Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2011. március 11-én a közép-európai idő szerint 6 óra 46 kezdődő tóhokui földrengés, valamint az azt követő cunami elképesztő csapást mért az atomenergiában mint a modern kor energiahordozójában hívő Japánra. Öt évvel a Fukusimában történt nukleáris baleset után azt már tudni lehet, azt emberi mulasztások idézték elő, s hogy a tragédia könnyen a 250 kilométerre lévő Tokió, illetve a környékén élő 50 millió ember evakuálását is követelhette volna. Sok minden azonban ma sem ismert, illetve az elmúlt években feledésbe merült. Az áldozatoknak is, magunknak is tartozunk azzal, hogy amit lehet, felidézünk.
Idén február közepén egy polgári bíróságon kimondták, hogy bár a 2011. március 11-ei földrengés és az azt követő cunami nem, de az ezeket követő, nukleáris katasztrófával végződő fukusimai atombaleset megelőzhető lett volna. A vizsgálóbizottság úgy találta, a történelemben csak a csernobili katasztrófához mérhető katasztrófa elkerülhető lett volna, illetve hatékonyabb lépésekkel legalább a következményeit enyhíteni lehetett volna. Az illetékesek azonban nem tették meg a megfelelő intézkedéseket a az erőmű és a környéken élők biztonságáért.
Az aligha jelent gyógyírt bármire is, hogy két hete – öt évvel a katasztrófa után – vádat emeltek az erőművet üzemeltető Tepco egykori elnöke és két alelnöke ellen (a 75 éves Kacumata Cuneszihával, illetve a 65 éves Muto Szakaevel és a 69 éves Takekuro Icsiróval szemben halált és sérülést okozó, foglalkozás körében elkövetett hanyagság a vád). Hivatalosan azonban ma sem ismert, hogy maga a fukusimai baleset hány halálos áldozatot követelt, illetve az milyen hatással volt (és van ma is) az egykor a régióban élőkre, illetve a környezetre. Az viszont biztos, hogy a Tepco egykori vezetői másfél évvel a tragédia előtt kaptak egy figyelmeztetést arról, mekkora veszélyt jelenthet az atomerőműre egy szökőár, de mégsem tettek semmit.
A Fukusima Daiichi erőmű balesetének pontos kronológiája már nagyrészt ismert (itt elolvashatja a svájci nukleáris biztonsági felügyelet részletes összefoglalóját), de távol vagyunk attól, hogy azt mondhassuk: mindent tudunk a katasztrófáról.
50 milliós áldozat is lehetett volna
Március 11-én éppen egy megbeszélésen ültem Tokióban, amikor egyszer csak kilengett felettünk a csillár. Egyből az ugrott be, hogy vajon hol lehetett az epicentrum, és mennyire volt súlyos a rengés. Később utánaszámoltunk: ha ugyanez a rengés a Tokió közeli atomerőműveket sújtja, akkor mintegy 50 millió embert kellett volna kitelepítenünk
– mondta Kan Naoto egykori japán miniszterelnök januárban, Nagy Britanniában, egy szakkonferencián. Ott, ahol arról is beszélt, hogy ma is teljes információhiány van a világban Fukusima következményeivel kapcsolatban, pedig az gyökeresen átalakította a japánok gondolkodását. Az övét is.
Mi, én is hittem abban, hogy a fejlett japán technológia képes elkerülni az olyan katasztrófákat, mint a csernobili volt. De ez nem így van. Nem kell, hogy az emberiség ilyen nagy kockázatot vállaljon, helyette meg kell találni a biztonságosabb és olcsóbb megújuló energiaforrásokat, és az ezekben rejlő potenciális üzleti lehetőségeket a jövő generációi számára
– mondta az egykori japán miniszterelnök.
És valóban, Japánban a fukusimai tragédia után mind az 54 reaktorát leállította. (Az megint más kérdés, hogy a biztonsági vizsgálatok és a szigorított újraindítási protokollok meglebegtetése után az új kormányok mennyire gondolták ez végleges, vagy hosszú távon fenntartható megoldásnak, de erre még visszatérünk.)
A Greenpeace videója a fukusimai öbölből:
A csernobili szerencsétlenség harmincadik, illetve a fukusimai ötödik évfordulója közeledtével a Greenpeace kezdeményezte a nukleáris balesetek okozta radioaktív szennyezést, illetve egészségügyi hatásaikat vizsgáló szakirodalom áttekintését. A szervezet sugárzási szakértői emellett terepmunkába fogtak, hogy dokumentálják az oroszországi, ukrajnai és japán túlélők mai környezetének állapotát. E kezdeményezések eredményeit foglalja össze a Nukleáris sebhelyek – Csernobil és Fukusima velünk élő hagyatéka című jelentés.
