Szerdai ítéletében a bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a végrehajtói eljárásban kizárólag akkor alkalmazhatók a fordított adózás szabályai, ha az értékesítés tárgya ingatlanvagyon, az irányelvvel tehát összeegyeztethetetlen a magyar áfatörvény azon rendelkezése, amely ezt kiterjeszti az ingóságokra is.

Az ügy előzménye, hogy egy magánszemély végrehajtói eljárásban vásárolt egy mobilhangárt egy fizetésképtelen cégtől, amely az egyenes adózás szabályai szerint állított ki az ügyletről számlát, az így beszedett áfát az eladó megfizette az adóhatóságnak, a vevő pedig ezután gyakorolta áfalevonási jogát.

A NAV azonban később úgy ítélte meg, hogy ez olyan ingatlanügyletnek minősül, amelyre az uniós irányelv alapján a fordított adózás szabályait kellett volna alkalmazni, azaz az áfát közvetlenül a vevőnek kellett volna megfizetnie.

Ugyan a költségvetést nem érte adóbevétel-kiesés, a szabálytalanság miatt a vevőt megfosztották az adólevonás lehetőségétől, illetve a kérdéses áfaösszeg felének megfelelő nagyságú adóbírsággal sújtották.

A bírói testület emellett szerdán kimondta azt is, hogy nem ellentétes az uniós joggal a magyar adóhatóság gyakorlata, amelynek alapján a fordított adózás hatálya alá tartozó ügylet beszerzője annak ellenére sem élhet az értékesítőnek tévesen megfizetett adó levonására vonatkozó jogával, hogy utóbbi befizette ezen adót az államkincstárba.

A törvényszék ugyanakkor kiemelte, amennyiben a tévesen megfizetett adó visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik a beszerző számára (például az értékesítő fizetésképtelensége miatt), a közösségi jog megköveteli, hogy a beszerző közvetlenül az adóhatóságtól kérhesse a visszatérítést.

Az arányosság elvével ellentétes, hogy a nemzeti adóhatóság a fizetendő adó 50 százalékát kitevő adóbírságot szab ki, miközben nem esett el adóbevételtől és nem merült fel adócsalásra utaló körülmény sem – hangsúlyozták az ítéletben.