Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az egy évvel ezelőtti napenergia termelési értékre az Egyesült Királyságban rátettek egy jó nagy lapáttal, és így eljutottak oda (ahol a németek egyébként két éve jártak), hogy időnként már tiszta ráfizetés áramot termelni Nagy-Britanniában.
A SolarLove írta meg, hogy a britek mostanra szintet léptek a napenergia-hasznosításban, mivel egy átlagos napon ma már 1,37 GW villamosenergia-teljesítmény származik a napfényből. Ennyi energiát táplálnak be átlagosan az elektromos hálózatba. (Csak viszonyításképpen: a Paksi Atomerőmű, amennyiben teljes terhelésen megy, 2 GW-ra képes). Nem is pusztán a mennyiség, hanem a tempó az, ami az Egyesült Királyság elkötelezettségét mutatja e projektek iránt: egyetlen év leforgása alatt 153 százalékkal növelték a napenergia-termelésüket.
Az EnAppSys elemző cég legfrissebb adataiból az is kiderül, hogy a fotovoltaikus rendszerek (PV) ugyan csak 4 százalékát jelentik a brit energiatermelésnek, de a hirtelen jött boom az iparágban már problémákat okoz: túlkínálatot is előidézett, aminek az egyik, az energiapiac számára kétség kívül problémás velejárója, hogy az negatív piaci árakat idézett elő az áramtőzsdén.
Negatív áron azt kell érteni, hogy a hálózati rendszerek egy adott időszakban olyan mértékben túlterheltekké váltak (például egy nagyon verőfényes délidőben, amikor a napelemek csúcson termelnek), hogy az áramtermelőket a regulátorok arra kell, hogy ösztönözték, hogy ha lehet, ne adják le a termelésüket a hálózatba. Vagy ha mégis megteszik, akkor nemhogy pénzt nem adnak nekik érte, de még nekik kell visszafizetniük érte. E jelenség a gyakorlatban bő két éve jelent meg, Németországban, ahol először meglepő volt, hogy brutális napenergia-termelési rekordot mértek, de azóta a limitek is, a gyakoriság is csak nőtt – komoly fejtörést okozva a rendszerirányítóknak. A túltermelés ugyanakkor azt is világosan jelzi: nem elég a termelői oldalon beruházni, és egyre nagyobb kapacitásokat építeni a megújuló energiás rendszerekbe, mert a hálózatok rugalmassága és fejlesztése legalább ilyen fontos feladattá vált.
Paul Verill, az EnAppSys egyik vezetője a brit adatokra utalva mondta azt, hogy a rugalmasabb rendszer kialakításához (a termelői arányok változásához, ahhoz, hogy a csökkenő nukleáris, de brutális tempóban növekvő szél- és napenergia-termelési források ismeretében) az Egyesült Királyságban a továbbiakban egyre inkább felértékelődnek majd a gáz- és a széntüzelésű generátorok, mivel azok képesek a napenergia-túltermelést követő termeléscsökkenésekre is megfelelő biztonsággal reagálni – és ami fontosabb: ha a fogyasztás szükségessé teszi, elegendő energiát termelni is.
Az Egyesült Királyság termelői megújuló energiákból termelt villamos energia aránya meghaladta a 22 százalékot, és mind a tengeri szélfarmoknak, mind a napenergia-beruházásoknak köszönhetően tovább emelkedik. A jelenlegi prognózisok szerint a napenergia részaránya az évtized végére elérheti a 10 százalékot.
Mindeközben Magyarországon
Mindez ránk nézve azért kínosnak, mert a Magyarországnál lényegesen rosszabb napenergia-adatokkal rendelkező britek is azt bizonyítják, hogy a napenergia-kapacitások beépítésére a saját jövőnk érdekében van leginkább szükség. Hazánkban a statisztikák alapján 1000-1350 kW/m2-es napenergia-mennyiséggel lehet számolni (Budapest déli részén például 1200-1250 kW/m2 az évi napenergia-mennyiség), míg Nagy-Britannia déli harmada is legfeljebb a 900-1100kWh/m2 kategóriába sorolható.
Az "alanyi jogú" nemzeti napenergia-termelés fontosságát belátták már sok-sok, igazán gazdagnak (Németországhoz vagy az Egyesült Királysághoz viszonyítva, annak) nem nevezhető országban is Bulgáriától Románián és Csehországon át Ukrajnáig és Puerto Ricóig. Eközben a magyarországi napenergia az energiamixben nem is látszik; nálunk az jelent szenzációt, hogy elindult (végre) az első önerős naperőmű Jászágón (mely nincs 0,5 MW-os). A kormány arra se lehet büszke, hogy 2014 végre, a saját megújuló energiás cselekvési tervében szereplőkhöz képest is 272 ezer négyzetméternyi "napelem-lemaradásba" került. Mindez abból a perspektívából nézve nem meglepő, hogy a kormányzat lényegében "oda se figyel" arra, hogy rendszerszinten hol és hány száz megawattnyi, szélből, napból, megújuló energiából nyerhető energiatermelő beruházás volna installálható a hazai hálózatba és "háztáji" rendszerekbe.
Ehelyett a kormányzati tisztviselők továbbra is a "nem süt a nap, nem fúj a szél" ortodoxiáját mantrázzák, és amit helyette kínálnak, az az olcsó áram ígérete – egy 80 százalékban orosz hitelből finanszírozott nukleáris erőmű, amiről a közelmúltban nem csak az derült ki, az csak porhintés, hogy a Paks II. projekt már sínen van, hanem az is, hogy a beruházás műszakilag és technológiailag is kockázatos lehet, plusz az eddig több mint 4000 milliárd forinttal számolt beruházás költsége ennél akár 5000 milliárd forinttal is többe kerülhet.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
