Becslések szerint Thaiföldön naponta 500 millió forintnak megfelelő thai bátot költenek azok az idősek, akik nem helyben kapják a nyugdíjukat. Elsősorban az amerikai és ausztrál nyugdíjasok szeretnek oda költözni, hiszen ők a hazai járandóságukból mesésen élhetnek a sokkal alacsonyabb költségszintnek köszönhetően – de sok európai is átteszi a lakhelyét az országba. A nyugdíjas kivándorlás másik, kevésbé felkapott fő célpontja a Fülöp-szigetek, ahol még a thaiföldinél is könnyebb megszerezni a letelepedéshez szükséges vízumot, ráadásul amerikai, ausztrál vagy nyugat-európai szempontból még jobb is az áruk és szolgáltatások ár-érték aránya.

A Fülöp-szigetek tárt karokkal várja a nyugdíjasokat, 50 év felett bárki kaphat határozatlan letelepedési vízumot, ha egy helyi bankban elhelyez 3 millió forintnak megfelelő pesót, és igazol havi 240 ezer forintnyi (házaspároknál összesen 300 ezer forint) nyugdíjat. Ez ugyan a magyar nyugdíjas házaspárok többségének elérhetetlen szint – de azért azt sem lehet mondani, hogy fényévekre lenne a hazai átlagtól. Sajnos azonban a megélhetés költségei még a szuperolcsó Fülöp-szigeteken is körülbelül megegyeznek a magyarral, tehát tőlünk még oda sem érdemes anyagi okok miatt kiköltözni.

Fazekas István

Nem véletlen, hogy a nyugati nyugdíjasok vándorlásának mi is csak az egyik célpontja vagyunk, és nemcsak a termálfürdőkbe, hanem a magyar falvakba is érkeznek holland, német, osztrák vagy finn nyugdíjasok. (A járandóságok számítási szabályairól és a nyugdíj más országokban való érvényesítéséről korábbi cikkünkben egyébként részletesen olvashat.)

De van-e egyáltalán lehetősége egy magyar nyugdíjasnak arra, hogy külföldön éljen, ideje jelentős részét valamilyen kellemes helyen töltse – ezt a kérdést tettük fel olvasóinknak, és számos érdekes választ kaptunk.

Ha külföldre mennek, akkor csak güriznek

Amint az várható volt, az általános kép nem sok meglepetést mutat, vagyis a visszajelzések alapján a magyar nyugdíj külföldön jóformán semmire sem elég.

52 ezer 500 forint a nyugdíjam, számítsák át euróra, hadd röhögjön a Nyugat

- írta egyik olvasónk, és valóban, nem kell nagy bölcsesség ahhoz, hogy belássuk, havi 170 euróból kis túlzással csak éhen halni lehet Európa nyugati felén.

Az idősebb magyarok nem is mennek külföldre, vagy ha igen, akkor csak dolgozni, és nem a nyugdíjaslét örömeit élvezni. Nagyon kevés példa akad arra, hogy valaki annyira elszánt, és "csak azért is" megpróbálja egy számára kellemesebb külföldi országban leélni a nyugdíjas éveit, vagy legalább megpróbál sokat utazni, világot látni.

Orvosi ellátás legyen

Egyik olvasónk azt jelezte, hogy ő személyes tapasztalatból tudja: 50 ezer forintból kényelmesen meg lehet élni Egyiptomban. Annyi biztos, hogy a megélhetés költségei Kairóban közel megegyeznek Budapesttel, az élelmiszerek némileg drágábbak, de a lakhatás olcsóbb, és az egyéb költségek is alacsonyabbak. Más kérdés, hogy az Egyiptomba költözés mennyire népszerű opció ma Magyarországon. Nemcsak a Sínai-félszigeten lezuhant orosz utasszállító tragédiája, és a pár éve az egyiptomi üdülőhelyeket ért fegyveres támadások árnyékolják be a képet, hanem az is, hogy olvasóink egyértelművé tették: az orvosi ellátás (magyarnál rosszabbnak feltételezett) színvonala sok ország esetében eleve döntő visszatartó erő náluk. A harmadik világbeli országokban egy krónikus beteg ellátása a megfelelő szinten általában nem lehetetlen, de olyan sokba kerülhet, hogy alaposan visszavesz a kint tartózkodás anyagi előnyeiből.

