Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kelet-afrikai országban kevesek kiváltsága az árammal ellátottság, így akár egyfajta humanitárius szolgálatként is felfogható, hogy Ruandában építettek egy óriási naperőművet, mely a helyi közművek szolgálatába áll. Az más kérdés, hogy a 23 millió dolláros projekttel manapság le lehet hagyni Magyarországot.
Szigorúan véve a címadás csúsztatásnak is minősíthető, mivel a U2 énekese Afrikába ünnepelni és örülni ment, és esze ágában sem volt bárkin, akár hazánkon is kárörvendeni. E túldramatizálástól eltekintve azonban tény, hogy Bono a polgárháborúból és két évtizede népirtással végződő hutu-tuszi ellentétből felépülőben lévő országba azért látogatott el, hogy lássa Ruanda – de az egész régió – legnagyobb naperőművét.
Mint azt a Cleantechnica megírta, az ír énekes, aki számos humanitárius mozgalomban felbukkant az utóbbi évtizedekben, a kelet-afrikai Kigaliba utazott egy amerikai delegációval, és a 8,5 MW teljesítményre paraméterezett, első ruandai napenegia-mezőben gyönyörködött. A napenergia-projekt fontosságát jól mutatja, hogy az elsősorban közüzemi feladatokat ellátó erőmű az első ilyen létesítmény az egész régióban, ugyanakkor önmaga egyedül a teljes ruandai áramkapacitásnak mintegy hat százalékát jelenti.
Az áram Ruanda egyáltalán nem magától értetődően áll a lakossági igények kiszolgálására – az ország lakóinak kevesebb mint 15 százaléka rendelkezik a villamos energiához hozzáféréssel. Ugyanakkor a városoktól távoli területeken, ahol egyébként a lakosságnak mintegy 90 százaléka él, tízből jó ha két ember jut hozzá a mindennapjai során az áramhoz. Afrikában az ilyen „áram-analfabéták” száma meghaladja a 600 milliót.
A rendszert a Németországtól az Egyesült Államokon át Dél-Afrikáig számos naperőmű-építést a portfóliójában korábban kipipáló Scatec Solar építette, a 23 millió dollárból elkészült projekt pedig a Gigawatt Global (GWG) egy újabb állomása.
A GWG egy olyan multinacionális, megújuló energiás társaság, mely a közüzemi napenergia-termelés feltörekvő piaci projektfejlesztésére specializálódott. Mára már több mint ezer megawatt napenergia-termelés kapcsolódik hozzájuk a világban; Argentínától Burundin át Nigériáig mindenhol a megújulóenergia-projektek fejlődését szorgalmazzák.
A jelenleg Kelet-Afrikára fókuszáló szervezet szakmai beruházóként hosszú távú kapcsolatban áll az IFC-vel, az OPIC-cal és az IMF-fel is, és a missziójuk fontosságának elismerését jelenti az is, hogy 2015-ben a szervezetet Nobel-békedíjra terjesztették fel.
A napelemmezőt az Agahozo-Shalom Ifjúsági Falu (ASYV) területére telepítették, mely egy olyan 144 hektáros terület, melynek lakói befogadták és befogadják az 1994-es ruandai népirtás után árván maradt gyerekeket és fiatalokat. Az ASYV az áramtermelésből és a hozzá használt földek bérbeadásából származó jövedelmeiből egy komplex, pénzügyileg fenntartható rendszer szerint működik, melynek része az is, hogy 500 diák mérnöki és napelemes technológiai oktatását is finanszírozzák.
A Kigaliban épített napelemmező olyan jelentős lépés az ország, de az egész afrikai kontinens számára, hogy a CNN külön kis videófilmet is készített róla. Íme:
Eközben Magyarországon
Amennyiben azt gondolja, hogy 8,5 MW napenergia-kapacitás az nem túl sok, és hogy erre Magyarország „bármikor, gond nélkül képes”, akkor ki kell ábrándítanunk. A hazai napenergia-termelési volumen voltaképpen nem is látható. Jellemző, hogy a Jászágón az idén nyáron átadott, első önerős naperőmű is csak 0,5 MW teljesítményű, és bár a beruházás 10 év alatt várhatóan gond nélkül megtérül, csodaszámba menő vállalkozásnak számít. A kormányzati tétlenkedés számlájára írható, hogy – ahogyan azt egy szakmai számításban levezették, tavaly év végére Orbánék a saját megújuló energiás cselekvési tervében megfogalmazott vállalásukhoz képest is 272 ezer négyzetméternyi "napelem-lemaradásba" kerültek.
A botrányszagú közvilágítás-korszerűsítési tendereken kívül a kormányzat lényegében nem figyel arra, hogy rendszerszinten hol, hány száz megawattnyi, szélből, napból, megújuló energiából nyerhető energiatermelő beruházás volna az ország különböző részeire telepíthető. Az energiahatékonysági projektek évek óta csak az ígéretekben idéznek elő a rendkívül rossz helyzetben lévő lakóházállomány számára drasztikus javulást, a kazán-, a hűtőgép-, majd a mosógépcsere programból is leginkább az látszik, hogy valódi problémakezelés helyett csak morzsákat szórnak a lakosság elé. A kormányzati tisztviselők továbbra is a "nem süt a nap, nem fúj a szél" ortodoxiáját mantrázzák, így az elmúlt öt évben elértünk odáig, hogy a szélenergia hasznosításban Bulgária és Románia is rég lehagyott bennünket – jól lehet nálunk évekkel később léptek csak be érdemben erre a területre.
Az Orbán-kormány mindezek ellenébe úgy ígér olcsó áramot az egyre inkább légvárnak tűnő Paks II. projekttel, hogy az 10 milliárd eurós orosz hitelből épül. Az új magyar atomerőműről a közelmúltban nemcsak az derült ki, hogy műszakilag és technológiailag is kockázatos lehet, hanem az is, hogy bele van kódolva a tiltott állami támogatás is. Utóbbiból pedig közgazdaságilag az is pontosan levezethető, a beruházás megtérüléséhez akár 5000 milliárd forinttal többet kell majd Paks II.-re kifizetnünk.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
