Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha nem csúszik a rendszerindítás, január 1-től az új személyi igazolványt igénylők már egy új korszakba lépnek be a hazai okmányhistóriában. Az e-igazolvánnyal ugyanis minden hivatalos ügyünk elintézhetővé válik: kiváltja a taj-kártyát, az adóigazolványt, és könnyíti az elektronikus űrlapok kitöltését is. Sőt, ha egyszer majd a budapesti tömegközlekedésben lesz e-jegy, akkor utazni is lehet majd vele, sőt, a chipes plasztiklapnak e-pénztárca "zsebe" is lehet. Ez a mérleg egyik serpenyőjének tartalma...
Az optimista forgatókönyv szerint néhány év múlva az már teljesen hétköznapi eseménysor lehet, hogy ha egy vidéki egyetemista otthonról távolsági busszal és/vagy vonattal a fővárosi oktatási intézménybe utazik, akkor még a BKK-járatain se kell majd külön jegyet vennie – elég, ha felmutatja az új rendszerű személyi igazolványát. Aztán ugyanezzel a kártyával beiratkozik az egyetemre, bankszámlát nyit, az albérletéhez tartozó közüzemi szolgáltatókkal szerződéseket köt, sőt, a plasztikkártyáját még az orvosi rendelőben is simán elfogadják.
Az e-kártya bevezetésével majdnem minden adatunkat egy helyre tömörítik: az állampolgár kényelmesebb és megbízhatóbb szolgáltatásban részesülhet. Ugyanakkor egyre többet és többet tud meg róla az állam. Az Explico egy friss tanulmánya szerint az még nem egyértelmű, hogy amit nyerünk a réven, azt vajon nem elveszítjük-e el a vámon?
A tanácsadó cég szerint az is például csak idő kérdése, hogy az államilag indokolhatónak látszó indukátorok mellett megjelenjenek az e-kártyán a különböző kereskedelmi szolgáltatások is. Sőt: maga az adatszolgáltatás lehet az államnak igazán nagy üzlet: a jövőben az e-kártyához akár egyes közlekedési szolgáltatások, illetve magánszektorban nyújtott üzleti szolgáltatások (bankok és biztosítók, légitársaságok szolgáltatásai stb.) is kapcsolódnak majd. Németországban az e-kártya például már most is használható pénzügyi és közüzemi szolgáltatóknál.
Ahány ország, annyi e-kártya |
Néhány európai országban már működik e-kártya-rendszer, négy példát vettünk végig: hol, mire használják azt. Németországban 2010 óta minden személyi igazolvány tartalmaz egy chipet a legfontosabb személyes adatokkal. A kártya egyébként – díj ellenében – elektronikus aláírásra is alkalmas. A kártyához tartozik egy kód, mely számos online közigazgatási funkciót tesz elérhetővé (ilyen a lakcímváltozás bejelentése, az erkölcsi bizonyítvány lekérése stb.) Egyes pénzügyi és közüzemi szolgáltatóknál közvetlenül használható. A szolgáltatáscsomag eléréséhez csak egy megfelelő kártyaolvasó és a PIN-kód megadása kell. De a németeknek a személyi e-igazolványon kívül van egy külön tb-kártyájuk is – mely szintén chipes. Spanyolországban a németekéhez hasonló személyi van forgalomban, de az általuk elérhető funkciók közt más is szerepel. Például ezen keresztül leolvasható, hogy az illető jogosítványához aktuálisan hány hibapont kapcsolódik, milyen az illető munkaügyi múltja stb. A spanyolok a kártyához egy mobilapplikációt is rendeltek. Észtországban ma már a lakosság mintegy 90 százaléka az e-Estonia kártya használója. Ez egy multifunkciós chipkártyás igazolvány, mely egyszerre személyi igazolvány, taj-kártya, banki azonosító kártya, „pre-paid” rendszerű közösségi közlekedési bérlet, elektronikus aláíró-kártya, sőt, a kártya az online országgyűlési választáson való részvételt is lehetővé teszi. Az Egyesült Királyságban lényegében csak most indul el a rendszer – a magyarországi elgondoláshoz hasonlóan – a felmenő rendszerű személyi igazolvány csere évente 10 millió e-kártyát biztosan jelent majd. Az igazolvány chipje a szokásos adatok mellett azonban például a tulajdonos arcának paramétereit is tartalmazza (pl. szemek, orr, száj és fülek egymástól való távolsága). Ez utóbbit egyébiránt a magyar kormány is tervezi – a 2016. januárjától a teljes magyar lakosság arcképének nyilvántartását végző „nemzeti arcképcsarnokhoz” jelen állás szerint nem kapcsolódnak majd az azonosításhoz szükséges személyes adatok, ám a gyakorlatban a rendszer könnyedén összekapcsolható a többi adatbázissal. |
A Nagy Testvér
Bár az e-kártya bevezetése a kezdetektől heves vitákat vált ki, az kétségtelenül előnyös lehet, ha ezentúl 4-5 különböző okirat helyett elég csak ezt az egyet magunknál tartani ahhoz, hogy (az elektronikus aláírásunkkal hitelesítve) ügyeinket bárhonnan, bármikor, online intézhessük. Azt azonban látni kell, hogy a rendszer bevezetésének nem a mi kényelmünk volt az elsődleges szempontja.
