormányt, ha a szavazóik álláspontját akarják képviselni. Az igazi fejtörés azonban a Jobbik pártközpontjában alakulna ki. Nincs ugyanis nagyon más választásuk, mint az euró ellen kampányolni, és ez lerombolná a cukiskodó EU-barát képet, amit az elmúlt hónapokban igyekeztek kialakítani.
Tehát Miniszterelnök Úr! Itt a lehetőség, hogy megállítsuk egy sajtótájékoztatóval Brüsszelt! Merjünk nagyok lenni!
A slusszpoén persze az, hogy a hosszú tárgyalási szakasz miatt még azt is megteheti: 2019-ben, az EP-választások után bejelenti, mégis marad a forint.
A szerző az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány igazgatója
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
