Az illiberális állam az állami önkény, a kiszámíthatatlanság birodalma: a hatalom jóindulatától függő alattvalókká teszi polgárait. A liberális jogállam a szabadságra épít, ahol a legfőbb korlát a mindenkit egyenlően mérő, tisztességes viszonyokat és versenyt biztosító törvény.

Közismert tény, hogy Magyarországon a kisebb cégek a számla kifizetések visszatartására kényszerülnek. Ezért javasoltuk, hogy a céges számlákat jövő év elejétől harminc napon belül kelljen kifizetni. Az ugyanis tűrhetetlen, hogy a nagyobb cégek a kisebb cégek fejlődési lehetőségét szívják el a hónapokig halasztott, nekik járó összegek kifizetésével.

Ma teljesen természetes az, hogy egy beszállító a nagyobb cégeket két, három vagy akár hat hónapig is a maga zsebéből finanszírozza. A nagyobb cégek ugyanis visszatartják a kisebbek kifizetését. Olyan szerződéseket kötnek velük, amelyben több hónapos fizetési határidők szerepelnek. A bíróságok és az ügyvédek tehetetlenek, hiszen jogszerű szerződésekben lefektetett megegyezésekről van szó, amelyek támadhatatlanok.

A ma érvényes Polgári Törvénykönyv a felekre bízza a határidő megállapítását. A polgári jog egyenrangúként kezeli őket, holott a valóságban szó sincs egyenrangúságról. Egy megyei zöldség-nagykereskedő ma nem fog egy országos kiskereskedelmi lánccal vitatkozni a fizetési határidőről. Örül inkább, hogy van egy nagy tételben vásárló vevője.

Miért kell szabad piaci szereplők közötti megállapodásokba beavatkozni? – kérdezhetné valaki. Azért, mert a jogi egyenlőség ezekben a piaci megállapodásokban nem jut érvényre.

A hosszú határidők miatt a kisebb cégek finanszírozzák a saját zsebükből, hogy a nagyobbak még több profithoz jussanak a visszatartott pénzek megforgatásával. Különösen zavaró, amikor az állami intézmények, állami tulajdonú cégek vagy éppen külföldi tulajdonú cégek teszik ezt, holott ez utóbbiak a magyarországinál sokkal jobb hitelezési környezetben jutnak pénzhez. A rossz példa ragadós: a magyar tulajdonban lévő cégek is gyorsan megtanulják és alkalmazzák a hazai kisebb vállalatokkal szemben a fizetések lassítását.

A Liberálisok elnökeként olyan törvényjavaslatot nyújtottam be ezért a közelmúltban, amely jövő év elejétől, 2018 január 1-jétől előírná, hogy minden számlát harminc napon belül ki kell fizetnie minden gazdálkodó szervezetnek (az államnak és az állami tulajdonú cégeknek is). A magáncégek egymás között is csak harminc napra állíthatnának ki számlát.

A törvény elfogadása gátat szabna a cégeket kiszipolyozó mai gyakorlatnak. A kifizetések felgyorsulása növelné a rendelkezésre álló tőkét és pénzt, a munkaadók helyzete stabilabbá válna, s könnyebbé válna a gazdálkodás, a tervezés, több munkahely teremtődne, és a munkavállalók is jogosan mondhatnák: ne zsebbe, hanem látható módon fizessék ki a jövedelmüket. Ezzel a gazdaságot is tovább fehérítenénk.

Több százezer vállalkozás tulajdonosa, családja, munkavállalói számára teremtenénk normális körülményeket a törvényjavaslattal.

Akik Nyugatra vándorolnak manapság Magyarországról, azok még a honvágyukat számba véve is azt mondják: kiszámíthatóbb, nyugodtabb az élet Nyugat-Európában. Mindenki tudja, a stabilitás, a kiszámíthatóság szárnyakat ad az embereknek. Főleg olyan alapvető dolgokban, mint egy számla egy hónapon belüli kifizetése. Arról nem is beszélve, hogy a pontosabb szabály életünk más területén is megteremti a normális szabályok kialakításának az igényét.

Tudom, hogy ez egy hétköznapi probléma. De nekünk, liberálisoknak is világossá kell tennünk, mennyire fontosak nekünk a mindennapi gondok, bajok. Az elmúlt huszonöt évben a makrogazdaság és a nagy piaci szereplők szabadságának biztosítása sokszor fontosabb volt a számunkra, mint a piacgazdaság összes magántulajdonosának, így a mikro-, kis- és közepes vállalkozások, meg az önfoglalkoztatók érdekeinek hatásos képviselete és védelme. Ők mindannyian a saját személyükben vannak kitéve a piacgazdaságnak (még a munkavállalók védelmével sem rendelkeznek, s nem gondoskodik róluk senki más, csak saját maguk).

Javaslatunkat azért tettük meg, hogy mindenki láthassa: az eddig elhanyagolt piaci szereplők védelmét és érdekeik képviseletét nem lehet tovább halogatni. A szabadság védelme nem csak az állami tulajdon lebontásában és a piacgazdaság kialakításában, hanem a piacgazdaság mindennapi működésében is folyamatos politikai képviseletet igényel. Ez is az illiberális állammal szembeni fellépés része kell, hogy legyen.

A szerző független országgyűlési képviselő, a Liberálisok elnöke