E szerint Japánban 2017 márciusáig 55 ezer kitelepített fog visszatérni a szennyezett területen álló otthonába. Ennek egyik oka, hogy az otthonukat kényszerűen elhagyók anyagi támogatását 2018-ban befejezik, ami sok túlélőt egyszerűen visszakényszerít a szennyezett fukusimai területekre. (A környezeti sugárszennyezés globális méretét jól szemlélteti, hogy négy nappal a katasztrófa után Tokióban kiugró értéket mértek, de tavaly még a kanadai partoknál is kimutatható volt a "fukusimai jelenlét".)
A japán kormányzat döntése szerint azonban minden olyan területre vissza lehet térni, ahol a sugárzásnak kitettség éves szinten nincs 20 mSv. Ez valójában húszszorosa annak az értéknek, amit a szennyezett csernobili területeken élőkre meghatároztak. A zöldszervezet jelentésében olvasható, hogy Anand Grover, az ENSZ különleges jelentéstevője az Emberi Jogi Tanács előtt úgy nyilatkozott: a japán kormánypolitika ezügyben „nincs összhangban” az egészséghez fűződő emberi joggal. Úgy vélte: a kitelepítettek visszatérésére csak akkor kerülhetne sor, „amikor a sugárzási dózist a lehető legkisebbre, illetve az 1 mSv/éves szint alá csökkentették.”
Pajzsmirigyrák, poszttraumás stressz, öngyilkosság |
A fukusimai tragédiával kapcsolatosan hivatalosan nincsenek áldozatai a nukleáris szivárgásnak, a földrengés és a cunami "számlájára" viszont több mint 18 ezer emberéletet rónak fel. Azzal kapcsolatosan, hogy a kitelepítetteket milyen traumák és egészségkárosító hatások érték, szintén nincs hivatalosan elismert statisztika. De ahogyan a csernobili atomkatasztrófa után, a fukusimai utóhatást tekintve is azzal lehetett számolni – állítja a Greenpeace jelentése –, hogy jelentősen megemelkedik a pajzsmirigyrákos megbetegedések aránya. Mind az érintett gyermekek, mind a likvidátorok (a szennyezett területek megtisztításában részt vevő munkások) körében ez (lesz) a helyzet, és ugyanezt mutatják (majd) a leukémia, az emlőrák vagy a szürkehályog gyakoriságot mérő adatok is. Az ukrajnai és a japán katasztrófa is széles körben elterjedt mentális zavarokat váltott ki a túlélők körében, szorongást, depressziót, poszttraumás stressz szindrómát (PTSD), de megnőtt az alkoholisták és az öngyilkosságot elkövetők száma is. Az átélt trauma, illetve a jövő miatti aggodalom (például szorongás a rák kockázataival és az utódokra örökített genetikai hatásokkal kapcsolatban, a szennyezett területeken eltöltött élettel vagy a hazatérés lehetetlenségével kapcsolatban, illetve a méltányos kártérítés elmaradásával, a megélhetés elvesztésével kapcsolatban) ugyanezeket a statisztikákat gyarapítja – írja a jelentés. |
Ez utóbbi azonban meglehetősen ingoványos terület, mert bár 2014. április 1-jén először, és azóta több településre vonatkozóan is feloldották az evakuációt (vagyis a lakosság visszatelepülési tilalmát), normálisnak közel sem mondható, ahová vissza lehet költözni.
Eközben baleset után évekkel is több mint 200 ezer kitelepített ember vegetált ideiglenes szállásokon. Sem munkát, sem megélhetést nem remélhetnek igazából. Ám túl az egészségügyi veszélyeken, a hazaköltözés azért sem lesz egyszerű, mert – ahogy azt tavaly ősszel a lengyel Arkadiusz Podniesinki fényképezőgépén keresztül világossá vált mindenki előtt – ott kísértetvárosok várják őket. Podniesinki kamerája megmutatta, mi van az iskolák, a legelők, a vidámpark, a fodrász, az üzemi konyha, az egykor sűrűn járt, most nővényekkel benőtt utak és persze a lakóépületek helyén. És kiderült az is, mennyire nehezen értelmezhető ott az a szó: rehabilitáció.
Ugyanilyen nyomasztó hatása van ma is Dominic Nahr, a Time fotós-videós újságírója által készített anyagnak, aki a 2011. márciusi katasztrófa után pár nappal már a helyszínen dolgozott. "Azért jöttünk ide, hogy megmutassuk azt a halálos hullámot, amely hatalmába kerítette a halász- és földművesközösségeket Iwate, Miyagi és Fukusima prefektúrában, és megölt mintegy 20 ezer embert. Aztán a természeti katasztrófa gyorsan szürreális, mesterséges élt szerzett" – írta az újságíró.
