Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kemény ellenféllel találta magát szemben ötvenedik EU-csúcsán a magyar miniszterelnök. Az újonc Emmanuel Macron francia államfővel, aki az unió mélyreható reformját szeretné, ám a brüsszeli találkozó előtt világossá tette: ő sem akar minden áron barátkozni a magyar kormánnyal.
Ritkán látott tömeg várt Emmanuel Macronra a brüsszeli EU-csúcs első napján. A francia államfő, akinek ez az első alkalma bemutatkoznia 27 kollégája – és a brüsszeli találkozó minden újdonságra éhes, ezres újságíróhordája – előtt, nem is okozott csalódást. Mint aki még mindig nem bírt elszakadni az elmúlt hetek intenzív kampányolásától, az európai együttműködés fontosságát, a kontinens érintő veszélyek elleni közös fellépést, az „eredeti ígéreteihez hűtlen” unió mélyreható reformját hirdette – a fotózgató sajtómunkatársak nagy számából ítélve sikerrel.
Macront látszólag kollégái is lelkesedéssel fogadták, mindössze egyetlen állami vezető akadt, aki egyből nyíltan beszólt neki. Nyilván kitalálták: ezt a kormányfőt Orbán Viktornak hívják.
Bár a magyar kormánypárti sajtó, követve az orosz propagandagépezetet, az elmúlt időszakban többször indított támadást Macron ellen, Orbán Viktort aligha ez motiválta, amikor az európai politikusokhoz képest igen szokatlan stílusban vágta francia kollégája fejéhez azt, hogy nem illik az elitklubba.
Orbán Viktor villámértékelése a felvételen 5:20-tól hallható, és alább olvasható:
„Új fiú a francia elnök, most jön először csúcsra. Meg fogjuk nézni, meg fogjuk ismerni. Biztos vannak elképzelései. Van itt már azért néhány veterán, aki több mint tíz éve húzza itt az igát. Nyilván ki fogja magát itt ismerni.
A belépője nem túl biztató, mert tegnap azt gondolta, hogy az a barátságnak az a legjobb formája, hogy mindjárt belerúg a kelet-közép-európai országokba. Ez itt nem szokás, de szerintem majd ő is kiismeri magát.”
A játszótéri stílus előzménye egy interjú, amelyet Macron a csúcs elé időzítve adott nyolc európai lapnak. És amelynek a legkeményebb kijelentése felveszi a versenyt Orbán mondataival is:
„Európa nem egy szupermarket. Európa közös sors. Azok az európai országok, amelyek nem fogadják el a szabályokat, szembe kell nézniük ennek politikai következményeivel.
És ez nem csak a Kelet és a Nyugat közötti vita. Mindenkihez tisztelettel fogok szólni, de nem vagyok hajlandó kompromisszumokra az európai értékekkel – a szolidaritással vagy a demokratikus értékekkel – kapcsolatban” – fogalmazott a francia elnök.
Európa felkent megmentője
Macron nem most kezdett el az európai értékekről beszélni: az elnökválasztási kampányának is központi eleme volt. Méghozzá úgy, hogy nem csak az euroszkeptikus ellenfeleit ostorozta, de magát az EU-t is. Azt csütörtökön Brüsszelben is elismételte: mélyreható reformokra van szükség, hogy Európa „hű legyen eredeti ígéreteihez”.
Eközben persze azt sem felejti el, mit ígért a saját választóinak. A visegrádi négyek és a francia államfő péntek reggeli találkozója így várhatóan még annál is keményebb lesz, mint Orbán csütörtöki beszólása.
A fő vitapontnak azonban nem olyan szimbolikus dolgok ígérkeznek, mint a demokratikus értékek tiszteletben tartása. Ennél sokkal húsbavágóbb kérdésben csapnak majd össze: a „szociális dömping” újra felmelegített témájában. A nyugatiak azt várják el, hogy a keletiek is az egyes szakmákban bevett bért kapják a náluk végzett munkáért. A keletiek attól tartanak, ha nem tudnak olcsóbban dolgozni, elveszítik megbízásaikat. A nyugatiak azzal érvelnek, hogy így honfitársaik nem kapnak munkát, a keletiek azzal, az EU-ban szabad a verseny.
A kérdés Magyarországon is több tízezer embert érint: azokat, akik egy magyar cég alkalmazásában valamelyik nyugat-európai országban végeznek munkát. Franciaországban elsősorban fuvarozókról van szó, akiket a kiküldetési és mobilitási szabályozás reformjával igyekeznek sarokba szorítani.