Egyik olvasónk, Böde László azonban sikeresen adaptálta az amerikai-ausztrál modellt a magyar viszonyokra. Igaz, hogy ő nem a thaiföldi Pattayán, hanem egy görög szigeten él, és nem luxuskörülmények között, hanem egy sátorban, de elmondása szerint neki ez teljes mértékben megfelel, és pillanatnyilag nem is vágyik vissza Magyarországra.

"Minden reggel mosolyogva ébredek"

Az egykori mozdonyvezető 37 évesen lett rokkantnyugdíjas, de mivel a járadékából sosem tudott megélni, dolgozni kényszerült, betegsége „öngyógyítására” pedig belevágott a rendszeres hosszú távú biciklizésbe. 2006-tól kezdve becsavarogta Nyugat-Európát, és éppen Norvégiában volt, amikor Anders Breivik megölt 69 fiatalt Utoya szigetén.

„Ezek az utak a mellékes munkából összespórolt szerény keretből jöttek össze, más segítséget, komoly szponzort manapság már lehetetlen találni. A sátorozást és az ehhez igazodó meglehetősen szerény életkörülményeket megszoktam, megszerettem ezt az életformát, ezt a természetben átélt végtelen és tiszta szabadságot” – mondja a nyugdíjas magyar csavargó.

2014-ben egy műtét után vágott neki Törökországnak, onnan ment át a görög szigetekre, Náxosz szigetén pedig megállt, gyakorlatilag letelepedett.

„Agia Anna a neve annak a kicsi, talán 50 lakosú falunak, ami mellett már több mint egy éve letáboroztam, a tengertől 50 méterre. Hetente kétszer karikázok be a közeli városba ivóvízért, és bevásárolni. A használati vizet a falu vízrendszeréből, a parti zuhanyozóból hordom. Az elektromosságot a magammal hozott napelemek termelik, minden nap főzök magamnak ebédet, a tüzelőanyag korlátlanul és ingyen van” – meséli.

Képünk illusztráció

Flickr / Creative Commons / Pedro Ribeiro Simões

Nyáron négy hónapra hazajött, de az első hónap után már nagyon kívánkozott vissza. Azt mondja, sokkal unalmasabb volt a lakás négy fala között lenni, vagy az egyhangú panelek között sétálni.

Minden éjjel békésen kialszom a napi 8-9 órámat, megszűntek a korábbi éjszakázások okozta kaotikus alvászavarok. A reggeli és a kávé után hatalmasat sétálok, ebéd után sziesztázok, este naplementekor beülök az itteni egyetlen tavernába, ott van wifi, és egy kicsit internetezek, tartom a kapcsolatot az otthoniakkal.

Böde László azt mondja, rezsije lényegében nincs, az életbiztosítás levonása után 200 euró (úgy 62 ezer forint) marad minden hónapban a számláján, kártyájával pedig ugyanúgy vásárol a helyi szupermarketben mint itthon tette, ám a nullás rezsi miatt kint többet költhet, mintha itthon maradt volna.

Lehet, hogy sokak szemében ez az életforma, túlzottan egyszerű, nomád, talán primitív, de én választottam ezt, és nem bántam meg, minden reggel mosolyogva ébredek – mondja.

Lakóautóval keresztbe-kasul

Egy kicsit komfortosabban, de hasonlóan elszántan valósította meg álmait az a fertődi férfi, aki nyugdíjba vonulása óta egy lakóautóval járja Európát.

Réce nagyapónak az egykori kollégái egy honlapot ajándékoztak, ahol ő blogszerűen vezetheti online naplóját. Ennek tanúsága szerint 2010 nyár elején indult útnak, és azóta nem sokszor állt meg, saját térképe szerint bejárta az egész kontinenst, a görögországi Krétától Európa legészakibb pontjáig, Portugáliától Lengyelországig. Ha minden igaz, következő úti célja Luxemburg lesz.