A fukusimai erőmű területe továbbra is ontja magából a radioaktív anyagokat. A katasztrófaelhárítás és mentés során eddig felhalmozott, már most gigantikus mennyiségű sugárzó hulladék elhelyezéséről szóló döntés pedig egyre csak késik, és miközben az egészen őrültnek tűnő mentőötletek is megbuktak (mint az, hogy lefagyasztják a földet az erősen sugárzó, a hűtőmedencékből a talajvízbe elszivárgó folyadék előtt, hogy az ne szivárogjon tovább az óceán felé), az már hivatalosan is megjelent, hogy csak magát az erőművet 40 évig fogják bontani.
A Tepco lehazudta a napot az égről
A katasztrófát francia kutatók 2013-ban „beárazták”, e szerint ha mindez Európában történik, akkor annak úgy 125.000.000.000.000 (azaz 125 ezer milliárd) forint kármentesítési számla lenne a vége – anyagilag. De mindez a kalkuláció még akkor készült, amikor nem volt ismert, hogy a Tepco szisztematikusan lehazudja a felkelő napot az égről: a cég eltitkolt újabb és újabb sugárzóanyag-szivárgást, azt, hogy mennyi erősen sugárzó víz szivárog az óceánba, és azt is, hogy valójában a hat reaktor közül háromban leolvadt a reaktormag. De nem beszéltek arról sem, hogy miközben a kormány a mentés és "takarítás" során végig a biztonság fontosságáról prédikált, addig az állami tulajdonú cég által naponta kiküldött 3-6 ezres mentő-, és katasztrófaelhárító „takarítószemélyzet” tagjait olykor furcsa balesetek érik. Tavaly decemberben pedig, a már rég leállított erőműben egyszer csak "kiderült": egy elvezetőcsőben folydogáló anyag az egészségügyi határérték 4000-szeresével sugárzik.
Az erőmű környezetében lévő területek sugárzásmentesítési terveiről, és pláne annak megvalósításáról szinte alig esik szó. Tavaly a Greenpeace több alkalommal is sugárzásmérőkkel felszerelkezve járt egy a Fukusimától 28–47 kilométer közötti távolságban fekvő faluban, illetve a környező erdőkben. A mintegy 20 ezer hektárnyi területből a japán kormány a lakóházak és a közutak 20 méteres közelében végez szennyezésmentesítést, miközben a térség 96 százalékán marad a hivatalos egészségügyi határértéket jócskán meghaladó sugárzás. Egy olyan területről beszélünk, ahol a visszatelepülni kényszerülő lakosság tradicionálisan az erdőből szerzett fát tüzeli el.
Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampányosa szerint a fukusimai katasztrófa tanulsága az, hogy egy atomerőmű-baleset bárhol bekövetkezhet, aminek katasztrofális következményei – Japánhoz hasonlóan – gyakorlatilag kezelhetetlen problémát jelentenek bármely országnak. "Fukusima bőven elég okot ad arra, hogy ne az atomenergiában lássuk a megoldást Magyarország számára. A megújulók energiák egyre gyorsabb ütemben terjednek; Európában 2014-ben a villamos energia több mint negyedét már a megújulók szolgáltatták, melyek környezeti előnyein (nem termelnek évezredekig sugárzó hulladékot, nem kell számolni katasztrofális baleset lehetőségével) túl azt a kritériumot is képesek megugrani, hogy használatukkal csökkenthető az energiafüggőség, miközben a szektor rengeteg munkahelyet is teremt" – állítja.
Az újra felkelő nap országa
Fukusima óta Japánban a közvélemény jelentős része atomenergia-ellenes alapállásáról tett tanúbizonyságot, és az ország képes volt arra az energetikai bravúrra, hogy a leállított nukleáris reaktorait olaj- és gázturbinák újraindítása mellett szél- és napenergia, valamint más megújuló energiás projektek segítségével egyre inkább áthidalja. A japán kormány gazdasági megfontolásokból mégis úgy döntött, fokozatosan, de több atomerőmű újraindítását is engedélyezi. Fukusima 5 éves évfordulóján Abe Sindzó miniszterelnök azt mondta: „Japán rá van utalva az atomenergiára, nem mondhat le róla”.
Mindez akkor is, ha a Fukui prefektúrában lévő Takahama atomerőműben, miután 4 év után újraindították az atommáglyákat, napokon belül vészleállást rendelt el az automatika. És pláne, hogy az iparági prognózisokból az látszik, Japán az idén már a világ legambíciózusabb napelem-telepítő országai közé került – megelőzve a sokáig verhetetlennek hitt Németországot is, és szorosan az amerikai, illetve a kínai installációs arányok mögött 2016-ban a plusz napelemkapacitások 14 százalékát Japánban telepítik majd.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