Az államigazgatási oldalon az e-kártya jelentős költségmegtakarítást eredményez, ugyanakkor csökkenti a hibalehetőségeket és az adathamisításokkal összefüggő csalások előfordulási lehetőségét. A mérleg másik serpenyőjébe viszont cserébe az kerül, hogy minden korábbinál jobban, egy pontra koncentráltan megjelenik egy olyan személyes adatmennyiség, mely minden korábbinál pontosabb képet ad a tulajdonosáról. Egy feltört, „megnyitott” e-kártya ugyanis nem csak azt mondja meg, hogy adott esetben a kártya gazdája hol lakik, hol dolgozik, hol használja a kártyáját, hanem azt is, hogy milyen autója van, mekkora a jövedelme, vagy hogy mikor volt utoljára tüdőszűrésen. ÉS akár azt is, hogy folyik-e ellene valamilyen hatósági vizsgálat.
Belátható, hogy miért jelenthet komoly kockázatot egy esetleges hackertámadás, vagy az e-kártya meghamisítása egy olyan korban, melyben a személyiséglopás (identity theft) minden korábbinál elterjedtebb és jövedelmezőbb. És az sem véletlen, hogy bár a technológiai feltételek bő másfél évtizede adottak, sokáig nem merült fel az egységes, központosított nyilvántartás létrehozása.
Az Explico szerint azzal a politikusoknak is tisztában kell lenniük, hogy egy ilyen rendszer megfelelő ellenőrzés nélkül sokféle visszaélésre ad lehetőséget (korrupciós lehetőségek, az adatok célzott megsemmisítése, áruba bocsátása, meghamisítása stb.). A magyarországi e-kártya rendszerindításának azonban ma az a legégetőbb kérdése, hogy a hazai közigazgatás, illetve: maguk a magyarok felkészültek-e a radikális változásra. Míg Németországban a mintegy évtizedes tesztelést további 4 éves intenzív felkészülési időszak követett, és 2010-ben így vezették be a német e-kártyát, míg Belgiumban az egy éves tesztidőszakot 5 éves türelmi időszak követte, mielőtt kötelezővé tették az átállást, Magyarországon 2015 májusában derült ki, hogy 2016 januárjától az e-kártyára váltani kötelező.
Szakemberek szerint nagyon kevésnek tűnik az idő a megfelelő jogi és IT háttér megvalósítására, mert miközben e-közigazgatás fejlesztése címén ugyan már zajlik egy ideje az IT háttér kialakítása (és a kormány több mint 300 milliárd forintot különített el erre a célra), a jogszabályi háttér – éppen a feszített tempó miatt – elképzelhető, hogy hiányos és bizonytalan lesz, ami majd sok fejtörést okozhat a gyakorlat számára. (Ezzel kapcsolatban talán elegendő az EKÁER rendszer indítására és leállásaira, illetve az államosított mobilparkolás és az autópályadíj-fizetési rendszer akadozásaira utalni.)
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