A legradikálisabb álláspontot pedig az új francia vezetés képviseli – Macron brüsszeli sajtótájékoztatóján még azt az érvet is bedobta, hogy ez a feszültség vezetett a szélsőséges politikai pártok megerősödéséhez. Mint mondta: még a bolgár miniszterelnök is amiatt panaszkodott neki, hogy az ő országába is érkeznek olyanok, akik a helyi béreknél alacsonyabb fizetésért hajlandóak dolgozni. (Kétségeink lehetnek persze afelől, hogy Bojko Boriszov szintén uniós munkavállalókra gondolt, hiszen Bulgária az EU legszegényebb tagállama.)
Magyarország számára külön rossz hír lehet, hogy Macron – egyik elődjéhez, Nicolas Sarkozyhez hasonlóan – nem csak szociális, de adódömpingről is beszél. Ez alapvetően az alacsony társasági adót jelenti, amely – főleg az euróövezetben – gyakorlatilag az egyetlen eszköz a tagországok kezében arra, hogy befektetőket csábítsanak az országukba.
Magyarország nem euróövezeti tag ugyan, ám a fő adu a mi országunk kezében is ez. A tao mindössze 9 százalék, ami a legalacsonyabb az egész EU-ban. A francia cégek ehhez képest 33,3 százalékot fizetnek – ennél már csak a belgáknál (33,99) és Máltán (35) vár többet az állam.
Szolidaritás pénzért?
Az igazi darázsfészek azonban nem az adó vagy a kamionosok kérdése, hanem az EU 2020 utáni költségvetése lehet. A hétéves költségvetési keretről a következő hónapokban kezdődik a vita – a Bruxinfo információja szerint már a jövő héten közzéteszi a bizottság ezzel kapcsolatos javaslatait –, és a fő kérdés az lesz: megmaradnak-e a felzárkóztatási támogatások, ha pedig igen, azok kifizetését kötik valamilyen politikai kritériumhoz.
Amíg Magyarországon jelenleg a legtöbb fejlesztés ilyen pénzből valósul meg, a franciák a büdzsé nettó befizetői. (És a mérleget csak némileg billenti el a másik irányba, hogy az agrártámogatásokból az ottani gazdák kapják a legtöbbet.) Bár korábban a német kormány és Vera Jourová belső piaci biztos fenyegette már a magyarokat és a lengyeleket a források megvonásával, ha nem tartják tiszteletben a jogállamiság alapelveit, a Bruxinfo szerint a biztos főnöke, Jean-Claude Juncker nem támogatja ezt a megközelítést.
Macron ebben a kérdésben eddig nem nagyon nyilvánított véleményt, htrua nem vesszük tekintetbe azt, hogy többször elismételte: a lengyeleknek és a magyaroknak is szolidárisnak kell lenniük – a menekültkérdésben.
Varsóval szemben egyébként nem Macron, hanem elődje, Francois Hollande játszotta ki a támogatáskártyát: a volt francia államfő akkor hívta fel a lengyelek figyelmét arra, hogy országuk kapja a legtöbb EU-forrást, mikor márciusban megpróbálták megvétózni a lengyel EU-elnök, Donald Tusk újraválasztását.
Más sebességfokozatban
Más kérdés, hogy Macron Európájába nem csak a jogállamisági kérdések miatt fér bele nehezen Lengyelország és Magyarország. A rendszer fő hajtóereje az ő szemében a gazdasági együttműködés erősítése lehet, amit a közgazdászok egy jól (de legalább normálisabban) működő euróövezetként határoznának meg, a politikusok pedig a „kétsebességes Európa” jelzővel illetik. Varsó és Budapest pedig annak ellenére nem lelkesedik ezért az ötletért, hogy nem feltétlenül a kizárásuk a tét. Számos területen éppen ez a két kormány nem szorgalmazza a szorosabb együttműködést.
Az mindenesetre pozitív fejlemény lehet a franciák szemében, hogy a most induló védelmi alapba a magyar kormány beszáll – a lengyelek azonban ebből is kimaradnak. Mindez azonban aligha töri meg a két ország egységét (Tusk újraválasztásának magyar támogatását is csak néhány óráig tartó duzzogás követte), a mai találkozó tétje így az lesz: Varsó és Budapest Macronban találja-e majd meg az új ősellenséget, vagy netán őket is meggyőzi a fiatal politikus dinamizmusa.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
